Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-291

424 291. országos ülés 1908 n Én azt tartom, hogy bármennyire tetszetős is Andrássy Gyula gróf belügyminiszter urnak, valamint a többi, ezen javaslat mellett felszólalt képviselőtársaimnak azon érvelése, hogy hiszen, a mikor kerületeket is kell változtatni, a mikor létező kerületeket meg kell szüntetni, akkor annyi az egyéni érdek, annyi sajátos érdek merül fel, hogy mindezek harczából a választói jogról szóló törvény talán évek hosszú sora után sem kerülne ki. Ez hangzatos, látszólagosan helyes érv, de ennek ellene szól egy sokkal hatalmasabb másik érv. az, hogy ilyen nagy alkotmányjogi átalakulások, a minőnek szánják ezt a választójogi reformot is, csak akkor fogják az ország közállapotait egy bizonyos nyugvópontra hozni, hogyha nem meglepetésszerüleg hozatnak elő, hanem ha azokat a közvélemény hosszú időn át megvitatta és igy azok bizonyos kijegeczesedett formában kerülnek a ház elé. Ez esetben az országos közvélemény ereje a kisebb érdekeket, ha kell, könnyen elhallgattatja. Minden más országban évek hosszú során át az egész nemzet statisztikai adatokkal és egyéb tanulmányokkal, a melyek mind közkézre kerültek, tanulmányozta ezt a kérdést ós csak azután került az általános választói jog javaslata a szőnyegre, a mikor a nemzet kívánalmainak megfelelőnek vagy ahhoz legalább közeledő formában kiforrottnak találta a közvélemény. (Zaj. Elnök csenget.) Mi pedig ugy állunk, hogy azt sem tudjuk, vájjon miféle lesz választójogi reform, a melynek keresztülhajtása érdekében követelik tőlünk a házszabályreviziós inditványban foglalt jogfeladást. Egy napon azt halljuk, hogy pluráris, másnap ezt letagadják, harmadnap félhivatalosan elismerik. Halljuk, hogy nem is lesz általános, nem titkos, nem községenkinti, sőt talán nem is egyenes. Tájékozatlanok vagyunk mindannyian, sőt azt hiszem, még maga a kormány sincs tisztában e javaslat alapelveivel. Ha pedig ez igy van, akkor mindenki, a ki e házszabálycsonkitást ellenzi, teljesen helyes állásponton van, mert teljesen jogos az az álláspont, hogy látatlanért semmi meglévő jogomat cserébe még édes testvéremnek sem adom. Ezt az álláspontot foglaljuk el mi is és akkor, mikor én a magam részéről a javaslat ellen fennforgó észrevételeimet, aggályaimat előadom, azt tartom, hogy szolgálatot teszek nemcsak saját választóimnak, nemcsak saját népemnek, hanem a magyarságnak is, mert figyelmeztetem őket, hogy a múlt idők kísértései nem tűntek le ugy, hogy ki legyen zárva, hogy a közel jövőben ujabb megpróbáltatások ne következhessenek be, olyanok, a melyek közben ép önöknek nagyon hiányzanak az obstrukczió lehetősége, (Zaj.) nem hogy a távol jövőben, de a közel jövőben is megint visszatérhet. Figyelmeztetem őket erre azon szavakkal, a . melyeket Mirabeau a f ranczianemzetgyüléshez intéírczius lk-én, szombaton. zett, a mikor azt mondotta (olvassa) : S ti lennétek az első nemzet, mely a többieknek példát adand, mint szegheti meg hitét az öszves nép ? Én nem mondom többé nektek: Ah! mi jogotok lehet a szabadsághoz, mi eszközökkel fogtok birni annak fentartására, ha mindjárt első lépéstök túlteszen a legromlottabh kormányok czudarságain ? ha hozzájárulástoknak és felügyeléstöknek szüksége nem szolgál biztosítékul alkotmány toknak ?... Én azt mondom nektek: ti be fogtok rántatni a végveszélybe és magatok vagytok azon áldozat első érdekeltjei, melyet a kormány tőletek kivan.« Én elhiszem, sőt meg vagyok győződve arról, hogy a kormány, valamint a többség azon tagjai is, a kik önállóan gondolkoznak és meggyőződésüket követik, nem pedig csak a kormány szekerét tolják, kizártnak tartanak minden olyan eshetőséget, hogy ez a házszabályszigoritás valamikor majd a magyar nemzet, a magyar érdekek ellen forditható legyen oly esetekben, mikor a specziális magyar érdekek, habár rendkívüli parlamenti forradalmi eszközökkel való megvédésének szüksége majd fenforogna. Én azt tartom, hogy valamint a múltkor az igen t. kereskedelemügyi miniszter úr azt mondotta, hogy csalódtam, — beismerem csalódásomat, a jövőben jobban fogok vigyázni — úgy nagyon szomorú lenne, ha ebben az esetben is, ugyancsak későn, az egész kormány és maga a többség is, már mint kisebbséggé devalválódott csoport, kénytelen volna elismerni, hogy csalódott, a mikor már beismerése nem használ neki semmit, az országnak sem, ezen országgyűlés érdekeinek sem. (Zaj. Halljuk! Halljuk !) T. ház! Épen azért én kérem a t. házat, hogy . . . (A szónok szünetet tart.) Elnök: Kérem a képviselő urat, tessék folytatni beszédét. (Helyeslés.) Suciu János: . . . hogy az általános választói jogra vonatkozó törvényjavaslat tárgyalására a házszabályreviziónak hatályát semmi esetre se fogadja el, mert ezáltal oly tarthatatlan helyzetet teremtene ugy a házban, mint az országban, a mely semmiféle arányban sem lenne azzal az időnyereséggel, a melyet a t. kormány és az indítvány beterjesztője házszabályrevizióra vonatkozó indítványtól várnak. (Igaz! Ugy van ! a baloldalon és a középen.) Ép azért, a nélkül, hogy tovább magyaráznám azoknak az érveknek a helyességét, a melyeket előttem felszólalt számos képviselőtársam sokkal ékesszólóbban adott elő, kijelentem, hogy a Nagy Emil-féle javaslatot nem fogadhatom el, és e helyett részemről a következő határozati javaslatot ajánlom elfogadásra (olvassa): »Határozati javaslat. A Nagy Emil által benyújtott indítvány elvetésével utasítja a ház a kormányt, hogy addig is, mig az általános, egyenlő és titkos szavazati jog alapján összehívandó parlament a valódi jogegyenlőség ural-