Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-291

291. országos ülés 1908 márczius 14-én, szombaton. 425 mát inaugurálni fogja: kormányzati utón gondoskodjék, hogy az állami érdekek ürügye alatt necsak kizárólag egy fajnak és osztálynak érdekei istápoltassanak valamennyi többinek háttérbe szorításával.* Kérem határozati javaslatom elfogadását annál is inkább, mert a jogegyenlőség elve kifejléshez kell hogy jusson és pedig olyan módon, a mint az a 48-iki törvényekben alapozva van. Ezt a jogegyenlőséget kormányzati utón is elő kell mozdítani, addig is, mig majdan az általános, egyenlő titkos választói jog alapján összeült törvényhozás érvényesiti ezt a felfogást. A kormányzati utón érvényesített jogegyenlőség zsilipjeit nyitja majd meg a majdani törvényhozás utján érvényre jutó jogegyenlőségnek és az fogja a nemzeti magyar állam valódi, igaz, meghamisitatlan alapjait lefektetni. (Zaj és felkiáltások. Ne tartson szüneteltet! Fejezze be! Elnök (csenget); Csendet kérek! Kérem a képviselő urat, ne méltóztassék mesterséges szüneteket tartani. Tessék beszélni! (Zaj és felkiáltások a baloldalon: Lopja az időt!) Ez czéizatosság. (Igaz! TJgy van a baloldalon.) Ha igy folytatja, el fogom vonni a szót. (Helyesléi.) Suciu János: Bocsánatot kérek . . . Elnök: Tessék folytatni! Suciu János: Engem a zajtól nem hall az elnök ur. Elnök (csenget): Tessék folytatni és ne olyan sok szünetet tartani. Lengyel Zoltán : Nincs benn a házszabályokban, hogy mennyi szünetet tartson. (Zaj.) Elnök (csenget): Méltóztassék csendben lenni, Lengyel ur. Lengyel Zoltán : Bocsánatot kérek, én képviselő vagyok! Elnök: Én is bocsánatot kérek — rendreutasítom ! Suciu János : Mikor a kormány a házszabályrevizióból kabinet-kérdést csinál, akkor én azt ép ezért el nem fogadhatom és azért kérem a t. házat, méltóztassék az én határozati javaslatomat elfogadni. Raisz Aladár jegyző: Vizy Ferencz! Vizy Ferencz: T. ház! Azok után a nagyszabású beszédek után, a melyeket az igen t. belügyminiszter és vallás- és közoktatásügyi miniszter urak elmondottak, valóban majdnem felesleges a javaslat mellett való felszólalás, mert a kik az ő hatalmas argumentumaikat nem fogadják el, azokra nézve minden további felszólalás hatástalan marad. Ha én mindezek daczára mégis szót emelek, teszem ezt azért, mert egyes ellenzéki szónokok az obstrukcziót glorifikálták. Erre vonatkozólag is óhajtom elmondani KÉPVH. NAPLÓ. 1906 1911. XVI. KÖTET. nézetemet, hogy a vitában részt vegyek. (Halljuk! Halljuk!) Elnök : Csendet kérek! Vizy Ferencz.: T. ház! Megvallom, sokáig töprengtem azon, hogy vájjon a házszabályrevizió szükséges-e, és azon esetben, ha szükséges, vájjon jó-e, czélszerü-e esetleg egy hazafias kisebbségnek az ellenállását megakadályozni ? s vájjon, jó-e, czélszerü-e az obstriikcziónak, némelyek szerint ezen hatásos gyógyító méregnek, a parlamenti életből való kiküszöbölése? És arra az eredményre jutottam, hogy ezen kérdésekre a feleletet megtalálom az életben és a gyakorlatban. Az élet és a gyakorlat pedig azt mondja, ha egy kisebbség olyan eszméket propagál, a melyek helyesek, jók és czélszerüek, akkor ezek az eszmék feltétlenül utat találnak maguknak, érvényre és győzelemre jutnak! (TJgy van! TJgy van! a baloldalon.) Ha pedig egy kisebbségolyan eszméket terjeszt, a melyek czélszerütlenek, legyen az a kisebbség akármilyen csípős nyelvű is, és ha a feje tetejére áll is, nem fogja tudni azokat keresztülvinni! Molnár Jenő: Vagy van igazságuk, vagy nincs! De hogy ne legyen, arról szó sincs! Vizy Ferencz: Mert, t. ház, csak a természetes többség akarata érvényesülhet és itt nincs szükség u. n. Beschwichtigungs-Bathokra sem. Egy kisebbség müaggódással, erőltetett zászlólengetéssel nemzeti szükségletet még sohasem elégített ki és nem is fog kielégíteni. Valaminek a kicsikarása obstrukczióval valóságos morfinizmus, a mely kimeríti az életerőt és a közéleten a pusztulásnak sivár nyomait hagyja maga után. Az obstrukczió, mint a nemzeti ellenállásnak egyik eszköze, csak látszólagos, csak babona, a melyben sokan hisznek; de hogy mit, azt maguk sem tudják. Mig ellenben az igazi nemzeti akarat, a mely előtt az uralkodóknak is meg kell hajolniok, nem babona, hanem a fogyatékos kisebbségi fegyverzett helyett, a nemzeti többségi jognak hatalmas vértjével felfegyverzett határozott kívánsága. Az a kérdés, hogy szükségünk van-e nekünk erre? Igenis szükségünk van, mert biztositanunk kell nemzetünk erejét, tekintélyét minden nemzetellenes törekvések ellen. Mert már nagyon is itt van az ideje annak, hogy az elveken való nyargalást felváltsa a serény, lelkiismeretes, reális jsolitika; hogy a szó és tett, az elv és gyakorlat a magyar állam követelményeinek szemüvegén keresztül szemléltessék. Ez nem szabadságkurtitás. Mivel az idő előrehaladt, (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) azután amúgy sem vagyok barátja az önképzőköri hősködésnek, a felesleges szóáradatnak, a kocsiszámra való adatoknak s panaszoknak; egyszerűen apodikticzc kimondom, liogy a házszabálymódositásba a jó apa gondosságával kell belemennünk. (TJgy van !) Mezőfi Vilmos: Tessék indokolni. Vizy Ferencz: Már csak azért is, mert 54