Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-282

M. országos ülés '1908'f, fontosabb követelmény.« így idéztem én. (Felkiáltások a jobboldalon : Tovább !) Erről a passzusról beszélek. Én ezt hajlandó volnék in thesi akczeptálni, ha nem olvasnám ugyanebben a beszédben aztán végig azt az argumentácziót, hogy: De én következetes vagyok magamhoz; a következetlenség nem bűn, csak én nem akarom elkövetni ; csak ti legyetek következetlenek, nektek ezt szabad; én következetes vagyok, következetes maradok. T. képviselőház! Akkor nagyon könnyű operálni a mások számára a következetlenség tanával, különösen politikai ellenfeleink számára. (Ugy van! balról. Ellenmondás és felkiáltások: Nem ellenfelek !) A politikában a 67-es politika exponensei nekem legalább politikai ellenfeleim. Az, hogy én a koaliczióban támogatok átmeneti korszakban 67-es kormányt, nem szünteti meg a köztünk levő politikai ellentéteket, a melyek csak egy meghatározott időre pihentek el. (Ugy van! balról.) De, t. képviselőház, a következetességet mi valamikor elvszilárdságnak hivtuk és én elismerem azt, hogy ha nagy nemzeti érdekekről van szó, ha egy imminens veszélyről van szó, a frázisokkal való megalkuvásnak és kibékülésnek lehet helye. De hát, t. ház, ez a házszabályrevizió kérdése és annak felállitott elvei csakugyan frázisok voltak-e ? Van-e most imminens veszély erre ? (Egy hang a baloldalon : Van ! Zaj.) Én nem látom. Lehet, hog}^ t. képviselőtársam jobban be van avatva. En még nem látom azt a választási törvényt, a melynek alakjában fenyegeti az országot az a veszély. Hát olyan veszélyről lehet szó. De rövidre akarom fogni, ugy látszik, meszszire terjedő beszédemet, bár nagyon sok mondani valóm van, a miket kénytelen leszek mind elmondani. Előre is jelzem, hogy még hosszabb időig szándékozom beszélni. Elsősorban állapodjunk meg a tények tekintetében. (Halljuk! Halljuk !) Gróf Andrássy Gyula azt mondta, hogy annak a mozgalomnak, a melyet ő kezdeményezett, lett az eredménye az, hogy a koaliczió •— nem . akarom beszédének ezen részét szószerint idézni, de ez volt az értelme — többségre jutott és bekövetkezett az, hogy váltakozó kormányrendszer állott elő. Az én emlékezetem szerint ez a históriai folyamat nem igy volt. Azt a harczot, a melyet Tisza István és Fejérváry ellen folytattunk, nem gróf Andrássy Gyula kezdeményezte, sőt ellenkezőleg, annak a harcznak, a melyet mi kezdeményeztünk Kossuth Eerencz vezetése alatt, az is egyik eredménye lett, hogy gróf Andrássy Gyula kilépett a szabadelvű pártból és Széll Kálmán lemondott a mandátumáról. Ez már annak az akcziónak a folyománya és eredménye volt. Azonban, t. képviselőház, sem Széll Kálmán, sem gróf Andrássy Gyula nem csatlakoztak a mi ellenzéki akcziónkkoz, mert azt mondták, hogy belekevertük a vitába a királyt. Akkor is ez az február 29-én, szombaton. 207 eset volt, hogy mi vitatkoztunk a királylyal, mert felretették a házszabály kérdésével kapcsolatosan a kabinet-kérdést, tehát ezt a kérdés tárgyalásából kivonni nem lehetett. De ez az indok vezette gróf Andrássy Gyulát abban is, hogy a vezérlő-bizottságnak hivatalosan még később sem lett tagja. Nagy eredményeket értünk el. Kiemelem, hogy az ország hálával tartozik gr. Andrássy Gyulának azon működéséért, a melyet kifejtett; meg is fogja örökíteni és megbecsüli azon érdemeket. De az az állitás, hogy a beállott eredménynek az általa kezdeményezett mozgalom lett volna a szülő oka, téves. Már most ennek során fel kell emlitenem, hogy hiszen mi ott is akartunk házszabályreviziót, meg is csináltuk azt a házszabályreviziót. Én voltam az a szerencsés, a ki megbizást nyertem az akkori függetlenségi párttól, hogy gr. Andrássy Gyulával együtt dolgozzunk ki egy házszabálytervezetet, és azt — november 18-ika utánról beszélek — offeráljuk gr. Tisza Istvánnak, mint ultimátumot, mellé kötve még egy csekélyke kis eredményt, a melyről elfeledkeznek: gr. Tisza Istvánnak a fejét. Ez is hazzájárult a házszabályokhoz. Már most, akkor csináltunk egy módosítást, a mely húsz képviselőnek obstrukcziój a ellen irányult, és csináltunk egy módositást, a mely a költségvetésnek letárgyalását volt hivatva biztosi tani, de nem azon az alajjon, mintha akár csak ennek a reviziónak a megvalósitását is programmja gyanánt tekintette volna magára nézve a függetlenségi párt. Nem, mi ezt az ajánlatot tettük általunk előrelátott eseményekre való tekintettel, hogy megkiméljük a nemzetet attól a nagy megpróbáltatástól, a mely fájdalom, bekövetkezett. Gróf Tisza István ezt nem fogadta el ég ott született meg, azon a napon, a mostani koaliczió. Ha ennek a koalicziónak a házszabályok szempontjából van programmja, ugy ez a bölcsőjénél keletkezett házszabályrevizió. Miért nem látom azt, miért nem hozzák ide azt ? Mert távolról sem hasonlit ahhoz, a melyet benyújtottak. Mi volt a mi álláspontunk egyszer s mindenkorra, örökre és konzekventer a házszabályrevizióval szemben ? Az, bogy egyrészt elismertük a többségnek azt a természetes jogát, hogy házszabályokat alkosson, elismertük azt a követelést, liogy a nemzeti akarat érvényesítését törpe minoritás meg ne akadályozhassa, azonban ennek a függetlenségi párt részéről feltételei voltak. És pedig először az, hogy a nemzet szélesebb rétegei vonassanak bele az alkotmány sánczaiba. Ezt már 18f9-ben Széll Kálmántól követeltük és akkor ez a követelés állhatatos ellenállásra talált ugy Széll Kálmán, mint gr. Andrássy részéről. Még azt sem akarták konczedálni, hogy a választói jog kiterjesztessék. A második feltétel az volt, hogy a házszabályokat sohasem szabad a kabinetnek előterjesztenie, hogy sohasem engedhető meg annak kabinetkérdés gya-