Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-290

408 290. országos ülés 1908 márczius 13-án

} pénteken törvényjavaslattal szemben folytonos ellenállást tanúsít*. Ez a parlamenti obstrukczió. Nem az az obstrukczió, mikor provokáczió utján egyetlenegy törvényjavaslattal szemben zúdul föl az ellenzék, és azután nem jogosulatlan obstrukczió az, mikor nem egy »csekély kisebbség«, hanem mikor három pártja ennek az országgülésnek, mikor száz tagja ennek az országgyűlésnek határozottsággal, komolyan foglal állást az ellen, hogy a házszabályt megnyomorítsák akkor, a mikor a legfontosabb feladatok állanak a ház előtt. (Helyeslés a középen. Zaj a szélsöbahldalon.) ISTem a politikai, nem a parlamenti helyzet, nem is a multakon való okulás, hanem a jövőtől való rettegés diktálta a kormánynak azt, hogy szigorítsa a képviselőház házszabályait, Vájjon mitől tart a kormány? Szeretnék egy rövid reminiszczencziát vetni arra az időre, mikor három év előtt önök kérdezték Tisza Istvánt, hogy milyen rejtett czélzattal kívánja megvalósítani a házszabályreviziót? Akkor azt vetették szemére, hogy a gazdasági közösséget, a létszámemelést akarja biztosítani. (Zaj. Egy hang a középen: Es a kvótát!) Erre nézve azt hiszem, hogy további szándékai ennek a kormánynak még sem lehetnek. A mi azonban a létszámemelést illeti, még a sarki hordárok sincsenek megnyugtatva az iránt, hogy vájjon májusban nem jön-e a létszámemelés? A parlamenti helyzetből kifolyólag t. képviselőház, már csak azért sem kellene tartani az obstrukcziós veszedelemtől, mert azokra a kérdésekre nézve, a melyek paktumszerűleg és a 'trónbeszédben be lettek jelentve, voltaképen közöttünk vélemény és felfogásbeli különbség nincs. A trónbeszéd, s általában a kormánynak közzétett munkaprogramul ját, ez idő szerint ennek a képviselőháznak voltaképen nincs más teendője, mint az általános választói jog törvénybe iktatása. Az általános választói jogra nézve elsősorban a kormánypárti többség _ vállalt kötelezettséget, a mikor kormányt vállalt. Önökkel szemben nem kell megvédeni az általános választói jogot, remélem. (Felkiáltások a középen: Dehogy nem!) Ha áll az, a mit t. képviselőtársaim mondanak, akkor a t. függetlenségi párt önmaga ellen szigorít házszabályokat. Egy hang (a középen): Most már kormánypárt, nem függetlenségi párt! Hodzsa Milán: A katonai kérdések tudomásom szerint ki vannak kapcsolva egyáltalában, kivéve a tisztek fizetésének felemelését. Vajda Sándor: Ez idő szerint! Hodzsa Milán : Ez idő szerint. Tehát egyáltalán nem követeli meg a parlamenti helyzet, hogy a kormánypártokkal szemben, a pártok szeszélyeivel szemben magát biztosítsa. így tényleg, mikor sem egyik, sem másik fontos kérdésben nem tanusit a kormány uj kezdeményezést és mégis szigorittatja a házszabályokat, tényleg azzal a gyanúperrel kell élnünk, hogy itt tulajdonképen nincs másról szó, mint a miről szó volt két esztendővel ezelőtt és attól kell tartanunk, hogy ha kezdeményezi is a kormány azokat a teendőket, a melyekre nézve kötelezettséget vállalt, előre tudja, hogy ezek az ő kezdeményezései nem fogják kielégíteni sem ennek a háznak ellenzékét, de talán még a többségi pártok bizonyos részét sem. (Igaz! TJgy van! a középen.) Azt magyarázták itt a képviselőházban, hogy a király akarja a házszabályreviziót. Ha komolyan igaz az, hogy itt az uralkodó akarata érvényesül, akkor azt hiszem, elsősorban épen a függetlenségi pártnak volna klasszikus joga és kötelessége, hogy ilyen felfogással szembeszálljon. Mert ha volt párt, a mely valamikor tiltakozott és határozottan obstruált az uralkodói befolyások ellen, akkor ez épen a függetlenségi párt. Yiszont azonban meg ezt is tagadták és kijelentették, hogy tényleg az uralkodónak egyáltalában semmi befolyása a ház autonóm ügyeire nincs. Kérdem, ha nem muszáj ezt a házszabályreviziót megcsinálni, akkor miért csinálják mégis, ha ebben szabad kezük van, miért használják fel ezt a szabad kezet arra, hogy parlamenti abszolutizmust létesítsenek? Jogforrásnak nevezik a házszabályokat a magyar közjogászpk, az alkotmányjog egyik részének tartják. És ma mégis minden kitűnő, minden elfogadható ok nélkül, csak azért, hogy a kormánynak talán valamely rejtett czéljai vannak, csak szeszélyből, passzióból az összes közjogi tudósok, a kik itt vannak, meg fogják szavazni a házszabálymódositást. Szeretnék hivatkozni azon ujabb praxisra, a melylyel találkoztunk a képviselőházban, a mely meghonosította az egy szakaszban való tárgyalásokat, meghonosította az előzetes törvényes meghatalmazást, hogy a kormány rendeleti utón léptethessen életbe nem is törvényeket, hanem törvénykomjdexumokat, szeretnék hivatkozni arra, hogy az ilyen előzetes törvényes felhatalmazás és rendeiűtkibocsátás bizonyos tág teret nyit azután a parlamenti teoretikusoknak. Már a Tisza-kormány alatt született meg az a teória, a mely azt mondotta, hogy voltaképen a rendeleti utón való kormányzás nem is egészen alkotmányellenes dolog, ha többségi akarat áll a háta megett, ha a többségi akarat fedi az előzetesen kibocsátott rendeleteket. Ez a teória Magyarországon nem egészen uj. S vájjon a koaliczió nem alkotott-e preczedenseket arra nézve, hogy a jövőben esetleg egy Lányi-féle igazságügyminiszter ezt a teóriát tovább fejleszthesse és azt mondhassa, hogy elvégre az az időpont, hogy mikor nyeri meg a kormány a többséget, nem fontos és akkor majd megeshetik az, hogy a kormány kibocsát rendeleteket abban a reményben, hogy majd vala-