Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-290

392 290. országos ülés 1908 lyok némely hézagait; a gyakorlat azt bizo­nyítja, hogy p. o. a költségvetési vitáknak nagyon is hosszura húzódása eredményezte azt, hogy még a bizalom oly mértékével dicsekedő kormány is, mint a mostani, igen hossza indeninitásokhoz kénytelen folyamodni, már pedig a folytonos indemnitásokkal való kormányzás bizonyos tekin­tetben ellentétben áll az alkotmányosságnak azzal a szellemével, a melynek minden közintéz­ményünket és minden országgyűlési és kormány­gyakorlatunkat át kellene hatnia, (Ugy van! 'bálfelől.) Hajlandók is vagyunk a házszabályok ezen felismert hézagain segíteni akkor, midőn a sor majd arra rákerül. (Ugy van! balfelöl.) Ki is mondta ugy a függetlenségi párt, mint a képviselőháznak több más pártokhoz tartozó vezérférfia is, hogy mikor következik be az az időpont, a mely a házszabályok revideálására alkalmas lesz. A képviselőház legtöbb szónoka és legtöbb vezető férfia akkor látja erre elér­kezettnek az időt, midőn az általános szavazati jog behozatala alapján a képviselőházban igazán az egész nemzet lesz képviselve és midőn köze­lebb hozzuk a képviselőházat ahhoz a fikczió­hoz, hogy itt az egész ország jelen van ós minden panasz és jajszó, a mely odakünn az emberek szivében-lelkében él itt ebben a kép­viselőházba utat tör magának és talán meg­hallgatásra is talál. (Ugy van! Ugy van! balfel'úl.) Elismertük részint politikai okokból, ré­szint czélszerűségi okokból, figyelembe véve mindazokat a körülményeket, a melyek a ház­szabályok ellen felhozattak, és a melyek többó­kevésbbé tényleg birtak is alappal. Figyelembe véve ezen körülményeket, mindannyian a mel­lett harczoltunk, hogy a házszabálymódositás­nak a majd az általános szavazati jog alapján összeülendő parlamentben lesz helye. (Helyeslés balfelöl.) így fogta ezt fel az akkori ellenzék­nek jóformán valamennyi szónoka. Nem akarom a t. képviselőház becses idejét felolvasások rendezésével túlságosan igénybe venni, csak pár rövid utalást kívánok tenni, mintegy ujjmuta­tást arra a körülményre, hogy egyetlenegy szó­noka, egyetlenegy politikusa sem volt ennek a parlamentnek és ennek az országnak, a ki a házszabályrevizió kérdését ne így fogta volna fel, a ki megengedhetőnek tartotta volna, hogy a házszabályrevizióra még csak gondolni- is lehessen az általános szavazati jogról szóló tör­vény létesítése nélkül, vagy az előtt. így fog­ták azt fel azok a szónokok, a kik ebben a házban gróf Tisza István miniszterelnöknek 1904. október 10-én bejegyzett indítványához hozzászólottak, és így fogták fel azon politiku­sok, a kik nemcsak itt a házban nyilatkoztak, hanem kint az országban is igyekeztek a köz­véleményt irányítani és a közvéleményben mu­tatkozó hangulatnak hangosabb kifejezést adni. hogy a közvélemény megmozdulása, az márczius 13-án, pénteken. ország közhangulata törjön utat magának a képviselőházban is, és gyakorolja a maga üd­vös irányító befolyását. Apponyi Albert gr. Jászberényben tartott beszédében 1904 nyarán határozottan igy jelölte meg a dolgot, hogy csakis akkor lehet sző a házszabályok módosításáról, a mikor a választói jognak a szóles rétegekre kiterjesztésével bevo­nulnak a parlamentbe azon elemek, a melyek a parlament demokratikus tartalmát fokozni lesznek hivatva, és hivatva lesznek arra, hogy a magyar parlamentet ne tekintsük az osztály­érdekeket képviselő pártok uralma alatt állónak, hanem hogy teljesen hű kifejezője és kifolyása legyen a magyar nép igaz akaratának. Ez volt Apponyi Albert gr. eszmemenete. 0 nem nevezte ezt általános választói jognak, sőt a maga részéről azt mondotta, hogy nem akar oly széles zsilipeket nyitni, a melyeknek megnyitása eset­leg magát a medret veszélyeztetné és esetleg árvízben törne ki az ily módon történő evoluczió. 0 annak a haladásnak a barátja, hogy az időn­ként jelentkező nagyobb-nagyobb, arra érdemes tömegeket vegyék fel a törvényalkotás, a jogok gyakorlatának sánczai közé, és ezen sánczokon építsük tovább a mi ezeréves gyönyörű alkotá­sunkat, a magyar alkotmányt; mert mint Apponyi gyönyörűen kifejezte, ő nem az alkot­mány romjaiba, hanem sánczaiba akarja bevinni a népek millióit. Erre mondotta ő, hogy ennek megalkotása után lehet csak szó a házszabályrevizióról. S midőn Kossuth Ferencz védelmére kelt a házszabályoknak és a midőn vitatta azt, hogy a házszabályrevizió az alkotmány ellen intézett gyilkos merénylet, a mikor vitatta azt, hogy a házszabályreviziót a függetlenségi párt, a mely a házszabályban az alkotmány utolsó védbás­tyáját látja, soha el nem fogadhatja, akkor Kossuth Ferencz a maga erősségét épen a gróf Apponyi Albertre való hivatkozásban találta, a ki jászberényi beszédében ezt kifejtette. (Igaz! a baloldalon.) Molnár Jenő: Most más világ van! Fábry Károly: Változtak a viszonyok. Benedek János: Magyarország igazságügy­miniszterének, Günther Antalnak, akkori kép­viselőnek, szintén az volt a felfogása. A Tisza István-féle inditványnyal szemben, a mely a 2l-es bizottság kiküldésére vonatkozott, ő hatá­rozati javaslatot terjesztett elő, a mely a követ­kezőképen hangzott: A képviselőház a házsza­bályok módosítása ügyében a választási törvény reformjával kapcsolatban kivan határozni és ennélfogva az indítványban megjelölt bizottság megválasztása iránti határozathozatalt e reform létesítésének idejére halasztja. Azt hiszem, hogy Günther Antal igazságügyminiszter urnak, a . kit igazságos, következetes és jó embernek ismerek, semmiféle oka sincs eddigi nézetének megváltoztatására; ha ez volt felfogása a ház-

Next

/
Oldalképek
Tartalom