Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-291

%9l. országos ülés 1908 márczius lk-éa, szombaton. 417 ségre nézve mindenesetre döntő és határozott befolyást kell hogy gyakoroljon. De megragadta figyelmemet Apponyi Albert gróf beszédének egy másik passzusa is. (Olvassa): »A mi az országban van, az ne lappangjon, az jöjjön be ide a fórumra, csak arról kell gondoskodni, kogy domináló túlsúlyra ne emelkedjenek a magyar nemzeti állam ellenségei.« T. ház ! Nem értem, hol az a sok ellenség 1 A hány miniszter beszél, a hány miniszteri felszólalás van, mind-mind csak ellenségekről szól. Keresem a hazában mindenütt ezeket az ellenségeket. Nem látom. Nincsenek. De szüksége van a kormánynak ellenségekre, és ha nincsenek, hát teremt magának ellenségeket. Teremtett a múltban is. Ez a szabadelvű pártból való iskola, a melyet az alkotmánypárt tovább folytat, mert szükség van rá. Valahányszor a nemzet érdeke és annak szabadsága ellen törvényjavaslatot nyújtanak be, mindig hivatkoznak a veszedelemre, az ellenségre, de konkrét eseteket, konkrét dolgokat sohasem tudtak bizonyitani. Ez a mumus már nem fog annyira, mint régen, de a kormány azért mégis ezzel indokolja, ha reakczionárius törvényjavaslatot nyújt be. Hiszen, t. ház, az országban lappangott a nemzetiségi kérdés is ; mi voltunk azok, a kik bejöttünk ide és ezt a lappangó nemzetiségi kérdést tisztán, őszintén a maga valóságában feltártuk. És milyen fogadtatásban részesültünk ? Thaly László : Nagyon barátságosban ! Miháli Tivadar: Mivel válaszolt a kultuszminiszter ur a mi fellépésünkre ? (Zaj.) Az iskolai törvényj avaslattal. Thaly László : Igen, igen azzal. Pénzt adott nektek, papoknak és tanítóknak. (Zaj. . Elnök csenget.) Miháli Tivadar: Az iskolai törvény legalább is nem volt időszerű, (Zaj. Elnök csenget.) és ha ezt meg a vasúti pragmatikát nem hozták volna be, akkor béke volna, és ha a béke megvolna, akkor az elvi kérdésekben tisztában volnánk, és lehetne aztán a nevelési, iskolai, vasúti ügyet elintézni, de nem abban az értelemben, hogy a nemzetiségeket az eddig szerzett jogokban megsértsük, és lábbal tiporjuk az eddigi kormányok által hozott szabadelvűbb törvényeket. Polit Mihály: Ez bűn. (Zaj. Elnök csenget.) PotOCZky DezsÓ': Romániában most is lázadás van. Miháli Tivadar: Nagyon sajnálom, t. képviselőtársam, hogy oly felületesen foglalkoznak általában ezzel a dologgal, ezzel a lázadással, és azt mondják, hogy lázadás van. Kijelentem, hogy Romániában nincs lázadás. (Mozgás.) Romániában rend van és nagyon sajnos, hogy oly annyira falra festik az ördögöt. Azt hiszem, a mi érdekünk is azt kivánja, hogy a szomszéd államban ne is legyen lázadás ; a mi hazánk polgárainak is érdekében van, hogy a szomszéd államban béke legyen, KÉPVH. NAPLÓ. 1906 1911. XYI. KÖTET. különösen sajátságos geográfiai fekvésünknél fogva. És ebben a tekintetben nemcsak a t. képviselő ur, de a sajtó sincs a hivatása magaslatán, a menynyiben az urakat félrevezetik

1 ép ugy e forradalomról, mint annak idején arról a forradalomról, a melyről a Kristóffy—Fejérváry-féle kormány idejében azt mondták, hogy Erdélyben kitört, és a mely miatt katonaságot is küldtek le. T. képviselőtársam és a t. kormány is meg lehet győződve, hogy a sok ellenség, a melyről a t. kormány álmodozik, nincs meg, de ha a kormánynak kell, ugy mint a múltban, teremt ellenségeket. De a fegyverrel nem jó játszani és kérjük a kormányokat, tegyék már le ezt a fegyvert, mert elriasztókig és szomorúan hat ugy a magyarokra, mint a nem magyarokra. T. képviselőház! Az imént elhangzott itt, hogy bün volt az, a mit gróf Apponyi Albert kultuszminiszter ur a népiskolai törvényjavaslat életbeléptetésével tett. Én hivatkozhatnám nagy magyar államférfiakra, kik már a 60-as években is megmondták, hogy a nemzetiségeket nyelvüktől, vallásuktól, kultúrájuktól megfosztani bün. (Felkiáltások halfelől: Hát ki akarja ?) Akkor miért adott ki a kultuszminiszter ur most is egy rendeletet, (Zaj.) hogy az alsó- és középiskolákban a vallástant sem szabad az anyanyelven előadni ? E szerint oda jutottunk Magyarországon, hogy Istenünket sem imádhatjuk saját nyelvünkön. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Miháli Tivadar: El kell ismerni, hogy ez reakczionárius intézkedés. És midőn mi ezen intézkedésekkel szemben azon magyar államférfiakra hivatkoztunk, kik ezen nemzeti kérdésben határozott állást foglaltak, mikor mi azoknak mondásait idéztük, azt mondták némelyek : hiszen azok naivok voltak. Bár volnának Magyarországnak még ma is olyan államférfiai, a milyen volt egy Deák Ferencz, egy Eötvös József, egy Szilágyi Dezső ! De ma már nincsenek és mert nincsenek, ezek a mai alakok merészkednek nyilatkozni azon nagy szellemek ellen és azt mondják, hogy naivok ! Polit Mihály: Megtagadják őket. (Zaj halfelől.) Miháli Tivadar: Gr. Apponyi Albert felhozta ugyan, hogy ő tiszteletben tartja azon nagy államférfiak nézetét és eszméit, de ő nem akar egyebet, csak azoknak eszméit tovább fejleszteni. Szép továbbfejlesztés ! Épen ellenkezőleg, mert ha azok azt tartották, hogy bűn a nemzetiségeket nyelvüktől, vallásuktól és kultúrájuktól megfosztani, akkor csakugyan bűn megtiltani egy iskolában, hogy a vallástant az anyanyelven tanitsák. Nem foglalkozom tovább a kultuszminiszter ur ezen beszédével, (Helyeslés) hanem áttérek Polónyi Gézának a jelen ügy tárgyalása rendén tartott beszédére és különösen az 1908. évi márczius 5-én megtartott vita alkalmával Brediceán Koriolán képviselőtársam beszédére, szavainak helyre53