Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-289

382 289. országos ülés 1908 márczius 12-én, csütörtökön. módosításáról van szó, (Igaz 1 ügy van! a középen.) kötelessége mindenkinek, a ki magát a polgári jogok és szabadságok hívének vallja, hogy ezt megakadályozza. (Helyeslés középen.) E kötelességből kifolyólag én is a tőlem telhető erővel tiltó szavamat emelem fel és különösen azért, mivel a felszólalásoknak hosszú sora után, melyekben hathatós érvekkel bizonyítva lett, hogy a javaslat a ház méltóságát sülyeszti, a közérzületet és közérdeket sérti és ezeknek kárára van. (Igaz! ügy van! a középen.) Sem a javaslat benyújtója részéről, sem a kormány, sem pártja köréből egy megnyugtató szó sem hangzott el, ellenkezőleg mindezek az indítványnak betűszerinti szövegéhez ragaszkodnak. Eövid leszek felszólalásomban és csupán általános vonatkozásokra szorítkozom. (Helyeslés.) Mindenekelőtt kijelentem, hogyha a jelenlegi kormány és a függetlenségi és 48-as párt a politikai komolyság és tekintély magasabb szempontjaira helyezkednék, nem volna szabad a házszabályoknak nemcsak a most proponált módosításába, de általában házszabálymódositásba belemennie ; ellenkezőleg erkölcsi kötelessége volna azokhoz föltétlenül ragaszkodni és bevárni azt az időpontot, mikor a módosítás napirendre tűzése jobban lesz megindokolva, mikor azt a közvélemény óhajtja és kívánja. (Helyeslés a középen.) Hiszen a bűn csak bűn maiad, akárki követi el. (Igaz ! ügy van ! a középen.) Vannak ugyan enyhítő körülmények, melyek annak súlyát leszállítják, de a lényegen azok nem változtatnak, mert az mégis bűn marad. (Igaz ! ügy van ! a középen.) Ha már a függetlenségi párt annak idején bűnnek minősítette az akkor többségben lévő szabadelvüpárt házszabálymódositási kísérletét, most, mikor ezen házszabályok segítségével és azok érintetlenül való megtartása mellett kifejtett küzdelem utján többségre és a hatalom polczára jutott, nem volna-e bűn többé, ha ez a párt ugyanezt művelné ? (ügy van ! a közében.) A »si duo faciunt, idem non est idem« elvére ne helyezkedjék a többségi párt, mert ha magatartása tekintetében a körülmények változására történik is hivatkozás, ez fedezetül nem szolgálhat, sőt ellenkezőleg a vádat ellene súlyosabbá és nehezebbé teszi. Ezen bűn meg nem bocsátható, mivel tudatosan irányul a szabadelvüség, a szabad gondolat, a szabad vélemény és meggyőződés letiprására, hogy az ne nyilvánulhasson és soha testté ne váljék. Lássuk most, mivel indokolja az uralkodó párt és a kormány a módosítás szükségességét. Először azzal, hogy megakadályozhassák az obstrukcziót. Már pedig e házban sem a horvátok, sem a nemzetiségek, sem a balpárt, sem a demokraták, i— tehát a mostani ellenzék — eddig semmi okot nem szolgáltattak erre, mivel obstrukczió a szó szoros értelmében nem is volt. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Damián Vazul: Volt terjedelmesebb vita. Akkor, a mikor a vasúti pragmatika tárgyaltatott, a horvátok védelmezték jogukat a kiegyezési törvényben biztosított nyelvi jog megrövidítésére irányuló támadásokkal szemben, és ha hevesebb, az obstrukczióhoz közel álló vitát provokáltak'is, a törvényesség és a megengedhetőség határain tul nem léptek, az obstrukczió tulajdonképeni eszközéhez nem nyúltak. Különben is ők a házszabályrevízió vitájában rövid nyilatkozatuk szerint részt nem vesznek, a választói reform tárgyalásánál pedig nincs joguk ehhez, tehát nem szolgáltathatnak okot a házszabályok megszigorítására. A nemzetiségek részéről pedig akkor volt bosszú vita, mikor az iskolai törvény tárgyaltatott, a mely törvénybe foglalja mindazon rendelkezéseket^ melyek a nemzetiségiek nemzeti nyelvének, kultúrájának és haladásának, hazánk alaptörvényeiben gyökerező jogainak megmásitását, megsemmisítését czélozták. (ügy van! a középen.) Hát annyira gyáváknak akarják tartam a nemzetiségieket, hogy akkor, a mikor a legfőbb javakról, a nemzeti nyelv, a nemzeti kultúra, a nemzeti egyéniség veszélyeztetéséről van szó, ne lépjünk a küzdelem terére, ne keljünk fel azoknak a védelmére ? Ilyen kívánalmakkal csak elfajult alkotmányos viszonyok között, nem pedig szabadelvű államhoz illő parlamentben és csak szintén más elfajult nemzetiségekkel szemben léphetnek fel, de nem oly nemzetiségekkel szemben, a melyekhez mi tartozunk, a melyeket itt képviselünk és a melyek nyelvükhöz és nemzeti egyéniségükhöz olyannyira ragaszkodnak, hogy készek azokért életüket is feláldozni, (ügy van!__a középjen.) És a kiáltás hangjának, a jajveszékelésnek se legyen itten helye ? Hiszen ha épen obstrukcziót is csináltunk volna, az semmikép sem volna elitélendő. Talán azt kívánják, hogy azt a kezet csókoljuk, a mely minket bánt ? De mi nem akartunk tovább menni a vitában. Nem akartunk obstruálni, mert erős a mi hitünk, hogy majd el fog jönni az idő, a mikor a bölcs államférfiakban, a mikor a népben is megérlelődik az a gondolat és akarat, hogy belátva az előző kormányoknak és uralkodó pártoknak hibáit és felülemelkedve azoknak szükkörü gondolkozási és felfogási képességén, jogos kívánalmainknak helyt fognak adni. (Helyeslés a középen.) A balpárt jámborul viseli magát, a szocziálisták sem zavarják a vizet. Mi lenne tehát a czélja ennek az indokolásnak más, mint a közvélemény félrevezetése és hogy népszerűségre akarnak szert tenni. Ez azonban nem fog sikerülni. Hiábavaló a kísérletezés, hiábavaló a fáradozás. A nemzetiségiekkel való ijesztgetés ma már nem fog. Egy hang (a középen) : Kis gyerekeknek való ! Damián Vazul: Ez már kihasznált, eldobott eszköz, megrozsdásodott fegyver, a melylyel ugy az általános, mint a specziális magyar közvéleményre többé hatni nem lehet. Annál kevésbbé fogják megnyerni a közvéleményt a szocziálistákkal szemben, és legkevésbbé a balpárttal szemben, akkor, a midőn kedvezőtlen színben akarják őket feltüntetni, az utóbbiakat különösen a tekintetben,