Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-290

390 290. országos ülés 1908 márczius Vd-án, pénteken. fogja? A 48-as törvényekben és házszabályokban — mert ott a házszabály magában a törvényben gyökerezik, a mennyiben az 1848: IV. t.-cz. folyománya és abban foglaltatnak már bizonyos rendelkezések a házszabályokra vonatkozólag — másképen volt. Mikor gyors törvényalkotásokra volt szükség, mikor a nemzetünket fenyegető imminens veszedelem lehetetlenné tette a hosszasabb tanácskozásokat, helye volt és meg is volt a klotür. Ma nincsen forradalom Magyarországon és nem is kívánjuk, t. Buza Barna képviselő ur; de ha azon az utón haladunk, a melyen Buza Barna képviselő ur és társai gondolják megoldhatónak azokat a fontos kérdéseket, a melyekkel jelenleg az idők méhe vajúdik, akkor igenis forradalomba lehet kergetni Magyarországot. Nagy György: Kis emberek, kis idők! (Zaj.) Benedek János: 1848-ban megvolt a klotür is, akkor a házszabályokban gyökerező joga volt a ház elnökének az, hogy a ház határozatainak végrehajtásánál a nemzeti őrsereget is igénybe vehesse. Azonban a múlt ezen intézkedése nem jött át a jelenbe és a jelenlegi házszabályokban nincsen az elnöknek semmiféle ilyen végrehajtási joga, nem rendelkezik olyan karhatalom felett, a melynek segítségével pl. a renitens képviselőket a ház határozatának való engedelmesség megtagadása esetén kényszerithesse. Kérdezem tehát, mi adja meg a biztosítékot a háznak arra nézve, hogy határozatai végre is hajtatnak? A pártoknak kölcsönös, egymásnak adott szava. Ennek Horánszky Nándor volt annak idején a szószólója. 0 mondta azt, hogy a magyar képviselőháznak nincs szüksége megtorló intézkedésekre, mert a magyar képviselőházban helyet foglaló pártok közös megegyezésével létrejött házszabály olyan tisztelet tárgya a képviselőházban helyet foglaló összes pártok részéről, hogy ha a ház a házszabályok alapján határozatot hoz, azt minden képviselő respektálni fogja. A 48-iki törvény szóvirágot használ: »a nemzeti közbecsület védpajzsa« alá helyezett bizonyos, a jövőben megteendő intézkedéseket. Itt is a pártoknak a parlamenten kívül és a házszabályok irott betűjén kívül létrejött közös megállapodása és adott szava nyújtja a szankcziót. íme, ezzel a rövid példával is igazolhatom, hogy a magyar képviselőházban a házszabályok forrása nemcsak a nyomtatott házszabály, hanem egyszersmid a ház régi gyakorlata, továbbá a ház által megteremtett preczedensek, a melyek azonban nem nélkülözik a szokásjog egyéb föltételeit, azon föltételeit, a melyek mellett a preczedens a magánjogban is csak ugy fogadható el, ha bizonyos kellékeknek, jogi alkatelemeknek megfelel. Valamint a magyar magánjogban, és általában mindenféle jogban, a hol a szokás, vagy a gyakorlat jogalkotó forrást képez, nemcsak a hosszas gyakorlat, nemcsak a többször ismétlődő hasonló eljárás adja meg a jogi tartalmát a preczedónsnek, a joggyakorlatnak, hanem egyszersmind egyéb kellékekkel is kell annak birnia, nevezetesen az azt alkalmazóknak, a szokás, a gyakorlat alkalmazóinak jogi meggyőződésén, jobb belátásán kell annak felépülnie, mert csakis ez az opinio necessitatis adhatja meg ezen jogot tartalmazó szokásnak azt az erőt, hogy az irott törvény mellett, sőt esetleg ellenében is, létesülhessen: e mellett szükséges még hozzá bizonyos hosszabb időn át való gyakorlás, a diuturnitas temporis; ép így nem nélkülözheti ezeket a kellékeket a közjog terén — a melynek forrásai közé kell számitanunk a házszabályokat is — létrejövő hasonló jogszokás sem. Tehát a képviselőházi preczedensnek is mindenkor olyannak kell lenni, hogy abban ezen kellékek benfoglaltassanak, de a mi fő, benne foglaltassák még egy olyan kellék, a mely nélkül a törvény sem követelhet magának tiszteletet ; t. i. erkölcsi tartalommal kell, hogy birjon, ne álljon ellentétben a nemzet felfogásával, közszellemével és ne álljon ellentétben a nemzetnek azon kardinális czéljaival, a melyektől, ha eltér, akkor megszűnik nemzet, megszűnik jogalkalmazó állam lenni. T. képviselőház! Emlékezünk a felháborodásnak azon viharára, a melyet 1904 október 10-én azáltal keltett az akkori miniszterelnök, hogy mint képviselő indítványt jegyzett be az inditványkönyvbe, a mely semmi egyebet nem tartalmazott, csak annyit, hogy küldjön ki a képviselőház egy 21 tagú bizottságot, a mely javaslatot készítsen a házszabályrevizió dolgában. Annak a volt képviselő urnak, a kinek nevét emiitettem, ez az indítványa teljesen megfelelt annak az elfogadott szokásnak és házszabályszerű gyakorlatnak, miszerint a házszabályokat csakis a pártok meghallgatásával, a pártok hozzájárulásával, közmegegyezéssel, közakarattal lehet módosítani, csak igy lehet uj házszabályokat alkotni. Hiszen nem egy határozott házszabályjavaslatot terjesztett be annak idején gr. Tisza István, azt csak későbben terjesztette elő az akkori szabadelvű párt nevében Dániel Gábor, ugy, hogy annak a javaslatnak előkészítésére azt lehet mondani, hogy azon ellentétes álláspont következtében, a melylyel már a limine még a gondolatát is visszautasította az akkori képviselőház a házszabályok érintésére irányuló minden kísérletnek, jóformán belekényszeritette ezzel az akkori ház a többséget, hogy az indítvány tekintetében tovább menjen. Mondom, t. képviselőház, gr. Tisza István indítványa sem többet, sem kevesebbet nem tartalmazott, mint azt, hogy egy 21 tagú bizottság küldessék ki, és ez csak javaslatot dolgozzon ki a házszabályok módosítása tár-