Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-291

422 291. országos ülés 1908 márczius lk-én, szombaton. értem, hogy miféle sajátos magyar érdek rejlenek abban, ha ez a ház a maga házszabályait szigorítsa és ez által a magyar ellenzéket és magát a házat egy a multban oly hasznosnak bizonyult fegyvertől megfoszsza. Nem foghatom fel másképen ennek a kérdésnek erőszakolását, mint ugy, hogy keU e tekintetben lennie egy bizonyos titkos megállapodásnak egyrészről a kormánypárt vezetői, másrészről más tényezők között, a mely megköveteli ezt a valóságos harakiri-t, ezt a házszabályszigoritást. Előbb is hangoztatták épen a túloldalról, hogy a választói jog reformja között és a házszabályrevizió között okvetlenül junktimot kell felállitani és nem szabad lemondanunk a háznak ezen szabadságáról, mig meg nem történt a választói jog reformja és nem biztosittatott a magyar nemzetnek ezáltal kontemplált nagyobb erő kifejtése. Fel is állítottak egy junktimot a kettő között, de egy fordítottat, a melyben nincs köszönet. Mert nem ugy került szőnyegre a kérdés, hogy megkaptuk volna az általános választói jogot és annak fejében megadtuk volna a házszabályoknak egy bizonyos módosítását, hanem fordítva. Látatlanba bele kell egyeznünk a házszabálymódositásba, el kell tűrnünk azt a végleges módosítással együtt, mielőtt megkaptuk volna az általános választói jogról szóló törvény szentesítését. Ezt az ügyet ugy tüntették fel, mintha a koaliczió követelte volna, miszerint ne szentesittessék addig az általános választójogról szóló törvény, mig a házszabálymódosítás életbe nem lép. Ezt mondani lehet, de alig lesz, a ki észszerűen gondolkozván, el akarja hinni ezt az állítást. A tervezett házszabályrevizió nem annyira azt czélozza, miszerint a jövő, uj országgyűlésnek munkarendje és munkaképessége biztosittassék, hanem inkább azt czélozza, hogy tüskön-bokron át keresztül legyen vihető egy oly választói reform, a melyről annak alkotói és tervezői nagyon jól tudják, hogy az az ország nagy többségének megelégedésével találkozni nem fog. Bizonyos ebből az is, hogy csupán itt a házban akarják biztosítani a mindenesetre nagyon korlátoltan demokratikus irányban megalkotandó törvénynek keresztülhajtását. Nem jut eszükbe biztosítani annak a törvénynek keresztülhajtását ott, a hol a konzervatív felfogás sokkal erősebb, abban a fórumban, a melynek szintén van beleszólása a dologba. ffe'í Tegyük fel, hogy azt a javaslatot, olyan a milyen lesz, itt a házban 10—16 órás ülésekben keresztülhajtják. Jön a főrendiház és bármennyire kevéssé demokratikus lesz is az, meglehet, sőt nagyon valószinü, hogy a mi viszonj'aink meUett a főrendiházban még mindig túlzottan demokratikusnak fogják tartani és ott hónapokon át feszegetik, sőt lehet, hogy több izben is izenetekkel változtatásokat proponálnak és olyanokat keresztül is visznek a szerencsétlen javaslaton. Ha valaki egy oly javaslatot akar keresztülvinni, a melyről tudja, hogy az radikális, olyan lesz, a mely az állam alkotmányának sánczai közé a polgárok minél nagyobb tömegét vigye be, akkor mindenesetre az első sorban a konzervativek részéről fennálló veszélyre gondol, arra az akadályra, a mely ott a főrendiházban a konzervatív felfogások közt vár arra a radikális szeUemű javaslatra. De arra nem gondol senki, a miből következtetve az általános választójog javaslatára nézve, valószinü, hogy épen csak radikális és demokrata szellemű nem lesz, hanem olyan, a milyenben semmi örömük nem lesz a nép és az egyenjogúság híveinek. Kérek öt perez szünetet. Elnök: Öt perezre felfüggesztem az ülést. (Szünet után.) Elnök: T. ház ! Az ülést újból megnyitom. Suciu képviselő urat illeti a szó. Suciu János: T. ház! A házszabályrevizió ugy van feltüntetve, mint a jövendő kulcsa, a mely biztosítani volna hivatva azt, hogy a jövő országgyűlésen a törvényhozás sokkal nagyobb erővel, nagyobb eredméirynyel mimkálkodjék, mint eddig tette. Azonban bizonyos csak egy, hogy eddig is, munkálkodhatott, a mostam házszabályok mellett is, és ha nem tehette azt, megvolt ennek a maga oka. Az ok pedig a közjogi kérdéseknek folytonos felszínen léte, az a körülmény, hogy a közjogi kérdések abszorbeálták a ház idejének nagy részét, és nem engedték, hogy nyugodtan egyéb munkához láthassunk. Kérdem, t. ház, hogy azzal, hogy mi ezt a házszabályt szigorítjuk, levettük-e a közjogi kérdéseket a napirendről % Nemcsak hogy le nem vettük, hanem ellenkezőleg, rosszabb helyzetbe megyünk bele ezzel, olyan helyzetbe, melyben a közjogi kérdések a mi hátrányunkra sokkal könnyebben és rövidesebb módon lesznek megoldhatók. Mikor ezt mondom : a mi hátrányunkra, akkor nem a nemzetiségekre gondolok, hanem értem ezt általánosságban, a magyar nemzet érdekei szempontjából. Mindaddig, mig a közjogi kérdések dolgában nyugvó pontra nem jutunk, akármilyen szigorú lesz is a házszabály, az nem fogja a ház munkaképességét biztosítani. De akkor mi érdek vezeti a t. kormányt, hogy ezt a házszabályrevíziót, hogy ne mondjam : erőszakosan, de erkölcsi presszióval igyekszik keresztülhajtani, ugy, hogy a miniszterek állásukat kötik egy olyan ügyhöz, a mely nem is a kormány dolga, hanem a háznak autonóm ügye. Ezt máskép megmagyarázni nem lehet, mint hogy ennek a revíziónak meg kell lennie, hogy a multakat ekszpiáljuk. (ügy van ! a középen.) Mi nemzetiségiek a multban történteket iUetőleg bűnösök nem vagyunk, ennélfogva teljes joggal tiltakozhatunk ez ellen az ekszpiáczió ellen, mely — pláne — az ódiumnak reánk való tolásával történnék. Mondják meg legalább az igazat, hogy csak így kaphatták a kezükbe a hatalmat, hogy csak így tarthatják meg azt, hogy csak így térhetnek