Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-290

290. országos ülés 1908 márczius 13-án, pénteken. 407 megmarad továbbra is, ezt a részét a revideált házszabályok nem változtathatják meg, nem pedig abból az okból, mert itt törvényről van szó, az 1868: XXX. t.-czikkró'l, a melyet semmiféle házszabály nem változtathat meg. Azonban épen legtöbbje azoknak az ügyeknek, a melyekhez a horvátok itt a magyar képviselőházban egyáltalában hozzászólnak és hozzászólhatnak: a közös ügyek ki vannak ezen házszabályrevizió hatályából kapcsolva. Azt hiszem, hogy a midőn itt a házszabályok szigorítása alkalmából hivatkozás történik a horvátokra, ez inkább csak renomálás és olyasmi, hogy voltaképen a t. kormány nem panaszkodik, hanem dicsekszik, mert hiszen tanúi voltunk a t, alelnökök eljárásának akkor, a mikor a horvát obstrukcziót csirájában le kellett törni. T. képviselőház! Az országgyűlési nemzetiségi párt politikájával szemben pedig egyenesen vádak hozattak fel, a melyek legtöbbjére t. pártfeleim már megfeleltek, s a melyekre csak annyit kivánok megjegyezni, hogy ha egyszer oly politikába fogna a magyar kormány, a mely a végsőkig provokálná a nemzetiségi képviselőket, akkor ezek a harczok t. uraim, a melyek bekövetkeznének, nem itt a parlamentben döntetnének el, hanem künn a nép lelkületében. (Helyeslés a középen.) A mi pedig, t. képviselőház, a nemzetiségi párt parlamentáris magatartását illeti, a melyet az eddig felmerült kérdésekkel szemben tanúsított, ez a magatartás azt hiszem, semmiféle indokát nem adhatja annak, hogy a házszabályszigorítás épen a nemzetiségi párttal szemben volna indokolható. Hiszen szemünkre vetették épen a t. baloldali képviselő urak, hogy mi az eddig felmerült javaslatokkal szemben sem foglaltunk eléggé állást, hogy nem obstruáltunk. Hát igaz, t. képviselőház, nem obstruáltunk, még pedig azért nem, mert amint minden pártnak, ugy az országos nemzetiségi pártnak is van bizonyos taktikája, és ez a taktika ezidőszerint az, hogy minden erejét és igyekvését egy pontra konczentrálja: hogy Magyarország az általános választójog alapján reformáltassék. (Helyeslések a középen.) Ez a czél indokolja minden eddigi eljárásunkat és nem fog bennünket visszatartani abban, hogy a kormánynyal szemben továbbra is folytassuk taktikánkat, azért, hogy bármennyi ellensége volna is itt a házban az általános választói jognak, az előbbutóbb mégis törvénynyé legyen ? Különben a parlamenti helyzettel próbálják igazolni a kormánynak azt az elhatározását, hogy a házszabályokat meg akarja szigorítani. Ki ellen akarja azt megszigoritani ? Tán a disszidensek ellen? Hiszen azok épen csak ezen házszabályrevizió okából alakitottak uj pártot ? Vagy a demokraták ellen ? Sem a parlamenti helyzet, sem a politikai helyzet nem indokolja a kormány álláspontját, de nem indokolja a többségi pártok magatartását sem, nem pedig főképen azért, mert épen ezen többségi pártok egész elméleteket állítottak fel a házszabályrevizió ellen. Hivatkozás történt t. képviselőház arra, hogy ime, a szigorú alkotmányos angol alsóház ugyancsak oly szigorított házszabályokkal rendelkezik, a melyekhez képest a mi, ez idő szerinti házszabályaink túlságosan liberálisak. Hát t. képviselőház, én konczedálom azt, hogy egészen mások az angol alsóház házszabályai, mint a mieink, de egészen mások a körülmények is, a melyek az angol alsóházban a házszabályok revizióját indokolták. A magyar parlamentben nincsen egyetlen egy párt sem, a mely oly politikai álláspontot foglalna el az alsóház végrehajtó hatalmával szemben, mint az irek foglaltak el az alsóházban. A mikor az irek az angol alsóházban az obstrukcziót megkezdették, a mely azután a házszabályok módositására adott alkalmat, akkor az egyik ir vezető a háznak egyenesen kijelentette, hogy: Mi irek nem mint ennek a háznak tagjai, nem mint az önök kollégái, hanem mint az önök ellenségei vagyunk itt. Nincsen a magyar parlamentben egyetlen párt sem, a mely az állami életczélok mélységes megértése nélkül ne jött volna be ebbe a házba, és nincs egyetlen egy oly párt sem, a mely a parlamentarizmusnak tönkretételét czélozná. Sőt mindannyian épen azon vagyunk, hogy a parlamentarizmust fokról-fokra, a haladás irányába fejlesszük; és azután, a midőn tényleg elhatározta magát az alsóház arra, hogy behozza a vitazárat és parlamenti gillotint, milyen előzményei voltak ennek? Az előzmények azok voltak, hogy az irek egyik vezetője, Parnell, két országgyűlésen át obstrukcziót folytatott kizárólag formális indítványokkal; 72 formális indítványt tett egy ülésen. Ez kimerítette az egész alsóház türelmét. Tehát az ir obstruktorok eljárása egészen más volt és ezt az obstrukcziót az angol alsóház mégis sokkal türelmesebben hallgatta, mint önök, nem is a horvát obstrukcziót, hanem a mi beszédeinket. (Ugy van! a középen.) Mikor aztán az angol alsóház, már egészen kimerült, az alsóház elnöke egy pártközi konferencziát hívott össze és itt, nemcsak a kormánypárti politikusok, hanem az összes pártok tagjai megállapodtak azokban a módosításokban, a melyek azután a törvényhozás termében házszabályok erejére emelkedtek. Ezen obstrukczió után az angol alsóház elnöke egy kijelentést tett arra nézve, hogy mit ért ő obstrukczió alatt. Ajánlom ezt azok figyelmébe, a kik az obstrukczióról, mint egy rengeteg veszedelemről szónokolnak. Azt mondta az angol alsóház elnöke (olvassa): »Azt értem obstrukczió alatt, ha feltűnően csekély kisebbségi párt a legkülönbféle