Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.
Ülésnapok - 1906-290
400 290. országos ülés Í9ü8 márczius 13-án, pénteken. állnak ellene minden olyan kísérletnek, a mely a választói jog kiterjesztésére irányul. A magyar képviselőház évtizedeken keresztül elzárkózott attól, hogy a választói jog kiterjesztessék. A konzervatív gondolkozású politikusok még attól is visszariadtak, hogy lassan, lassan, fokozatos haladás utján kellene a demokráczia intézménye felé törekedniük. Azonban épen az a tespedés, az a politikai stagnáezió, a mely Magyarország közéletét 40 esztendőn keresztül tönkretette, azt tette' most szükségessé, hogy az, a mi evoluczió, a mi fokozatos fejlődés utján nem érvényesülhetett, az erupezió utján érvényesüljön és igy az általános egyenlő és titkos választói jog minden átmenet nélkül létesíttessék. Az ily parlamentekkel szemben Fayer Gyula jogosultnak és indokoltnak tart minden néven nevezendő obstrukeziót. Én azt tartom, hogy ha egy ilyen osztályparlamentben van egy demokrtaikus kisebbség, akkor annak politikai és erkölcsi kötelessége, felvenni a végletekig menő harezot, (Helyeslés a középen.) a melyet nem szabad letenni mindaddig, mig a házfeloszlatás utján az országos közvélemény megnyilatkozása folytán a kormányzati többség le nem mond a status quo fentartásáról és végre el nem tökéli magát a választói jog reformálására. Természetes, hogy ezen teória alapján velem és pártommal szemben azt a kifogást lehetne emelni, hogy miután demokratikus . . . (Folytontartó zaj.) Muzsa Gyula: Hangosabban, nem halljuk! (Felkiáltások a középen: Jöjjön közelebb!) A gyorsírók sem hallják! Hodzsa Milán : Azt fejtegetem, hogy az országgyűlési nemzetiségi pártot az a kifogás érhetné, hogy miután vallja a demokratikus elveket és vallja a parlamentarizmus elveit, miért nem folytatott már három esztendőn keresztül obstrukeziót az általános választói jog érdekében az osztály-parlamentet fentartó többségi pártokkal szemben? Én azt hiszem, hogy ezért felelettel tartozunk, s feleletünk az, hogy egy folytonos és meg nem szűnő obstrukcziótól bennünket egj r etlenegy körülmény tartott vissza, még pedig az a körülmény, hogy a lojalitás parancsolta nekünk, hogy midőn a trónbeszéd az általános választói jog törvénybe iktatását igérte meg, akkor az obstrukezió fegyverére ne is gondoljunk, (Helyeslés a középen.) Kivételes helyzetben voltunk annyiban, hogy b kormánynyal szemben bizalommal még ebben a kérdésben sem viseltethettünk, mégis volt bizonyos magasabb erkölcsi garanczia arra nézve, hogy ezen reform végre is életbe fog lépni. (Ugy van! a középen.) Én abban látom a függetlenségi pártnak igen nagy és pedig évtizedes mulasztását attól a percztó'l kezdve, midőn elsősorban foglalta el az ellenzéki padokat 1867-ben vagy 1869-ben, hogy nem kezdte meg az általános választói jognak az ellenzéken való propagálását, ugy a mint szerencsém volt kifejteni, hogy a magukat demokratikusaknak valló pártoknak egyenes kötelessége, nemcsak hangoztatni az elveket, hanem hatalmasabb eszközökkel is reá kényszeríteni az osztály-parlamentet a választói reform megvalósítására és a demokratikus elvek érvényesítésére. Ezáltal nyer politikai jelentőséget a házszabály szigorítása. (Zaj balfelöl. Halljuk! Halljuk! a középen.) Elnök: Csendet kérek. Méltóztassanak helyüket elfoglalni. így nem lehet tanácskozni. (Zaj.) Kérem, méltóztassanak helyüket elfoglalni, mert névszerint fogom megnevezni azokat a képviselő urakat, a kik nem akarnak az elnöki intelemnek engedni. Hodzsa Milán : Abban van tehát felfogásom szerint a házszabály szigorításának politikai jelentősége főképen, hogy egy osztályparlament meg akarja nyirbálni a szólásszabadságot, meg akarja akadályozni az esetleg erkölcsileg és politikailag indokolható obstrukeziót, akkor, a midőn előbb revideálja, előbb szigorítja a házszabályokat, semmint a ház abba a helyzetbe kerülne, hogy az általános választói jogot törvénybe iktassa. Azonban ezen politikai indokokon kívül van egész sora az indokoknak, a melyek egyszerűen lehetetlenné teszik minden ellenzéki pártnak, hogy a házszabályreviziót mai formájában és egyáltalában ez idő szerint magáévá tegye. Az egyik felszólaló miniszter ur, a ki ugyancsak védelmezte a házszabályreviziót és a ki három esztendő után immár Canossában jelent meg, arra hivatkozott, hogy háborús idők jöhetnek, a mikor a magyar parlamentnek ideálisan inunkakójjesnek kell lennie és előre is óvakodnia kell olyan kisebbségektől, a melyek esetleg a ház határozatainak meghozatalát megakadályozhatják. Én ugy tudom, hogy mi a legjobb, a legideálisabb békességben élünk minden külföldi hatalommal, ugy tudom, hogy épen Oroszországgal is entente cordiale-ban vagyunk, azzal az Oroszországgal, a melylyel mintha egy bizonyos idő óta egyforma reakeziósan szeretnék intézni Magyarország sorsát is. Nem tartok tehát külföldi veszedelemtől, de nem tartok azoktól az u. n. belső veszedelmektől sem, a melyek a kormányférfiak kijelentései szerint bennünket állítólag fenyegetnek. Azt hallottuk pl., hogy a horvátok obstrukeziója veszedelmessé válhatik nemcsak a magyar parlamentre, hanem az egész magyar parlamentarizmusra. Kérdem most már: vájjon ez a házszabályrevizió milyen irányban fogja lehetetlenné tenni a jövő • obstrukeziót ? Muzsa Gyula: Várd meg az eredményt. Hodzsa Milán : Nem fogja lehetetlenné tenni azért, mert azoknak az obstrukezióknak önökre nézve legkellemetlenebb része, az a körülmény t. i., hogy horvátul beszélnek a horvát követek,
