Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-289

289. országos ülés 1908 márczius 12-én, csütörtökön. 383 hogy a nemzetiségiekkel szövetkeznek azért, hogy a nemzeti aspirácziók kivivását meghiúsítsák. Nem használ a házfeloszlatással való ijesztgetés sem. Hiszen az épen az ellenzék érdekében volna, mert mivel tudná magát a nemzetinek nevezett nagy kormány és nagy pártja választói előtt igazolni, két évi ténykedése tekintetében. Miféle üdvös törvények hozattak, a népre nehezedő terhek könynyitését, jólétét és haladását ületőleg ? Vagy a nagy programúiból miféle nagy vívmányokat értünk el ? A második indok, a melylyel a revízió mellett érvelnek, a mely szorosan összefügg az előbbivel és mintegy kifolyása annak, az a ház munkaképességének biztosítása. Azt gondolom, helyesen cselekszem, a mikor részemről is összefüggésbe hozom ezen indokokkal az imént elhangzott czáfolatot és azt.mondom, hogy ez az indok sem áll, mivel semmi sem állott a kormány normális munkásságának útjában. Annyit említek még csak meg, hogy a hány törvényjavaslattal csak jött a ház elé, az mind keresztülment (Ugy van ! a középen.) és biztosan állithatom, ha a ház nem szünetelt volna annyit és ha a kormány és többség nem viseltetnék olyan nagy elfogultsággal a választói reformmal szemben, ha nem tartana annak szabad és helyes, a nép kívánalmainak megfelelő megoldásától, ha nem tartana annak kiterjesztése által az egyenjogúság — suum cuique dare — elvétől, már nemcsak a kötőt paktumot és így a választói reformjavaslatot is elvégezte volna, de még más, ezen korszakalkotó reformmal összefüggésben lévő, annak kiegészítő részét képező, a sajtó- és szólásszabadság, a gyülekezési és egyesülési jogra vonatkozó és más, a nép könnyítését czélzó törvényeket is már régen megalkothatott volna, mert mi mindezekben teljes szívvel, lélekkel minden szószaporítás nélkül támogattuk volna. Előttem szólt elvtársaim eleget czitáltak már, t. ház, ig}^ én nem czitálok. Azt azonban állithatom, hogy a házszabálymódositásnak bevallott czéljai és indokai nem reálisak, hanem csak ürügyek és semmiképen sem igazolják a házszabály szabadelvű rendelkezéseinek megszorítását. (Ügy van! a középen.) Mi lehet akkor a revíziós indítvány eltitkolt czélja ? Nem más, mint a kisebbség letörése és ez által az általános és titkos választói jog megszorítása. E szerint tisztára állitható, hogy a házszabálymódosításnak, illetve a házszabályok szabadelvű rendelkezéseinek módosításával szorosan összefügg a választói reform sorsa; ha azok megszorittatnak, a választói reform is biztosan megszorittatik. És épen ezen összefüggésnél fogva küzdenünk kell, ha a házszabályok rendelkezéseinek szabadelvű kiterjesztéséről szó nem lehet, abban az irányban, hogy azokat »noli me tangere«-nek tekintsük és hogy azok sértetlenek maradjanak. Gr. Somssich Tihamér : Ámen ! (Folytonos zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Damián Vazul: Az általam eddig kifejtettekből kétségtelen, hogy a többség pártja az uralmat akarja magának biztositani a jövő pártalakulásokkal szemben is, örök időkre, és pedig a kényelmes és háborithatatlan uralmat a sic volo et sic jubeo elve alapján. (Folytonos zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek! Damián Vazul: Néhány intő szót kívánok még önökhöz intézni és azután befejezem beszédemet. Gondolja meg a többség, hogy mit művel, fontolja meg a következményeket és vegye figyelembe azt, hogy mi lehet ennek a módosítási akcziónak a vége ; ne téveszszék szem elől azt, hogy ez a házszabályrevizió kétélű karddá válhatik, a melynek egyik éle a felé irányul, a ki azt kezében tartja. (Igaz! ügy van I a nemzetiségiek padjain.) Ne akarják, hogy az általános és titkos szavazati jog mintegy ostromállapot módjára hozassék meg. Ivánka Milán : Statáriális módon ! Damián Vazul: Ne kényszerítsék, ne kárhoztassák a kisebbséget hallgatásra! Gr, Somssich Tihamér: Ez nagyon buzdító dolog ! Damián Vazul: ... ne némítsák el a szólásszabadságot . . . (Zaj.) Hammersberg László: Tizenhat órát fogtok majd beszélhetni ! Markos Gyula: Ne lopjatok minden kettős mássalhangzónk közül egyet el! (Élénk derültség.) Damián Vazul: ... Ne temessék a szabadelvüséget, az igazságot, mert mindez megbőszülj a magát ésjmint a kráter tüze kitör, lángot áraszt és lánggal borítja el elsősorban azokat, a kik azt betömték. Az uralkodó áramlatnak, a mely elvképen utat tört magának és előtérbe nyomult az egész világban : a jogegyenlőségnek, nem lehet ellenállani. A ki ezt megkísérli, annak vége nem lehet más, mint az enyészet. Meg kell tehát barátkozni azzal, hogy a jogokat testvériesen oszszuk meg, jószántunkból, mert különben, ha kenyértörésre kerül a dolog, a testvéri szeretet helyett a gyűlölet átka fogja a mérleget felbillenteni. (Zaj.) A ki a magaslat csúcsán áll, ne feledkezzék meg a feneketlen mélységről sem, a mely minden perczben elnyeléssel fenyeget. Gondolja meg a t. többség, hogy nincsen hegy lejtő nélkül, a mit a román szépen és találóan így fejez ki: »nui suis fara scoboris«. Okosan és bölcsen kell tehát cselekedni, szem előtt tartva azt az irányelvet, hogy »Ouid-quid agis prudenter ágas et respice fmem«, valamint az óvatosságra mutató irányelvet is, a mely e szavakban foglaltatik : »Hodie mihi, cras tibi.« Ezek után nagyon kérem a t. többséget, mondjon le a házszabályrevizióról, ejtse el a Nagy Emil-féle indítványt. Én részemről pedig kijelentem, hogy azt el nem fogadom és kérem a t. házat, hogy azt a napirendről levegye. (Helyeslés a középen. Zaj a baloldalon.) Elnök (csenget) : Ivánka Milánjképviselő ur