Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.
Ülésnapok - 1906-291
291. országos ülés 1908 márczius 14-én, szombaton. 427 Wekerle Sándor miniszterelnök: T. ház! (Halljuk ! Halljuk!) Hodzsa Milán képviselő ur interpellácziót intézett az ö'sszkormányhoz a Baranyaszabolcs és környéke bánya- és kohómunkások szakegyletének feloszlatása tárgyában, és azután azt a kérdést intézte hozzánk: »szándékozik-e az összkormány odahatni, hogy a Baranyaszabolcs és környéke szakegyletének feloszlatása után a belügyminiszter ur a magyarországi bányamunkások szövetségének létesítését lehetővé tegye ?« T. ház! Az Országos bányaszövetség létesítése tárgyában a mi álláspontunk csak az. hogy bennünket az a szocziális elv vezérel, hogy az ilyen szocziális jelentőségű kérdések megoldásának, különösen pedig a munkásviszonyok rendezésének, rendben tartásának előfeltételét képezi ugy a munkásoknak, mint a munkaadóknak szervezete. Ez, ha jól van szervezve, ha a szervezet a kellő korlátok közt marad, igen enyhiti a szocziális ellentéteket. Ebből folyólag a kormány minden ilyen irányú egyesülésnek létrejövetelét nemcsak hogy nem hátráltatja, hanem saját részéről is előmozdítani hajlandó. Nem foglalhatja el azonban a kormány azt az álláspontot, hogy az illető érdekkörök körén kivül álló idegen elemek befolyásolása folytán keletkezzenek ilyen egyesülések, mert azok nem az ottan keletkező önszükségletek kielégitésére szoktak szolgálni, hanem fel szokták ezeket használni igen sok irányú, igen sok tekintetben ugy a társadalmi, mint a hazafias czélokkal ellenkező irányok istápolására. (Igaz! Ugy van! bálfelöl.) De nem fogadhatjuk el azt sem, hogy országos szövetségek létrejövetelét olyan alkalmakkor segítsük elő, vagy, a mennyiben tőlünk telik, engedélyezzük, midőn nem egy általános érdekeltség, hanem egy sziik körre terjedő helyi érdekeltség akar országos igényekkel fellépni, mert ilyeneknek eltűrése, megengedése lehetetlenné tenné, hogy az érdekkörök saját valódi érdeküket annak idején megfelelő módon érvényesítsék. Két ilyen kísérlet történt országos bányaszovetségnek alapítására. Az egyik volt a baranyaszabolcsi egyesület, mely néhány száz munkásra terjedő szakegyesület volt, és feladata volt az önképzés, a kölcsönös segélyezés és a munkaközvetítés. Ezen tulmenőleg akartak ott egy országos szövetséget alapítani, a mely a munkabérviszonyok szabályozását tűzte egyik legfőbb feladatául. Nagyon természetes, hogy. egy vidéki bányaegyesület, néhány száz munkással, nem léphet fel azon igénynyel, hogy Magyarország 72.000, sőt azt merném mondani, immár 80.000 bányamunkása nevében egy országos szövetséget alapítson. A másik kísérlet történt Bojsza vidékén. Ott szintén néhány bányász idegen befolyásokkal akart országos szövetséget alakítani; ott még kevésbbé voltunk azon helyzetben, hogy ezt megengedhessük. Ismétlem, az országos szövetség megalakulásának előfeltételét az képezi, hogy lehetőleg sok számú helyi szövetség vagy szakszervezet alakuljon. Ha ilyen helyi szakszervezetek megfelelő számban alakulnak, és azok nagy részében fog azon kívánalom felmerülni, hogy országos egészszé tömörüljenek . .. Mezőfi Vilmos: Azt sem engedik meg! Elnök : Csendet kérek! Wekerle Sándor miniszterelnök: . , . akkor saját részünkről nem fogunk ez elé akadályt gördíteni, sőt mindent elfogunk követni arra nézve, hogy az az országos szövetség létre is jöhessen és valóban a bányászok érdekeit képviselje. A t. képviselő ur specziáliter a báránya— szabolcsi bányaegyesület feloszlatása iránt intézett kérdést a belügyminiszter úrhoz. Hát igaz, feloszlatta a belügyminiszter ur ezt a baranyaszabolcsi szakszervezetet, de tette ezt azért, mert a mint voltam bátor emliteni, ez arra alakult, hogy önképzés, önsegélyezés és munkaközvetítés legyen a feladata, ezen pedig tul ment és egy » Munkás* czimü lapból, melynek szerkesztője izgatás miatt többszörlvolt már elitélve, 1500 példányra fizetett elő. Az 1500 példányra való előfizetés egyáltalában nem állott arányban ennek a kis szakegyesületnek anyagi erejével, s igy világos, hogy az egyesület a maga erejét nem bevallott czéljainak előmozdítására, hanem más és pedig izgató irányok támogatására kívánta felhasználni, A közügy iránti kötelességet teljesítettük tehát, midőn ezen szakegyesületet feloszlattuk. (Helyeslés) A t. képviselő ur megemlíti még azt, hogy ezen szakegyesület működése alatt ott az utóbbi 5—6 esztendőben bányász-sztrájk nem volt. Azt hiszem, téved a t. képviselő ur, mert ha jól emlékszem, az 1905. év folyamán ott igen nagy mérvű sztrájk volt, mely ugy hiszem, nyolez hétig tartott. Sőt az a sztrájkmozgalom aztán sem szűnt meg, valóságos sztrájktéboly fogta el az embereket: hol az egyik, hol a másik műnél igen sokszor minden indok nélkül sztrájkba mentek. Már az, hogy a bányahatóság egyikmásik munkás irányában fegyelmi jogát gyakorolta és pedig a törvényes korlátok között, elég indok volt arra, hogy egy kisebb sztrájkmozgalom keletkezzék. A képviselő ur beszédében felemlíti azt is, hogy látjuk, hogy ottan egészen függetlenül is keletkeztek sztrájkmozgalmak, melyeket nem a szakegyesület segített elő. Azt én nem akarom vitatni, hogy a szakegyesület közreműködése nélkül is keletkezhetnek sztrájkmozgalmak; hanem hivatkozom pl. a salgótarjáni és a petrozsényi sztrájkra, Az igaz, hogy azokat nem szakegyesületek mozdították elő, de tessék el54*
