Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-291

418 291. országos ülés 1908 márczius Ik-én, szombaton. igazítása czimén adott válaszára, mely ekként szól (olvassa) : »Rövidre fogom mondanivalómat. A mennyire híve vagyok az engesztelésnek és békülékenységnek, és annak, hogy a közigazgatásban igazság gyakoroltassék, ugy — eztkifogásaltam legjobban— nem vagyok kivé annak, hogy akár választási törvénynyel, akár bármiféle tanszékkel föderativállameszméknek szolgálatában állhasson itt képviselő. Nem ismerek föderativ államot az u. n. felsőbb rétegek, nemzetiségek és szoeziáldemokráczia között. Egy ilyen föderativ államnak nem voltam, nem vagyok és nem leszek hive. T. képviselőház ! Ugyanaz a nemzet, a mely egy inkompatibilitási törvényt alkotott, a melyben kimondja, hogy pl. egy bankdirektorság, egy bérleti szerződés stb. inkompatibilis a képviselői állással, megfeledkezett egy inkompatibilitásról és — itt méltóztassanak helyreigazítani szavaimnak értelmét — nem királyi ügyészhez akarom én utasitani, de nagyobb inkompatibilitást nem ismerek a világon, mintha én egy nemzeti magyar államnak szolgálatába állitom a törvényhozást; azért tartom fenn az államot, itt pedig a képviselőházban lehetővé tegyem azt, hogy a képviselői immunitásnak örve alatt annak a nemzeti államnak a léte, alapja és minden ellen felforgató tanokat hirdessenek. Ez az inkompatibilitás. Nem a királyi ügyészre van nekem szükségem, hanem ezen inkompatibilitás megállapítására.* T. ház ! Ez unikum a maga nemében, a politikai evoluczió jelenlegi korszakában és bámulni kell, hogy olyan felvilágosodott és politikailag konzummáit férfiú, mint Polónyi, a ki igazságügyminiszter volt, nem tartja abszurdumnak az ilyen felfogást. Hiszen az ilyen reakczionáris irányú felszólalások egyenesen szégyenére válnak magának a magyar parlamentnek. Gondoljuk meg, miért van az, hogy Magyarországnak, a magyar alkotmánynak, a magyar nemzetnek nincs többé külföldön az a tekintélye, a mi volt az 1848-as és 1860-as években % Egy hang (jobbfelől) : önök rontják ! Miháli Tivadar: Mi rontjuk ? Valamint a magánéletben csak az eg}>'én önmaga árthat magának, ugy a nemzetnek is, ha egyszer saját erejükből bizonyos nivóra emelkedtek és onnan lehullanak, az csak saját gyengeségük, hibájuk és botlásuk folytán történik. Mert higyjék el t. képviselőtársaim, hogy az a komoly külföldi sajtó és azok a tudósok, kik ezzel a kérdéssel foglalkoznak, nincsenek tekintettel olyan dolgokra, a melyeket csak egyik oldalról tüntetnek fel. Ugron Gábor: Ismerjük az eszközöket! Miháli Tivadar: A Polónyi-féle felfogások rontják az ország és a parlament tekintélyét. Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, tessék a tárgyhoz szólni és nem a nemzetiségi kérdés fejtegetésébe bocsátkozni. (Helyeslés.) Miháli Tivadar: Csak a mondatot fejezem be. Ha Polónyi ezen eszméjét a külföldi lapokban fogják tárgyalni, azt hiszem, a legnagyobb bámulattal fogják nézni, hogy egy ilyen szabadelvű nemzet képviselői képesek ilyen fejtegetésekbe bocsátkozni. Némi megnyugtatásunkra szolgál azonban, hogy az ilyen felfogással szemben már kezdenek a politikai és társadalmi életben más felfogások is érvényesülni. Halljuk már kint a vidéken és a perifériákon azt az elvet hangoztatni, hogy éljen minden ember ugy, a hogy őt az Isten teremtette és érvényesüljön az ő nyelvében, az ő vallásában saját tetszése szerint, csak legyen hű fia ennek a hazának, teljesitse vérbeli és pénzbeli kötelességeit a haza iránt és szent a béke. Nagy örömünkre szolgál, hogy ezen felfogásnak három felszólalt képviselő részéről itt is kifejezés adatott és én merem konstatálni, hogy az'ügy érdekében ezen három képviselő, nevezetesen Csépány Géza, b. Thoroczkay Viktor és Benedek János urak felszólalásai a jelenlegi zavaros*politikai helyzetben" sokkal nagyobb szolgálatot tettek, mint 4 képzelik és némileg ellensúlyozták azt a benyomást és azt a hatást, a melyet a belügyminiszter urnak az a téves és helytelen nyilatkozata a jövőre nézve okozott. Mi részünkről üdvözöljük, hogy a képviselőházban is akadtak férfiak, a kik szembe mernek állani a sovinizmussal és az igazi isteni eszméknek adnak kifejezést. Hiszen ilyen eszmékkel, felfogásokkal mi a politikai életben és társadalmi érintkezésünkben nagyon gyakran találkoztunk, csakhogy mindig négyszem között vagy pedig magánkörben, és akkor, mikor arról volt szó, hogy az illető a zöld asztalnál is e mellett foglaljon állást, már a nemzeti sovinizmus miatt nem tehette. Egyetlen esetet tudok és ez Désy Zoltán államtitkár ur főispánsága idején volt, a ki ugy a társadalmi, mint a magánéletben, mind pedig hivatalosan ennek az álláspontnak, t. i. a szabadság és a jogegyenlőség eszméjének, a gyakorlati életben is mert érvényt szerezni és mint főispán kötelességének tartotta, hogy egy román templom felszentelése alkalmával az ünnepélyen megjelenjék és román nyelven beszéljen. De nézzék is meg az eredményt, menjenek el Szolnok-Doboka megyébe ; az utolsó faluban is fogják hallani a parasztembertől azt kérdezni: hol van az az istenáldott ember, Désy Zoltán ? Pedig csak másfél évig uralkodott a megyében. T. képviselőház ! Csak ezekre akartam röviden kiterjeszkedni. Nem akarok, mondom, ismétlésekbe bocsátkozni, mert képviselőtársaim ezt a témát szintén bőven kifejtették. Mi áUást foglaltunk ezen inditvány ellen és azt hiszszük, hogy a jövő minket igazolni fog. Nem óhajtjuk, hogy csalódjanak, mert hiszen, ha az urak csalódnak, ha az urak rossz utón járnak, ha az urak intézkedései folytán ez az ország szenved, azzal természetesen mi is szenvedünk. Mi tehát kivánjuk, hogy ne csalódjanak, de félünk, hogy csalódni fognak, (ügy van! a kör