Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-291

291. országos ülés 1908 mc mindenben a hegemóniát, a supremácziát szolgálja, a melyben csak névleges lenne az egyenjogiiság, nem pedig tényleges : higyjék el, ez nehezen fog menni és az nélkülünk nem is fog ellenünkre sikerülni. Annál is inkább áll ez t. ház, mert, a mint a tények mutatják, nemcsak nélkülünk, nemzetiségek nélkül, hanem a magyar nép zömének milliói nélkül is akarják ilyenformán kiépíteni azt a képzeleti államot, azt az ábrándjukat, a melynek érdekében olyan sok áldozat hozatott már eddig is. A mikor a házszabály-módositás, illetve szigorítás ellen felszólalok, mert abban szabadságomnak egy nagy megszorítását látom, engedjék meg, hogy abból a szomorú időből, a mikor a magyar is ráért elmélkedni a múlt és a multak hibái felett, emlékezetükbe idézzem egy magyar államférfnmak a megjegyzését, a melylyel jellemezte a magyar fajnak azt a bizonyos természetét, a mely rendesen a legtöbbet ártott neki. 1855-ben jelent meg »Magyar Társasélet« czimen egy munka, a melynek szerzője ezt mondja (olvassa) : »De mi a vén világrészek lakói nem birjuk felfogni a valódi szabadságot, mi nem tűrhetjük, ha felettünk uralkodnak ; de mihelyt magunk uralkodhatunk, mindjárt paczkázunk má•sokon, s a mi gondolkozásunk szerint csak ott van szabadság, hol szolga van; hogy mindnyájan s mindenben szabadok legyünk, az fejünkbe nem fér.« Mire való a szabadság, ha nincs ki felett gyakorolni? így fogjuk fel a szabadság eszméjét. Ez a jellemzés talál a mostani koaliczióra is. Én azt tartom, hogy ily módon való gyanúsításokkal és ugy, hogy ha az állam lakosságának egyik felét szembe állítjuk a másik féllel, a jövő szebb Magyarországot nagyon nehezen fogjuk megépíthetni és megalapozhatni. Az igen t. belügyminiszter ur beszédében többfajta nemzeti eszméről, ábrándról, többfajta nemzeti közvéleményről beszélt és a házszabályrevizió mellett azt a nagy érvet hozta fel, hogy eddig nem volt lehetséges a közvéleménynyel ellentétben álló obstrukczió a házban, mert azt a közvélemény elsöpörte volna. De ha a választójogi reform alapján a nemzetiségiek, szoczialisták is bekerülnek, ezeknek is meg lesz a házon kivül a maguk közvéleménye, a mely az ő fajuk, az ő osztályuk ábrándjait szövi és ez tápot adhat nekik arra, hogy itt az obstrukczió fegyverével éljenek és a ház munkaképességét megakaszszák. Eredendő hibája az igen t. miniszter urnak, hogy a saját külön osztály- és fajszemüvegén keresztül nézi a jövőt, a melyet pedig általános szempontból kell nézni. Hol van az megírva, hogy csak egy osztálynak igazi ábrándja a magyar állam; hogy, a mikor mindnyájan képviseljük a politikai értelemben vett magyar nemzetet, csakis egy faj ábrándja a magyar állam igazi ideája ? Sehol. Mindannak a közvéleménynek, a mely megalakul e hazában, a fővárosban, a magyar városokban, vidéken, a perifériákon és a mely együttvéve a magyar állam közvéleménye, itt, az illetékes írczius 14.-én, szombaton. 421 helyen, az országgyűlésen keU megnyilatkoznia, itt kell az érveknek elhangzaniok, minél hosszasabban, ha kell, mindaddig, míg egyik vagy másik álláspont, nem erőszakkal, hanem az érvek harczából győztesen kerül ki. (Ugy van I) Ha igaz volna, hogy ábrándjaink, a melyek, szegények, nem terjednek tovább, mint arra, hogy fajunknak, nyelvünknek, kultúránknak megmaradását, kifejlesztését e hazában biztosítsuk, a melyeknek tehát sem a magyar faj, sem a magyar állam ellen semmiféle agresszív élük nincsen, ha igaz volna, hogy ábrándjaink veszélyeztetik a magyar államot, nem kellene idejönnünk meggyőzés czéljából. (Ugy van!) Akkor ott kellene maradnunk, hogy azt a missziót teljesítsük, a melylyel a Markosok és hozzájuk hasonlók vádolnak minket, hogy t. i. czentrifugális irányokat táplálunk, mert az bizonyos, hogy ebben a képviselőházban ilyen irányban dűlőre jutni lehetetlen. De épen e szempontból nem értjük, miképen kívánja feltüntetni a kormány és a többség azt, hogy a nemzetiségi elemek itt e házban veszélyt rejtenének az országra, hogy érvényesülésük megakasztatná az országnak természetes fejlődését, jövője megalapozását. Nem értjük, hogy miképen akarják bizonyítani, hogy szükséges a revízió, a mely arra irányul, hogy mi itt adandó alkalommal ne érvényesülhessünk ugy, mint a hogy érvényesültek a múlt években — beismerjük : az ország javára — a magyar ellenzéki pártok ? Ez mindenesetre olyan probléma, a mely nagyon nehezen fejthető meg. Ez a mostani többség, a mely épen az obstrukczió fegyverével eszközölte ki magának a többségre jutást és a mely.... Vlád Aurél : Obstrukczióban született! A saját bűnében fog elpusztulni! (Mozgás balfelől.) Suciu János: ...a választók előtt, a mint említettem, szerte a hazában a házszabályszigoritás ellen beszélt és azt bűnnek állította, (Mozgás balfelől.) sőt a házszabályszigoritás minden ódiumát a volt szabadelvű pártra és Tisza Istvánra hárította : most, a mikor semmi sem változott, a mikor ugyanazok az érvek pro és kontra, mint akkor voltak, a házszabáryszigoritást nemcsak hogy megszavazza, hanem semmiben sem veszi azon veszélyeket, a melyek abból ugy reá magára, mint első sorban az állitólag általa szolgált specziális magyar érdekekre hárulnak. Nem egyszer, de százszor is hangsúlyozták, hogy mindaddig, a míg ennek az országnak közjogi sérelmei vannak és mindaddig, míg ez az átmeneti állapot, ez az u. n. fegyverszünet egy az egész országot kielégítő békekötéssel, a mely a közjogi kérdéseket hosszú időre levenné a napirendről, véget nem ér, mindaddig gyengítése lenne akármelyik küzdő félnek, ha a rendelkezésére álló harczi eszközök közül bármelyiket is feladná. (Ugy van! a középen.) Mindaddig, a mig az uj országgyűlés majdan a katonai kérdéseket és az Ausztriával való viszonyunkat, a melyek rendezése külön annak a jövő országgyűlésének számára tartatott fenn, véglegesen meg nem oldja és meg nem állapítja, nem