Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-290

290. országos ülés 1908 márczius 13-án, pénteken. 391 gyában. Tehát a 21 tagú bizottság kiküldése magában foglalta azt a gondolatot, hogy, a mint a házszabályok módosításánál mindenkor szokás volt, ekkor is respektáltatni fog az a szokás, hogy csakis a pártok összességének, az összes pártoknak közmegegyezésével, hozzájárulásával fog ez a módosítás történni. De különben is csak a javaslat kidolgozására akarták a 21-es bizottságot kiküldeni, a javaslat pedig még készen nem volt, a javaslat csak azután jött volna létre, és majd ha a javaslat beterjesztetik, és ha a javaslat csakugyan olyan lett volna, a melyhez nem járult volna hozzá minden párt, még mindig módjában lett volna az akkori ellenzéknek alkalmazni azokat az eszközöket, a melyeket már gr. Tisza Istvánnak azon egyszerű indítványa ellen alkalmazott, hogy huszonegyes bizottság küldessék ki a házszabályok módosítására. íme, három-négy évvel ezelőtt még a gondolatát is visszautasította az akkori ellenzék annak, hogy a házszabályok érintessenek, annyira, hogy még a bizottság kiküldésére vonatkozó indítványnak sem kívánt a tárgyalásába bocsátkozni. Az akkori képviselő urak nem ugy fogadták azt az indítványt, mint mi most a házszabályok módosítására vonatkozót. Mi hazafias érvekkel, meggyőződésünk, aggodalmaink hangoztatásával igyekezünk kérlelni a többséget, hogy ne térjen le arról az útról, melyet még csak pár évvel ezelőtt is követett. Az akkori képviselőház lázas türelmetlenséggel, a szenvedélyek vad kitörésével fogadta a házszabályok felforgatását czélzó indítványt. Még a fülembe csengenek az akkori forradalmi hangok. (Halijaid) Kubik Béla akkori képviselő, jelenleg főispán, 1904. november 4-én, mikor gróf Tisza István indítványát indokolta, azt mondotta: Mit parancsolnak Bécsből? Ilyen gyalázatos indítvány még nem volt a ház előtt! Pedig ez az indítvány nem czélzott egyebet, mint kísérletet arra, hogy a pártok megegyezésével, parlamenti szokás szerint javíttassanak azok a házszabályok, a melyeknek bizonyos mértékben való módosítását jóformán mindenki szükségesnek találja. (Közbeszólások. Zaj.) Eitner Zsigmond t. barátom és képviselőtársam megjegyzésére csak ennyit kívánok válaszolni: Tisza István grófnak 1904 október 10-én bejegyzett indítványa sem többet, sem kevesebbet nem tartalmazott, mint azt, hogy huszonegyes bizottságot küldjön ki a ház, a mely javaslatot dolgozzon ki a házszabályok módosítására; az akkori ellenzék pedig már maga azon gondolat ellen állást foglalt, hogy a házszabályokat módosítani lehessen. (Igaz! Ugy van !) Egy hang: Akkor minden eszköz jó volt a szabadelvű párt megbuktatására! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek! Benedek János: Még magát a bizottság kiküldésére vonatkozó indítványt is óriási felháborodással fogadta az ellenzék. Kossuth Ferencz jelenlegi kereskedelemügyi miniszter ur, a függetlenségi pártnak akkor is vezére, az indítvány előterjesztésekor azt mondotta, hogy ez az. alkotmány elleni merénylet, mert sem többséggel, sem többségi akarattal, sem kormányakarattal nem lehet a házszabályokat olyanformán módosítani, mint a hogy az akkori miniszterelnök tervbe vette. Megjegyzendő, hogy mi akkor a házszabálymódosításnak sem mérvét, sem terjedelmét, sem tartalmát egyáltalán nem ismertük, csak azt az alapelvet erősítette meg a függetlenségi párt mélyen t. nagynevű vezére, hogy ezt többséggel, majorizálással ós kormányakarattal keresztülvinni és megvalósítani nem lehet. Meg kell védelmeznünk, a mint monda, azokat a bástyákat, a melyek mögött a nemzet külföldről jövő támadásokkal szemben lábát megvetheti. (Halljuk!) Azt mondta, hogy soha sem leszünk ebben egyek a kormánypárttal; a függetlenségi és 48-as párt soha sem fogja megengedni, hogy a házszabályrevizió tárgyalás alá kerülhessen és érintethessék — egy feltétel kivételével, a melyet későbben hangoztatott, akkor, a midőn gr. Apponyi Albert adott annak kifejezést ós abban az időben mindenki ugy fogta fel a házszabályrevíziót, mint egy megtorlást, a melyet a nemzeti küzdelemért kívánnak, a melyet a nemzeti küzdelem ellenértéke fejében kell felszállítani, mert csak így kap elégtételt az, a ki mélyen megbántva érezte magát a nemzetnek a nemzeti küzdelem idejében tanúsított ellentállása és magatartása következtében. Molnár Jenő : Ugy van! Benedek János: Ha akkor megtorlásnak tartották a házszabályreviziónak még csak gondolatát, kísérletét is a nemzeti küzdelemért, azt kérdezem én, hogy micsoda ujabb okok jöttek közbe, a melyek ezt a nézetünket megváltoztathatnák; micsoda biztosítékunk van arra nézve, hogy ma nem az a helyzet, a mely akkor volt; van-e olyan intézmény, történt-e azóta olyan változás, a mely garancziát nyújtana arra, hogy a házszabályrevizió tulajdonképen nem azt jelenti most, a mit három évvel azelőtt jelentett, és micsoda garancziánk van arra nézve, hogy a házszabályrevizióra most nagyobb szükség van, mint volt annak idején? (Ugy van! balfelöl.) Vizsgálnunk kell azokat az indokokat, a melyek ezt a házszabálymódositást szükségessé tennék. Ha a házszabályokat békességes időben előveszszük és a szükséglethez képest felismert hiányait, fogyatékosságait eliminálni akarjuk, ebben, azt hiszem, a ház minden tagja, minden ellenzéki párthoz tartozó árnyalat is szívesen nyújt segédkezet bármely kormánynak vagy bármely képviselőnek, a ki a házszabályok ilyetén I módosítását tervbe veszi. (Ugy van! balfelöl.) I Mert hiszen mi is felismertük a házszabá-