Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-291

291. országos ülés 1908 márczius lk-én, szombaton. 423 el az elvállalt kötelezettségek szószerinti teljesítésétől, attól t. i., hogy az általános, egyenlő, titkos választói jogot behozzák, mert egy olyan választási reformnak behozatala, mely csak bizonyos mérvig terjeszti Id a választói jogot, mely a benyújtandó törvényjavaslatban megcsonkítja az általános választói jogot, az bizonyos tényezőnél csak ugy vihető keresztül, hogyha előzőleg bemutatják illetékes helyen a megcsonkított házszabályokat, melyek jövőre az obstrukcziót lehetetlenné teszik. Én azt tartom, hogy a mikor a háznak egy oly fontos ügye, mely körül négy évvel ezelőtt telt házak nagy viharai folytak le, üyen állandó részvétlenség, ilyen nembánomság mellett tárgyaltatik, a mint az a mostani vitában észlelhető : ez oly elszomorító jelenség, mely a jövő tekintetében egyáltalában nem lehet biztató. Ez az elfásulás jele. T. ház ! A házszabályrevizió olyan mezbe van öltöztetve, hogy az nemcsak nekünk, a nemzetiségieknek veszélyes előnyomulását, — a mint feltüntetik, — hanem az úgynevezett nemzetietlen elemeknek érvényesülését is itt e házban hivatva van letörni. A nemzetietlen elemek pedig a szocziáldemokraták volnának. Ugy tudom, hogy ezek, ha nem is nyargalnak folyton, mint vesszőparipán... (Zaj baljélöl.) Elnök : Csendet kérek ! Méltóztassanak helyükön maradni. Suciu János : . . . . azon, — a miként egyes képviselő uraknál tapasztaljuk, — hogy folytonosan ajkukon legyen a magyar nemzeti gondolat és az állameszme szó, de azért azt mondani magyar munkásokról, magyar szocziálistákról, hogy fajérzetük nincs, hogy a faji érzetet nem becsülik, nem ápolják, a legnagyobb igazságtalanság. Éppen azért, ha ez áll, a nemzetietlen jelző őket meg nem illeti és szintén csak olyan igaztalan vád, igaztalan gyanú, mint a mikor minket nemzetellenes jelzővel illetnek. A mi pedig a harmadik mumust illeti, hogy itt gondoskodni kell arról, hogy a jövőben ne hangozzék el folyton horvát szó is ebben a házban ; arról, hogy a horvátok obstrukcziója is lehetetlenné tétessék, erre egész röviden csak azt jegyzem meg, a mit más képviselőtársaim is megjegyeztek már, hogy t. i., ha lehetett ezt 40 évig elkerülni, lehetett volna azt most is és lehet jövőre is elkerülni a nélkül, hogy a ház önmagán és a maga szabadságán ejtene sebet akkor, a mikor a házszabályait az egésznek a sérelmére, tehát magának a magyarságnak sérelmére is megszigorítja és megváltoztatja. T. ház ! Formai tekintetben is olyan a benyújtott javaslat, hogy csak látszólag különbözik attól a javaslattól, a melyet Dániel Gábor 1904 októberében vagy novemberében e házban benyújtott, tényleg azonban teljesen azonos azzal. Hisz hiába hozta fel gróf Apponyi miniszter ur, hiába hozták fel a revízió mellett felszólalók valamennyien ez indítvány, támogatására azt, hogy ez klotürt nem hoz be, hogy ez korlátlan szólásszabadságot biztosit, hogy beszélhet ezen házszabályszigoritás daczára is mindenki rogyásig, én azt tartom, hogy nemcsak az a klotür, a mikor a szólásszabadság megvonatik, a mikor az bizonyos körülmények között egyáltalában elvétetik a ház egyes tagjaitól, hanem az is, mikor a tanácskozási idő oly terminusokra tolódik ki, a mely terminusokban vagy nincs hallgatósága a szónoknak, tehát hiába beszél, vagy pedig a szónok bevárni sem képes azt az időt, a mikor ilyen körülmények között szóhoz jut. Tessék csak elképzelni, 16 órás ülések mellett milyen dolgok mennek itt majd végbe a szónokok jelentkezésénél. Valaki jelentkezik, de előtte egy távszónok beszél, hat-nyolcz óráig, tessék azt neki bevárni. Vagy menjen haza, hogy kipihenje magát, hogy táplálkozzék ? Csakhogy nem biztos abban, hogy az a szónok nem fejezi-e közben a beszédét, és akkor ő elesik a szólás j ogától és ki tudj a, mikor kerül rá megint a sor. Vagy lehet, hogy ez ismétlődik, és megtörténik vele 3—4 napon át, ha 3—4 napon át van t. i. 16 órás ülés. Szóval,a míg reákerül a sor, ez már maga az illető szónoknak kiéheztetése a szólás lehetetlenné tétele és reákényszeritése arra, hogy a szólás jogával ne éljen, hanem engedje a dolgokat ugy haladni, a maguk utján, a mint azt a kormány tervezi. Végeredményében tehát ez nem más, mint klotür, ha nem is névleges, de tényleges klotür. Ott van azután, t. ház, az elnöknek szánt olyan tág jogkör, a mely még akkor is, (Zaj. Elnök csenget.) a mikor 150 képviselő indítványt tesz, az elnök külön hozzájárulását tételezi fel ahhoz, hogj? ez az indítvány a ház elé kerüljön. Ott van továbbá a kéjTviselők azon jogának megszorítása, mely szerint a házszabályok 215. §-a alapján csakis a megállapított tanácskozási idő lejárta után, tehát a 16 órás tárgyalási idő után szólalhatnak fel. Természetesen, hogy ekkép aztán sokszor olykor, a mikor felszólalásuknak már értelme veszett. Már pedig, ha én valakinek jogot adok arra, hogy akár szavainak helyreigazítása czimén, akár személyes megtámadtatás czimén felszólalhasson: ezt a jogot arra az időpontra kell megadnom, a mikor az illető a támadást még idejében visszaszoríthatja, a mikor szavait még idejében helyreigazithatja, mielőtt más következmények nem zúdulnának reá. Mert, ha ezt csak akkor teheti, a mikor ennek már értelme nincsen, akkor az egész felszólalási joga tulajdonképen klotür alá van vetve, hiszen később ugyan hiába szól, nincs annak semmi értelme, annyival kevésbbé, mert, a hogy én most üres padok előtt beszélek, még üresebb padok előtt fog szólni az, a ki egy 16 órás ülés után akarja majd a rajta esett sérelmet megtorolni vagy félreértett, félremagyarázott szavainak értelmét helyreigazítani. De sérelmes, t. ház, minden tekintetben az, hogy ennek a házszabályreviziónak az érvényét az általános választói jogról szóló törvényjavaslatnak a tárgyalására is ki akarják terjeszteni,