Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-290

290. országos ülés 1908 márczius 13-án, pénteken. 403 milyen eltorzult ez a nemes arcz, hogyha elborítaná, elsötétítené a felekezeti, a faji gyűlölet, a nemzetiségek elleni gyűlölet. (Helyeslés a középen és a baloldalon.) Ne szítsuk ezt tovább, t. képviselőház. (Helyeslés a baloldalon.) Ne az elválasztó pontokban, hanem inkább a bennünket egyesítő pontokban keressük az egyesülés forrását és akkor meg fogja találni a maga boldogulásának forrását is mindenki. (Helyeslés a baloldalon és a középen.) T. képviselőház ! Babilon építői hagytak fönn a bibliában egy legendát, hogy a mikor a babiloni várfalakat építették, csak azért nem haladhattak az épités munkájában, mert egyik kezüket állandóan a fegyveren kellett tartaniok, a melylyel az állandóan fenyegető külső ellenséggel szemben kellett megvédelmezniük a maguk életét és a maguk építkezését, s csak félkézzel építhették a maguk mentésére szükséges várfalakat. T. képviselőház, hogyha a mi nemzetünk vezérei ellenségünkké teszik az egész világot, künn és benn egyaránt, hogyha ellenünk zúdítják a külső ellenséget, ha küzdünk a bécsi hatalommal és küzdünk idebent a hazában a horvátokkal, a nemzetiségiekkel, a szoczialistákkal, a néppel magával, akkor nekünk nem egy kézre volna szükségünk és nem is két kézre, hanem isten tudja hány kézre, hogy mindezekkel az ellenségekkel, a kik állami czéljainkat csirájában akarják megfojtani, megküzdhessünk. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Kérdem ón, ha ennyi ellenséget idéz fejére a mi nemzeti vezéreinknek csapata, akkor müyen lesz az építésnek ez a munkája ? Várhatunk-e ezektől az építőktől hasznos munkát, maradandó alkotást ? Kemélhetjük-e alkotmányunknak, állami függetlenségünknek, önállóságunknak kiépítését, a népjogok kiterjesztését, a minden születéstől, rangtól, fajtól, felekezettől mentes egyenlőség megállapítását ? (Igaz ! Ugy van !) Várhatjuk-e ezt, mikor nem elégszenek meg egy ellenséggel, hanem minden ellenséget maguk ellen akarnak zúdítani. Miután én a kormány törekvésében csak ezt látom ; miután csak ezeket az aggodalmakat tudom belőle magamnak felszívni, reményt pedig arra, hogy a házszabályrevizió ellenértéke gyanánt felállitott általános szavazati jogról szóló törvényjavaslat olyan mértékben terjesztetik be, hogy a nép igényeit csakugyan kielégítse, nem látok, a Nagy Emil-féle indítványt a magam részéről visszautasítom. (Helyeslés és éljenzés a szélsobaloldalon. Taps a középen. Szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. Szünet után. Elnök : Az ülést újból megnyitom. Folytatjuk a tanácskozást. Ki következik ? Raisz Aladár jegyző: Hodzsa Milán ! Hodzsa Milán : T. képviselőház ! Nemcsak a parlamenti illendőség kötelességét kívánom gyakorolni, hanem kedves pontikai kötelességet is kívánok teljesíteni, midőn az előttem szóló Benedek János t. képviselő ur beszédére néhány megjegyzést teszek. Bozóky Árpád : Csak meg ne dicsérje ! Hodzsa Milán ". E házban egy objektív szót, egy objektív felfogást, nem is a mi kérdésünkről, hanem arról a kérdésről, a mely kell, hogy minden igaz magyar hazafit foglalkoztasson, minden ilyen objektív megnyilatkozást meg kell hogy dicsérjek, ha mindjárt az illető szónok urnak nem is tetszik. Határozottan eltalálta az előttem szóló t. képviselő ur azt az utat és módot, miként lehet ebben az országban különféle felfogású, különféle fajú népeket egyesíteni; eltalálta azt, hogy a demokráczia utján kell őket egyesíteni, (ügy van! a nemzetiségiek padjain.) a demokráczia utján lehet őket egymáshoz közelebb hozni, a demokráczia, a közszabadságok biztosítása utján lehet eltávolítani azokat a félreértéseket, a melyek közöttük keletkeztek. (Ugy van! Ugy van! a nemzetiségiek padjain.) Mi nagyon jól tudjuk, t. ház, hogy ha egyszer — quod Deus avertat — a magyar nemzet épülete leomlana, akkor épen a nemzetiségek volnának a romhalmazban az első áldozatok. Nagyon jól tudjuk, hogy mi arra vagyunk Ítélve, hogy együtt éljünk és együtt maradjunk ; de épen azért csatlakozom az előttem szóló t. képviselőtársam azon felfogásához, hogy ha egyformán viseljük a terheket, jogaink is egyformák legyenek. (Ugy van! a, nemzetiségiek padjain.) A mi küzdelmünk azon politikusok, azon politikai pártok ellen irányul, a kik bizonyos osztály, kizárólagosan a magyar faj érdekében az egyik kezükben a törvénykönyvvel, egyrészről a szabadságért küzdve, a másik kezükben bunkót tartanak, hogy jogainkat lebunkózzák. (Ugy van ! a nemzetiségiek padjain.) Shogy tényleg ez az őszinte felfogásunk azon kérdések felől, a melyek nem külön minket és nem külön egy-egy népet vagy egy-egy osztályt érdekelnek, ennek bizonyítéka épen az, hogy a szőnyegen lévő inditványnyal szemben is a lehető legenergikusabban állást foglalunk. Ha mi honárulók volnánk, vagy ha nem is honárulók volnánk, hanem csak azt vallanók, a mit az irek vallottak annak idején a brit parlamentben, akkor nem törődnénk a mggyar képviselőház házszabályaival, hanem akkor azt mondanók, hogy nem mint tagjai, hanem mint ellenségei ennek az intézménynek foglalunk itt helyet. Felfogásunk azonban épen az, hogy nem katasztrófák utján, hanem csak a fokozatos fejlődés utján leszünk képesek biztosítani a saját szabadságunkat és csak akkor, a midőn egyúttal az egész ország népének a szabadságát biztosítjuk, (ügy van! a nemzetiségiek padjain.) A házszabályrevizió kérdését a t. többségi pártok, hasonlóan a többi törvényhozási teendőkhöz, bizalmi kérdésnek tekintik. Ezen felfogásukban megerősítette őket annak a t. miniszter urnak a nyilatkozata, is, a ki egyenesen kabinetkérdést csinált abból, hogy a házszabálymódositást a ház elfogadja-e vagy nem. En azt hiszem, hogy ha a törvényhozás minden egyéb ténykedésénél, a kor51*