Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-282

206 282. országos ülés 1908 ben élet-halál harczot folytatva sikra szállni: magyar történelmi tradiczió. Be menjünk tovább. Nem megyek messzire. A mi az obstrukcziókat illeti, kétféle obstrukczióról van mindig szó. Az u. n. tecbnikus obstrukozióról és az u. n. szónokló, beszélő . . . Kmety Károly: Szóáradatos! Polónyi Géza : Mondjuk szóáradatos obstrukczióról, a melyet mink nagy vitáknak neveztünk, a melyeket az ellenfél mindig obstrukcziónak keresztelt el, mert mindig megvolt az az érzékenység a többségben, hogy mikor három szónoknál több beszélt, a negyedik már obstrukcziós volt. (Mozgás.) Hát ezeket mi nagy vitáknak tartottuk, s ezek a nagy viták eredményezték a véderővita során a nemzet nagy egészének a lethargiából való kiemelését. (Zaj a középen.) Hát kérdem én, hogy sürgősségi indítvány mellett lehetséges lett volna-e ez ? Ilyen szabály mellett Magyarországon véderővita nem lett volna soha. Bozóky rpád: Hamarább vége lett volna a vitának. (Zaj.) Polónyi Géza : Nem folytatom a részleteket. El még a függetlenségi párt táborának emlékezetében, hogy mi volt véderő-vita. De kérdem : hát ez az obstrukczió eredménytelen volt-e ? Van-e nekünk okunk szégyelni magunkat azért, s van-e okunk arra, hogy igen t. képviselőtársam és az általam mélyen t. kultuszminiszter ur a függetlenségi párt minisztereként vonja kétségbe annak eredményeit? (Mozgás halfelöl.) Mi volt az a lex Szapáryana elleni obstrukczió? Megmentése a vármegyei önkormányzati rendszernek az államosítás ellen, (Ugy van! halfelöl). Kmety Károly : Ez igaz! Polónyi Géza: És ez a vármegyei önkormányzati rendszer védelmezte meg a nemzet alkotmányát a Eehérváry-korszak, annak brutalitása ellen. És emléket emelt a t. képviselőház annak az obstrukcziónak most a törvényhozás termében, a mikor azt a törvényt eltörölte, a mely a nemzet alkotmánya ellen ragadott kést, s megakarta ölni a magyar nemzet alkotmányát és a törvényhatóságok önkormányzati jogát. Hát elfelejtettük volna, hogy az 1899-iki obstrukczió Bánffy idejében először is a korrupt választási rendszernek a legnagyobb mértékben való elharapózása ellen folyt ? Nem akkor buktattuk meg ezt az irányt ? Nem akkor keletkezett az 1899 ; XXX. t.-cz., mint az obstrukcziónak diadala, a melyre ma is büszke Széll Kálmán ? Hát nem akkor keletkezett a kúriai bíráskodásról szóló törvény, az inkompatibilitási törvény '? Hát ez nem az obstrukczió utján megvívott harcznak eredménye és nem a mi paktumunknak szüleménye 1 Hát az a házszabály, a melyen most áll Magyarország, vájjon az nem annak az obstrukczionális korszaknak egyik dicsőséges emléke ? De menjünk tovább. Hát van nekem okom ibruár 29-én, szombaton. azt szégyelni, van nekem okom bárkitől elhinni azt, hogy a nemzet kárára volt az, hogy mi a hatalmi gőgjében elbizakodott gr. Tisza Istvánt a császár akaratának érvényesítésében megállitottuk a törvényhozás kapujában és megakadályoztuk az ujonczjutalék felemelését, megakadályoztuk azt, hogy addig, a mig a magyar nemzetnek törvényben biztosított jogai a nyelvhez nem érvényesülnek, addig itt katonai létszámfelemeléssel elő ne álljanak ? Nem volt ez nagy eredmény ? Hát ez a többség lett volna-e valaha többség, lett volna-e itt valaha váltakozó kormányrendszer, uraim, ha mi nem élet-halálra küzdünk meg deczember 13-án itt az abszolutizmussal és annak gőgjével ? Hát mit szégyenlenénk ? És mi vállalkozunk arra, hogy ezeket a fegyvereket magunktól eldobjuk, ezt a küzdelmet lekicsinyeljük és azt mondjuk, hogy mi mint Sannius katonái saját kardunkba dőlünk ? Nem. Bocsánatot kérek, legyünk kíméletesek, t. képviselőtársaim. Annak a gróf Tisza Istvánelleni obstrukcziónak én máskép tudom a történetét, mint a hogy elmondotta gróf Andrássy Gyula. T. képviselőház, először is ennek az obstrukcziónak az igaz, fundamentális oka mi volt ? Az a bizonyos kilenczes bizottsági megállapodás. Ebben a kilenczes bizottságban, ne feledjük el, résztvett gr. Andrássy Gyula, gr. Apponyi Albert, Széll Kálmán, Tisza István és többen. Gr. Apponyi Albert az ő nemes, hazafias lelkesedésében akkor mint a 67-es tábornak egyik kimagasló tagja — élt lelkületében a nemzet sorsán javítani akaró vágyakozás — már akkor arra az álláspontra helyezkedett, hogy a kilenczes bizottság programmjában legalább is érinteni nem szabad azt, hogy a vezérleti és vezényleti nyelv vájjon felségjog-e, különösen abszolut-e vagy nem ? Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter: Ugy van! Polónyi Géza: így van, ugyebár ? És akkor gr. Tisza István lej övet Bécsből megreparálta ám azt a kilenczes bizottsági javaslatot és belekerült a kilenczes bizottság programmjába, hogy a nemzet pedig elismeri, hogy a vezérleti és vezényleti nyelvhez való jog a király joga. Azok az urak, a kik akkor ezen elméletek mellett ott ültek gr. Tisza István mögött és a kik közül nagyon sokan még november 18-áig elkísérték őt, én nem csodálkozom, ha, természetesen következetesen, ma is ennek az álláspontnak hódolva, a házszabályreviziót követelik, mert küszöbön áll újból ez a kérdés, a mint azt ki fogom mutatni, De más a mi helyzetünk. Uj tan gyanánt hallom a belügyminiszteri székből, hogy, a következetesség a politikában nem fontos dolog. Különös inyenczélvezettel hallgattam ezt az érvelést, mert láttam, hogy a belügyminiszter ur a következetlenség tanát. . . Gaál Gaszton : Csak az eszközökben ! (Zaj.) Polónyi Géza : Azt mondta (olvassa) : »A politikában a következetesség, ámbár ebben az esetben még következetlenség sincsen, nem a leg-