Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-290

290. országos ülés 1908 márczius 13-án, pénteken. 409 mikor akad egy többség, a mely e rendeleteket jóváhagyja. Ez különben már meg is történt a kereskedelmi szerződésekre vonatkozólag és megtörténhetik majd a jövőben is. Én jus resistendinek szeretem tekinteni a magyar képviselőház házszabályait. A jus resistendi tette a magyar alkotmányt az európai alkotmányok közül azzá, a mi a lengyel, az angol, a cseh és más alkotmányok fölé helyezte. És most az a kormány, a mely az alkotmánybiztosítás jelszavával jött, a mely az alkotmányt kívánta biztosítani előbb obstrukczióval, azután kormány vállalással, most ugy akarja biztosítani az alkotmányt, hogy a nemzetet ettől a modern jus resitenditől fosztja meg. Azonban én most már arra az időpontra gondolok, a mikor az általános választói jog itt lesz a ház asztalán. (Felkiáltások a középen: Mikor lese az!) Tegyük fel, hogy itt lesz, sőt le is lesz tárgyalva, el is lesz fogadva. Eelküldik azt a főrendiháznak. A főrendiház, a mint nemcsak a történelem, hanem a legközelebbi múlt is mutatja, nem viseltetik valami nagy szimpátiával a demokratikus intézmények iránt. A főrendiház esetleg kompromisszumok útjára lép, a mint tette az osztrák urakháza, a midőn hosszas passzív obstruálás után végre is rászánta magát az általános választói jog elfogadására, de kikötvén magára nézve a numerus clausus behozatalát. Nekem fogalmam sincsen arról, hogy a mi főrendiházunk milyen kompenzácziót fog kérni, de egészen bizonyos, hogy kompenzáczió nélkül nem megy majd a dolog. Ezt igazolva látom a főrendiház eddigi magatartásával. Azonban mondjuk, hogy üzenet alakjában visszakapjuk az általános választói jogról szóló törvényt. Milyen helyzetben lesz akkor a magyar képviselőház? A Nagy Emil-féle indítvány szerint e házszabálymódositás intézkedései »a jelen országgyűlés alatt birnak érvénynyel«. Tehát a mi kezeink akkor még revíziós házszabályokkal meg lesznek kötve és nem lesz módunkban, hogy azon módosításokkal szemben, a melyeket a főrendiház eszközöltetni kivan, erélyesen állást foglaljunk esetleg az általános szavazati jog egyenlősége és titkossága mellett. Ily körülmények között egyenesen veszedelemnek tartom a házszabályreviziót különösen a jelen pillanatban, a mikor egyáltalában nem tudjuk, mi van előttünk, mi a kormány szándéka, mit foglalnak magukban tervei? Minden jel arra mutat, hogy abban az általános szavazati jogban, a melyet a kormány elénk fog terjeszteni, nem lesz köszönet. Azt mondják, hogy voltaképen nemcsak a jelen országgyűlésre, hanem főként a jövő parlamentjére vonatkozik ez a házszabályrevizió, a melyet most Nagy Emil t. képviselőtársam indítványoz. Azt mondják, hogy ez a házszabályrevizió KÉPVH. NAPLÓ. 1906—1911. XVI. KÖTET. csak időleges. Hát nem időleges revizió ez azért, mert ha időlegesnek kívánta volna tekinteni a kormány, megmondotta volna, hogy kivételes rendszabálynak tekinti praeter vagy contra legem kívánja létesíteni. Már pedig ez maga a lex és az ennek alapján megalkotandó házszabály, a mely ennél valószínűleg nem lesz jobb, a jövő parlamentjére fog vonatkozni. És én itt látom a Nagy Emil-féle indítványnak másik nagy hibáját abban, hogy a jelenlegi- osztályparlament prejudicziumot kíván alkotni a jövő demokratikus parlamentnek. Egyenesen meg kell, hogy tagadjuk önmagunktól a politikai és erkölcsi jogosultságot arra nézve, hogy mi a jövő parlamentjének szabjunk előírásokat és egyenesen meg kell, hogy tagadjuk magunktól a jogosultságot arra, hogy mi annak a parlamentnek, a melyben az uj erők, az uj osztályok, az uj politikai és gazdasági erők akarnak majd érvényesülni, eleve prejudikáljunk. Erre felhatalmazásunk nincsen. Ha annyira autonóm belügye a házszabály minden parlamentnek, akkor azt hiszem, hogy épen a demokratikus parlamentet nem lehet e jogosultság alól kivonni. Nyugodjunk meg abban, hogy a demokratikus parlament majd csak maga csinálja meg a házszabályreviziót, ha akarni fogja. Gr. Somssich Tihamér: Tessék többségbe jönni és csinálják meg akkor! Hodzsa Milán: A t. belügyminiszter urnak vagy lesz többsége a jövő parlamentben, vagy nem. Ha meg lesz a többsége, akkor majd azután tessék jönni a házszabályrevizióval, ha pedig nem lesz meg, akkor semmi köze hozzá. (Helyeslés a középen.) Arra nézve is tett már nyilatkozatokat az igen t. belügyminiszter ur, hogy milyen irányzatok és milyen politikai törekvések fognak érvényesülni a jövő parlamentjében. Itt első sorban az u. n. felsőbb rétegeknek az érvényesülését reméli; azt hiszi, hogy az a bizonyos osztályjelleg, a mely ma határozottan uralkodó a parlamentben, nem fog letűnni a jövő parlamentben sem. Én azt hiszem, hogy erről nekünk igen sokat beszélnünk nem szabad, mert ezt a választók fogják megmondani, nem pedig a belügyminiszter ur. Azonban ha már annyira kedveli a t. belügyminiszer ur azokat a felsőbb rétegeket, volna egy kérdésem: kiket számit a t. belügyminiszter ur a felső rétegek közé? Vájjon az udvari tanácsosokat is? Avagy talán az »erstklassige Leute« féle osztályt kívánja létesíteni Magyarországon porosz mintára? Ki ez a felsőbb réteg? Talán azok az uj nemesek is, a kik csak addig voltak demokraták, a míg a munka nemesíthette őket? Valószínűleg ezek lesznek majd a felsőbb rétegek. Én azt hiszem, hogy nincs veszedelmesebb, mint prejudikálni a jövő parlament politikai irányzatának. Ausztriában, midőn első izben foglalkoztak a választói jog részleges 52