Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-289

376 289. országos ülés 1908 márczius 12-én, csütörtökön. következik abból, hogy az ellentétek élesek lesznek ? És ha élesek lesznek, akkor az uj házszabályokkal eltüntetik azokat? Annál élesebbek lesznek azok az ellentétek, minél kisebb számmal lesznek itt az alsóbb rétegeknek és a nem magyar nemzetiségeknek képviselői. Mert annál inkább fogják érezni azt, hogy a törvény, a beosztás igazságtalan, minél kevesebben lesznek itt. Tehát ezt kell elkerülni, olyképen, hogy igazságos törvény alapján történjék a jövő választás és hogy ez lehető legyen, kell, hogy igazságos törvényt alkossanak. Tudjuk azt, milyen nehéz dolog ez, tudjuk azt is, hány feloszlatás történik. Maga a belügyminiszter ur is százszámra űienó'_ egyleteket oszlatott fel. Tudjuk azt, hogy a gyülekezési jog egyesegyedül a főbiráknak önkényétől függ, tudjuk azt, hogy a sajtónak — és ez a nemzetiségi sajtóra vonatkozik — létezése az ügyészektől függ. Felhozta a belügyminiszter ur azt, — a mit különben a parlamenten kivül is felhozott — hogy azért is veszélyes az, ha nem lesz kázszabályszigoritás, mert nálunk nincs egységes közvélemény, mely közös biró lehetne a pártok felett. Ez lehet nézetem szerint igaz is, nem igaz is. Igaz annyiban, a mennyiben nálunk közvélemény nincs, mert nem is fejlődhetett. A közvélemény a világon mindenütt ugy fejlődik és ugy képződik, hogyha a polgártársak szabadon érintkeznek egymással, ha nézeteiket közlik egyesületekben, nyilvános gyűléseken, a sajtóban, mindenütt. Nálunk azonban ezek az előfeltételek mind hiányzanak. Hiszen tudjuk, milyen nehéz dolog minálunk, különösen a mi vidékünkön kieszközölni valamely egyesület alapszabályainak jóváhagyását. Markos Gyula: Ne legyen nemzetellenes! Bredicean Koriolán: Káfogják indokolatlanul. Petrovics István: Hát képződhetik-e itt közvélemény ? Én azt hiszem, nem, és mindaddig, mig ezek az állapotok nem fognak megszűnni, Magyarországon közvélemény egyáltalán nem fog képződhetni. Ha tehát a t. miniszter ur azt akarja, hogy ilyen közvélemény felett közös biró lehessen — és ezt lehetségesnek találja — akkor ne akarja a házszabályok szigorítását, hanem biztosítsa törvényileg a gyülekezési jogot, tegye szabaddá a sajtót és ebben az irányban utánozza a többi országokat a liberalizmusban, de ne a házszabályszigoritásban hivatkozzék más országokra annak bizonyítása ezéljából, hogy erre szükség van, mert ott is megszigorították a házszabályokat. Ne erre hivatkozzék, hanem tegye meg azt, a mit mondottam, akkor lesz esetleg közvélemény, habár subjektiv meggyőződésem szerint akkor is lesznek ügyek, a melyekre nézve országos közvélemény nem fog létrejöhetni. Miért? Mert oly közvélemény, a mely átkarolná az összes állampolgárokat, egyáltalában a világon sehol nem képződött és nem fog képződhetni, mert ez kizárná annak lehetőségét, hogy pártok keletkezzenek. Hiszen ha egy vélemény volna az országban, akkor nem volna lehetséges, hogy pártok képződjenek. De különböző pártok voltak és vannak mindenütt, a mi azt bizonyítja, hogy egységes országos közvélemény nem létezhetik olyan értelemben, hogy közös biró legyen az összes pártok felett. Az is áll, a mit a t. belügyminiszter ur mondott, hogy vannak bizonyos esetek, a hol az a bizonyos közvélemény, érti alatta a specziális magyar közvéleményt, egészen más, mint tegyük fel a román vagy a tót nép közvéleménye. Ezt meg kell engedni. De vegyük a dolgot ugy, a hogy van. Mi a román közvélemény folyományaként vagyunk ide megválasztva, esetleg a magyar közvélemény másokat küldött volna ide. De más tekintetben is megnyilvánulhat ez a közvéleményeltérés. Itt vannak a példák a sajtóüldözés terén. Hiszen a legjobb bizonyíték, hogy itt vagyunk négyen megválasztva olyanok, a kiket a bíróság elitélt, mert azt mondotta, hogy izgattunk. Tizenkét esküdt elitélt bennünket és ezzel szemben 1700 ember azt mondotta, hogy mi ezeket tiszteljük, mert, nézetünk szerint, nem bűnösök, hanem igenis megindokolják, a mit mondanak. Itt vannak ismét az ellentétek, a véleményeltérések. Csak nem szabad az embert elvenni a bírójától és olyan biróhoz vinni, a ki őt nem ismeri, a kinek más a nézete s a ki más állásponton van. Tessék azon nép elé vinni az ügyet, a mely nép között az illető él. Ott azután majd kitűnik az igazság. (Helyeslései a baloldalon. Folytonos zaj.) De ilyenformán és ilyen utón egyforma közvéleményt létesíteni egyáltalában nem lehet, hanem a szabadság kiterjesztésével; ha az emberek szabadon érintkezhetnek egymással, ez kifejleszti a közvélemény azonosságát is. Többen felhozták, már nem emlékszem reá, de azt hiszem, gróf Apponyi Albert t. miniszter ur is felhozta azt az eshetőséget, hogy ide bekerülhet 20 hazafiatlan képviselő, a ki ezen házszabályok liberalizmusa mellett megakaszthatja a tárgyalás menetét mint ellenséges elem. Én valóban nem értem a t. urakat, hogy is mondhatnak a parlamentben, a világ szine előtt és füle hallatára ilyent. Mert ha 20 képviselő idekerül, nemzetiségi képviselő, ellenséges indulattal az ország iránt, akkor mindenesetre ellenséges indulatunak kell lennie azon választóközönségnek is, a mely őket ide küldötte, mert ha nem volna az, akkor nem küldötte volna őket ide. (Helyeslések a középen.) Akkor tehát, t. belügyminiszter ur, nem az a húsz képviselő az ellenség, hanem az egész