Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-291

414 291, országos ülés 1908 márczius lí-én, szombaton. gyalás alatt levő indítványt ellenezzük, az, hogy magából az indítványból kitűnik, hogy a szólásszabadságnak megszorítása különösen azért történik, hogy az általános, titkos szavazati jogra vonatkozó törvényjavaslat tárgyalása alkalmával érvényes legyen, tehát nyilvánvaló és több mint bizonyos, hogy az az általános, titkos szavazati jogra vonatkozó törvényjavaslat nem lesz demokratikus elvekre alapítva és demokratikus irányban végrehajtva. Épen azért mi mindaddig, mig az általános, titkos szavazati jogra vonatkozó törvényjavaslatot a ház elé terjesztve nem látjuk, ehhez a házszabályrevizióhoz hozzá nem járulhatunk. (Folytonos zaj a baloldalon.) Elnök (csenget) : Kérek csendet ! Miháli Tivadar : De nem járulhatunk hozzá ezen házszabályrevizióhoz azon okból sem, mert mi a házszabályokat igen lényeges alkotmánybiztosítéknak is tekintjük. így volt ez a múltban, igy tanultuk ezt mi az egyetemen és a gyakorlati életben, a gyakorlati politikában épen önöktől és az önök elődeitől, illetve azoktól, a kik a magyar alkotmányt megalapozták. E tekintetben a nemzetiségi párthoz tartozó képviselőtársaim tudományosan, részletesen és minden kétséget kizárólag be is bizonyították, hogy tekintettel hazánk különleges viszonyára, különösen pedig az Ausztriával való kapcsolatra, igenis nálunk a házszabály egy igen lényeges, fontos alkotmánybiztositékot képez. Az ellenünk felhozott érvekből, különösen közbeszólásokból én azt az impressziót nyertem, hogy sokan t. képviselőtársaim közül talán azt hiszik, hogy ebben a tekintetben mi nem volnánk egészen őszinték, t. i. hogy nem komolyan óhajtjuk mi az alkotmánybiztositékoknak fentartását. Erre nézve van szerencsém kijelenteni, hogy mi igenis a legkomolyabban állást foglalunk és állást fogunk foglalni a jövőben is mindannyiszor, valahányzsor az alkotmánybiztositékoknak fentartásáról lesz szó és állást fogunk foglalni a többségi pártokkal szemben abban az irányban, hogy az alkotmánybiztosítékokat reakczionárius értelemben meg ne gyengítsék. És miért ? Azért, mert akkor, a mikor mi a passzivitás teréről leléptünk és az aktivitásba mentünk át, ugy mi, mint a mi népünk meg volt győződve arról, hogy ez országban jogainkat csakis alkotmányos utón és szabad kormányzás mellett fogjuk tudni érvényesíteni. A mikor mi elhatároztuk, hogy ezt az alkotmányos utón való harczot felveszszük, tisztában voltunk azzal, hogy csakis azon jogok bírnak értékkel bármely népre nézve, a melyeket ő maga saját erejével alkotmányos utón kiviv. Épen ugy, mint a magánéletben az örökölt vagy ajándékozott vagyon nem bir sohasem olyan értékkel az egyénre nézve, mint az a vagyon, a melyet a maga verejtékével, fáradságával, szorgalmával, képességével szerzett, ép ugy a népek életében'is a szabadságjogok csakis akkor birnak értékkel,!ha a n

ép maga vívja Id azokat magának. A midőn ilyen elhatározással léptünk mi e politikai harczokba, természetes, hogy őrködnünk kell a felett és gondoskodnunk kell arról, hogy a mennyire lehet, az alkotmánybiztositékokat ugy népeink, mint a magyar nép és az egész ország javára megvédjük és fentartjuk, |ggj -jj T. ház ! Épen a mai napon történt, hogy idejövet egy képviselőtársammal beszélve, aggódtunk a mai helyzet felett; ő felhozta, milyen ziláltak, bonyolódottak és válságosak a viszonyok és hozzám fordulva azt mondta : »Ti pedig nem értitek meg azt, hogy a ti boldogulástok mégis csak ebben az országban lehetséges és nem akartok velünk egyetértésben küzdeni a közös ellenség ellene Bámulva hallgattam ezeket a szavakat. Igazán szomorú dolog volna, ha t. képviselőtársaim közül többen volnának ebben a felfogásban, hiszen mi, a mióta ebbe a képviselőházba bejutottunk, minden alkalmat felhasználtunk arra, hogy meggyőzzük az urakat arról, hogy mi alkotmányos utón akarjuk népeink jogait érvényesíteni, hogy mi a képviselőházzal és általában a döntő politikai faktorokkal meg akarjuk értetni magunkat, hogy mi itt e hazában akarunk boldogulni és hogy egyáltalán egyetlen egy nemzetiségnek sines semmiféle czentrifugális szándéka. Nagyon sajnáljuk, hogy ezen kijelentéseink sem t. képviselőtársaim, sem a kormány részéről eléggé nem honoráltattak, a mely okból utonutfélen találkozunk azzal a bizalmatlansággal, hogy fellépésünk nem őszinte. A hiba nem rajtunk múlt, hanem az urakon. Méltóztassék a kérdéssel alaposabban foglalkozni és egészen másképen fognak gondolkodni a dolgok állásáról. Midőn a nemzetiségi párt azt határozta, hogy ellenezni fogja a jelen indítványt, telántetbe vette az indítvány mellett szóló esetleges indokokat is. A mint az eddigi felszólalásokból is kitűnik, a nemzetiségi párthoz tartozó képviselők ki is jelentették mindnyájan, hogy mi az obstrukeziónak barátai nem vagyunk ; kimutatták, hogy az csak kivételes esetekben, mint parlamentáris forradalmi eszköz használható, de a mennyire csak lehet, kerülni kell. Nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni, hogy teoretikus szempontból igazoljam ezen álláspontunkat, csak hangsúlyozom azt, hogy a mennyire nem akczeptáltuk mi az obstrukeziót, mint parlamentáris eszközt, ép oly elszántsággal fogunk állást foglalni a szólásszabadság biztosítása mellett. T. ház ! Midőn előzetesen megállapítottuk azt az álláspontot, a melyet elfoglalni akarunk, felhoztuk a magunk meggyőződése mellett azon indokokat, a melyeket az én pártomhoz tartozó képviselőtársaim bővebben kifejtettek. Kérdés, hogy vájjon kik pártolják ezt az indítványt, és maga az indítványozó hogyan fogja indokolni, vájjon nem fognak-e olyan ellenérveket is felhozni, a melyek minket az ellenkezőről győznek meg ? Sajnálattal látjuk, hogy maga az indítványozó nem jelentkezett, hogy indítványát védje. Ugy látszik, nem bizott ügye igazságában és jobbnak