Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-289

289. országos ülés 1908 márczins 12-én, csütörtökön. 375 jöttünk a parlamentbe, akármilyen kevesen is, de bejöttünk, és pedig annál is inkább, mivel olyanok is voltak pártunkban, a kik azt mondták, hogy igazuk van a magyar pártok embereinek, a mikor azt mondják nekünk, hogy ha vannak panaszaitok, miért nem jöttök ide? Erre aztán megfordult a helyzet, bejöttünk, hogy megmondjuk a mi nekünk fáj. Idejöttünk és akkor mi történt? Nem akarom újból feleleveníteni, hogy milyen fogadtatásban részesültünk, mert ilyen kellemetlen dolgokat nem szeretek felemlíteni. (Halljuk! Halljuk! a középen.) Erről nem beszélek, hanem arról, hogy most hogy vagyunk. Nem a pártkeretekben ülő politikai pártok kezdeményezésére, hanem a nép nagy zömének sürgetésére és a korona kikötése folytán idejött az általános választói jog eszméje és most itt van ez az indítvány. Mi szándékoltatik? Az, hogy miután valószínűleg nagyobb számban fogunk ide bejönni, — nem tudjuk ugyan biztosan, de reméljük — hát kell valamit csinálni, hogy majd itt ne tudjunk érvényesülni, hanem azt kell elérni, hogy csak bizonyos pártok érvényesüljenek. Azt mondani, hogy én nem akarom, hogy a nemzetiségek akkora részben érvényesüljenek, mint a hogy az az uj törvény eredményeként elvárható, ez azt teszi, hogy biztosítsuk itt az országban bizonyos fajnak a hegemóniát. Ez ide nem való a parlamentbe, ezt a pártgyűléseken meg lehet csinálni, de ide, az országgyűlés szine elé nem való, mert itt valamennyi nép javáról kell gondoskodni. És itt az országgyűlést értem. (Zaj a középen. Egy hang jobb felöl: Csak itt van jó dolgotok ebben az országban!) Nem szabad egy faj részére biztosítani a hegemóniát. Ezt intézményileg tenni egy alkotmányos államban képtelenség, mert hiszen egy alkotmányos államban csak akkor lehet tudni, hogy ki van hivatva a vezetésre, hogy ha már a választások után vagyunk, mert csak akkor lehet tudni, hogy a nép hogyan nyilatkozott, de a választások előtt a priori meghatározni, hogy milyen legyen az a parlament, ez az alkotmányosságnak a meghamisítása. Igen t. elnök ur, kérnék egy kis szünetet. Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Folytatjuk a tanácskozást. Petrovics István képviselő urat illeti a szó. Petrovics István: T. ház! Ismétlem, hogy a miniszter urak beszédeiből kivehetőleg a házszabályszigoritásnak egyik czélja, hogy oly választó törvényjavaslatot lehessen keresztül hajszolni, a melyet máskülönben itt nem lehetne heves vita nélkül megszavaztatni, másik czélja pedig az, hogy ezen házszabály segélyével ujabb szigorított házszabályokat hozassanak a jövő parlament számára. Ez azonban helytelen dolog. A házszabályok arra valók, hogy szabályozzák a tanácskozási rendet és hogy az egyes pártokat egymással szemben védelemben részesítsék. Ebből indulva ki, azt tartom, hogy minden parlamentnek kizárólagos joga, hogy önmaga állapítsa meg szabályait, a hogy azt jónak tartja. Nem tartom tehát helyesnek — nem a törvényszerűség szempontjából, mert azt nem lehet elvitatni, hanem az erkölcsi jogosultság szempontjából, hogy mi szigorítsuk a házszabályokat a jövő parlament részére, még pedig azzal az indokolással, hogy olyan választói törvényt lehessen megszavaztatni, a mely biztosítja a preponderancziát először egy faj részére . . . Zakariás János : A magyar nemzet részére! Petrovics István: ... másodszor ezen faj keretén belül bizonyos felsőbb rétegek részére. A parlamentnek a népképviseleti alapon kell alakulnia, ez pedig kizárja annak megengedhetó'ségét, hogy bizonyos osztályok, bizonyos rétegek részére intézményileg biztosíttassák a prepponderanczia. Szabadságot kell adni a választók összes rétegeinek, hogy a választás folyamán egymással harczolva ide küldjék képviselőiket s azok érvényesítsék itt befolyásukat erkölcsi erejükhöz mérten. Ez volna a helyes, de az ellenkező annyit jelentene, hogy a népképviselet örve alatt megint behozzák a »karokat és rendeket« felsőbb osztályok alakjában (Igaz! Ugy van! a középen.) és nem volna egyéb, mint a népképviseleti rendszernek a priori való meghamisítása vagy kijátszása. Ebből az okból is ellene vagyok a házszabály szigorításának. Azt hozzák fel, hogy az uj törvény alapján összeülendő parlamentnek szuverén joga van megváltoztatni a házszabályokat. Ez igaz, ezt nem lehet kétségbe vonni, hanem ezt megint csak a megszigorított házszabály alapján oly parlament fogja megtenni, mely ezen szigorított házszabályok segítségével jött létre. Ez egy circulus vitiosus. Ennek a parlamentnek hiányzik az erkölcsi jogosultsága a házszabályok szigorítására. Felhozatott az is, és azt el kell fogadnom, hogy a jövő parlamentben az ellentétek élesebbek lesznek, mint eddig voltak. Ez természetes is olyan parlamentnél, mint a mostani, a melyről mi is konstatáltuk és konstatálta a király is, hogy azt refolmálni kell, mert az formailag, törvény szer ül eg képviseli ugyan az ország akaratát, képviseli az országot, de valójában nem, az ellentétek nem élesek. (Zaj.) Olyan parlament, a mely maga konstatálta ezt, nem lehet hivatva arra, hogy egy más parlament részére házszabályokat alkosson. Hát az ellentétek élesek lesznek. De mi