Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-291

291. országos ülés 1908 márczius lk-én, szombaton. 415 látta, hogy az ő indítványának védelmét a kormányra bizza. A kormányférfiak meg is tették ebbeli kötelességüket és az igen t. miniszter urak közül többen felszólaltak. Én részletesen elolvastam felszólalásukat és sajnálom, hogy azokban komoly, objektív indokokat az inditvány elfogadására nézve nem találtam. Találtam egy okot, t. i. azt, hogy az igen t. miniszter urak az inditvány elfogadásából vagy el nem fogadásából kabinetkérdést csináltak, a mihez a folyosókon hozzáfüződött a házfeloszlatás ügye is. Ez ránk nézve ugyan nem indok, de a tisztelt többségre nézve ez egy igen hathatós indok lehetett, és én meg vagyok győződve, hogy a t. többség, a mely a házszabályokat eddig szentségnek, fontos alkotmánybiztositéknak tekintette, szivesen állást foglalna a jelenlegi házszabály továbbra való fentartása mellett is, ha nem volna ez igen fontos indok arra hogy kénytelen a kormány lemondani és igy uj választások lesznek. Eltekintve, t. ház, a közönséges választási esélyektől, én azt hiszem, hogy a jelenlegi többség épen e pillanatban nehezen tudna választói előtt beszámolni, mert hiszen azok nagyon is szaván tudnák fogni a t. koalicziót, hogy a választások alkalmával tett Ígéretei közül nemcsak hogy egyetlen egyet sem váltott be, hanem ezen Ígéretek ellenére hoztak a ház elé törvényjavaslatokat és a helyett, hogy kötelességüket teljesítették volna — a mire vállalkoztak, — jöttek olyan törvényjavaslatokkal, a melyek az ország belbékéjét is felforgatták, ugy hogy sohasem volt talán Magyarországon olyan zűrzavaros politikai állapot, mint a jelenlegi. Már pedig a mai zűrzavaros és válságos állapotok mindenesetre elmaradtak volna, ha a t. kereskedelemügyi miniszter ur nem forszírozza a vasúti pragmatikát és a kultuszminiszter ur nem forszírozza az iskolai törvényjavaslatot. ( Közbeszólás.) Kifejtettük az akkori tárgyalás rendjén, hogy mennyire bántott ez bennünket és mennyire nem. Nem tartozik ide ezt újból fejtegetni, csak azfc konstatálom, hogy a jelenlegi politikai viszonyok között bizony nehéz dolog volna a t. koaliczióra nézve a választók elé menni és ha megtennék, nagyon kétes, hogy abban a számban kerülnének-e vissza a házba, a mint jelenleg vannak. Az igen t. miniszter urnak indokai nem győztek meg engem arról, hogy a házszabályokat csakugyan a jelenlegi inditvány értelmében szükséges revideálni. Sőt az igen t. belügyminiszter ur indokolásának egyik része éjDen az ellenkezőről győzött meg. A belügyminiszter ur ismert indokolását, a melylyel többen foglalkoztak, nekem legyen szabad más oldalról megvilágítanom. A t. belügyminiszter ur, hogy a többséget inkább meggyőzze, a jövő képét rajzolja meg (olvassa) : »Előttem lebeg a kép, a melyet nyújtani fog az a parlament. A nélkül, hogy a javaslat részleteiből bármit is mondanék, (Zaj.) a nélkül, hogy a számokról ma nyilatkoznám, a dolog természetében rejlik, az általános választói jog eszméjéből kifolyólag konstatálható a következő alakulás. Először is, természetes, hogy az az osztály, az a réteg, — mert nem egy osztály, hanem egy felsőbb réteg — a mely ma csaknem egyedül kormányozza Magyarországot, egyszerre a parlamentből eltűnni nem fog. Azt hiszem, senki sem kivánja, hogy eltűnjék. Mindenki belátja, hogy végzetes válságos volna, ha egy napról a másikra teljesen uj emberek, uj irányok és társadalmi osztályok vezetnének Magyarországon. Ezek tehát benn maradnak.* A sorok közül kiolvasható, hogy a t. belügyminiszter ur gondoskodni fog már a törvényjavaslatban arról, hogy annak a bizonyos felsőbb rétegnek, annak a bizonyos felsőbb osztálynak az érdekei biztositva legyenek és tulaj donképen, hogy ez a kormányhatalom, az államhatalom védpajzsa alatt érvényesíttessék. Hiszen nekünk nincsen kifogásunk az ellen, hogy azok a felsőbb rétegek érvényesüljenek, csak érvényesüljenek törvényes eszközökkel, a saját erejükből. En azt hiszem, hogy azoknak a felsőbb rétegeknek maguknak is érdekükben volna, hogy saját lábukon járjanak, mert tudvalevő, hogy az üvegházi növény soha sem fejlődik ugy, mint az, a mely künn, a szabad természetben van. (Tovább olvas) : »Mellettük azonban feltétlenül lesz egy elég számottevő szocziáldemokrata párt, ez kétségtelen ; kívánom is, hogy ugy legyen. Nem is akarom a javaslatot ugy megcsinálni, hogy a szocziáldemokráczia kizárassék a parlamentből.« Én azt hiszem, hogy a t. belügyminiszter ur, ha akarná, sem tehetné. A demokratikus elvek már annyira tért hódítottak, hogy tulajdonképen a demokrácziához már nem csak a munkásosztály, nem csak a szegényebbsorsu alsóbb néposztály tartozik, hanem talán épen azokból a felsőbb rétegekből is vannak bizonyos egyének, a kik ezt a mozgalmat pártolják és a kik ennek az eszmének a szolgálatába szegődnek és győzelemre jutására működni is fognak. (Tovább olvas) : »A másik csoport, a mely a parlamentbe megerősödve fog bejönni, a nemzetiségek. Én többször mondtam, hogy olyan törvényjavaslatot, a mely a magyar állameszmét veszélyezteti, benyújtani nem vagyok hajlandó. Azonban igazságosnak kell lenni. Ez a javaslat nem konfiskálhatja más ajkú magyar állampolgárok jogát. Ennélfogva természetesen magától értetődik, hogy a nemzetiségi csoport megerősödve fog bejönni.« A t. belügyminiszter urnak ez a mondása nagyon diplomatikus és igen nagy kérdés, hogy a t. belügyminiszter ur és a többség, illetve a kormány hogyan fogja összeegyeztetni a magyar állameszme és az igazság közötti ellentétet. Kérdés, hogy hol lesz a kettő közötti határ, mert vagy igazságos lesz ez a választói törvény és akkor az állameszme itt semmi szerepet sem játszhatók, vagy pedig, ha az állameszmére lesznek tekintettel,