Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-289

289. országos ülés 1908 n tételt, a melyet a belügyminiszter ur felállított, — nem a maga részére, hanem mások részére, t. i. a függetlensógipárt részére — azt a tételt, melyet különben a függetlenségi párt már régen elfogadott, bogy a következetlenség a politikában egyáltalában nem fontos követelmény. Én nem vetem a következetlenséget szemére senkinek, mert ez talán kellemetlen volna, különösen ha szemrehányást tennék azért, hogy miért mondotta valaki a múltban azt, hogy nem helyesli a házszabályok módosítását, mert akkor be kellene ismernie, hogy igazolatlanul ítélte el Tisza Istvánt, a mikor az előhozakodott a házszabályrevízióval és pálczát tört akkor a felett, a mit ma helyesnek tart. (Zaj.) Azt mondja erre Csitáry képviselő ur: si duo faciunt idem, non est idem. Csitáry t. képviselőtársam ezt ugy értelmezi, hogy a mi nekem jó, de másoknak rossz, azt elfogadom, a mi azonban másoknak jó, de nekem rossz, azt nem fogadom el. A következetességről hát nem beszélek, de igenis elfogadom ugyancsak a belügyminiszter urnak egy másik tételét, a mely szerint »az egész kérdés az, vájjon az ország érdeke kivánja-e a házszabályszigoritást, igen vagy nem.« Én ezt a tételt elfogadom, mert ez a főkérdés, a többi -lappália. Csakhogy hangsúlyozom az ország érdekét, mert én azt hiszem, t. képviselőház, hogy ebben a házban arra nézve véleménykülönbség nincs, hogy itt nincs egyetlen párt, nincs egyetlen ember sem, a ki végeredményben ne az ország érdeke által vezettetné magát. Hangsúlyozom tehát, hogy az ország érdeke. De ha ezt teszem, akkor kérdezem, hogy tényleg fenforog-e az ország érdeke és megkivánja-e az a házszabályok szigorítását, vagy nem ? B tekintetben nem akarok kiterjeszkedni azokra az érvekre, a melyeket Nagy Emil t. képviselő ur a házszabályok szigorítása mellett felhozott, mert én azt tartom, t. báz, hogy habár ezen indítványt formailag Nagy Emil képviselő ur terjesztette be a házhoz, lényegileg ez az indítvány nem az övé, hanem a kormány indítványává vált azon pillanatban, a mikor három miniszter nyilatkozott a mellett és pedig olyformán, hogy állását kötötte ehhez a javaslathoz, azt mondván, hogy ezzel a javaslattal áll vagy bukik. Ettől a percztől kezdve ez az indítvány a kormány indítványa lett, még pedig az összkormány indítványa, mert még ez idő szerint itt e házban semmi olyan tény fel nem merült, a mely bárkit is arra jogosíthatna fel, hogy azt hjgyje, hogy a többi miniszter nem ért egyet a megnyilatkozott három miniszterrel. Ez a javaslat tehát az összkormánynak az indítványa, Hogy mik azok az okok, a melyek a kormányt arra indították, hogy szigorítsa a házszabályt, a mikor ez tulajdonképen a háznak az ügye, azt nem tudom, csak konstatálom a tényt; és ez a tény az, hogy bár nem ő maga irczius 12-én, csütörtökön. 371 adta be az indítványt, hanem mással adatta be, azt magáévá tette. Konstatálom pedig ezt azért, hogy egyúttal egy más körülményt is konstatálhassak : t. i. hogy a kormány az által, hogy állását kötötte ezen indítvány elfogadásához, ezáltal befolyásolta a többségnek legalább is egy részét, arra nyomást gyakorolt. Mert nem lehet kétség bevonni, hogy nálunk az a visszás helyzet van jelenleg, hogy nem a kormány igazodik a mindenkori többség szerint, hanem ellenkezőleg, a többség alkalmazkodik a mindenkori kormány akaratához. Ez kétségtelen, mert nem mondhatja senki, hogy volt rá eset mint másutt, hogy a többség nyilt ülésen leszavazott volna egy kormányt és így azt lemondásra kényszeritette volna. Az azonban, hogy a többség elállott akaratától, csak azért, hogy a kormány meg ne bukjék, csaknem mindennapi eset minálunk. Az idén is volt erre példa. Mert akármit mondjanak, nem hiszem, hogy a 48-as párt szívvel-lélekkel szavazta volna meg azokat a törvényjavaslatokat, a melyek a közösügyekre vonatkoznak; ezt csak azért tette,hogy a kormány meg ne bukjék. Kétségtelen lévén, t. ház, hogy nem a kormány alkalmazkodik a többség akaratához, hanem ellenkezőleg a többség a kormány akaratához és tény lévén, hogy ez az indítvány most a kormány indítványa, azt hiszem, mindenki előtt kétségtelen, hogy ez az indítvány, ha csak a kormány maga vissza nem vonja, vagy vissza nem vonatja, el fog fogadtatni. Ha pedig igy áll a dolog, akkor tulajdonképen mi értelme van annak, bogy a miniszter urak nyilatkozatai után mégis felszólalnak itt az ellenzéki képviselő urak, Ennek értelme csakis az lehet, hogy hátha meggondolja a kormány a dolgot, és visszavonja ezt az indítványt, vagy pedig az, hogy megmutassuk, hogy van ebben a parlamentben mégis egy-két kis csoport, a mely nem engedi meg, hogy ez a parlament elnémittassék; legalább nyoma maradjon, hogy volt egy-két kis csoport, a mely e czélból küzdelmet folytatott. (Zaj.) A mint mondtam, én ezen indítványt nem a következetesség, vagy következetlenség szempontjából bírálom, hanem abból a szempontból, hogy az ország érdeke kivánja-e a szigorítást, vagy nem. A felhozott érvek nem győztek meg engem erről. Én arra való tekintettel, hogy az indítvány nem Nagy Emil képviselő uré, hanem a kormányé, nem fogok reflektálni azokra az érvekre, a melyeket Nagy Emil felhozott, hanem csak arra a néhány érvre, a melyet a t. kormány jelesebb tagjai, gróf Andrássy Gyula és gróf Apponyi Albert felhoztak, Az ő felfogásuk szerint az alapgondolat az, hogy a házszabály arra való, hogy a többség akaratának érvényesülését biztosítsa. Én ezt a felfogást egyáltalában nem tartom helyesnek, mert a házszabály közfelfogás szerint 47*