Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.
Ülésnapok - 1906-289
370 289. országos ülés 1908 márczius 12-én, csütörtökön. Ugy van! bálfelöl.) Részletesen szeretnék foglalkozni ezzel a kérdéssel, és ezért kérnem kell a mélyen t. elnök urat, megengedi-e, bogy a választási jog kérdésével is foglalkozzam? Elnök: Engdelmet kérek, ne méltóztassék hozzám előzetes kérdéseket intézni, hanem méltóztassék beszélni; én majd aztán meg fogom ítélni, hogy a képviselő ur eltér-e a tárgytól. (Élénk helyeslés.) B. Thoroczkay Viktor: Akkor a t. házat kérem.. ... Elnök: Ne méltóztassék akkor beszélni, a mikor én beszélek; ez az első kötelessége, ezt tanulja meg a képviselő ur. Mikor az elnök beszél, akkor a képviselő ur hallgasson, különösen akkor, a mikor az elnökhöz kérdést intézett és az elnök arra válaszol. Méltóztassék csak beszélni; én előzetesen nem adhatok engedélyt, a ház pedig már megtagadta a képviselő úrtól azt, hogy eltérhessen a tárgytól. (Élénk helyeslés. Zaj bal felől.) B. Thoroczkay Viktor : Akkor erről a tárgyról sem fogok beszélni. Lázár Pál: Megint vészit a ház! B. Thoroczkay Viktor : A ház nem vészit, de rám nézve sem veszteség, legyen megnyugodva a képviselő ur. Azt mondja a példabeszéd, hogy a kit az Isten meg akar verni, annak az eszét veszi el, (Fölkiáltások: Az igaz!) a mi aztán oly dolgok elkövetésére birja, a mik megsemmisítik egzisztencziáját. Hogy kinek vette el az Isten az eszét, a kormánynak-e, vagy a nemzetnek, azt a jövő lesz hivatva megállapítani. A magyar nemzet ezer éve él itt más népcsaládok közé ékelve, kiállótta a török pusztítást, a tatárjárást, kiállotta az osztrákok négyszáz éves invázióját, s ha ezeket kiállotta, ki fogja állani . . . Zakariás János: Ezt a beszédet is! B. Thoroczkay Viktor : ... ezt a házszabálymódosítást és a koaliczió gondoskodását is. Beszédem vége felé közeledem, (Felkiáltások : Hála Istennek!) mert látom, hogy a t. képviselő urak nagyon nyugtalanok. Nem tudom, ismerik-e az úgynevezett Boskó-féle kancsót. Az arról nevezetes, hogy abban minden megtalálható, a mit az ember szive és szája megkíván. Nekünk is van ilyen Boskó-kancsónk, melyet Bécsben tartanak. Vannak abban bársonyszékek, Lipót-rendek, sárgabugyogók, udvari tanácsosságok s az Isten tudja micsodák még. Van azonban ebben a kancsóban egyéb is: van benne golyó, van benne akasztófa és börtön azok részére, kik jobban szeretik a magyar nemzet függetlenségét és szabadságát, mint a hogy szeretik Bécsnek ezt a kiváló kancsójät. Én csak arra kérem, méltóztassanak ezt a kancsót megtartani, de ne bántsák a magyar szabadságnak egyik biztositékát, a házszabályt. A midőn kijelentem, hogy a házszabályok módosítására vonatkozó javaslathoz hozzá nem járulok, egyúttal bátor vagyok a következő határozati javaslatot benyújtani (olvassa): »A házszabályokat módosító javaslat mint idő- és czélszerütlen a limine visszautasítandó. TJtasittatik a kormány, hogy az általános, titkos és községenkinti választói jogról olyan javaslatot terjeszszen a ház elé, melyben a választókerületek nem a választók, hanem a lakosság számaránya szerint lesznek az ország egész területéről községenkint alfabetikus sorrendjében alakítva.« (Helyeslés balfelöl.) Raisz Aladár jegyző : Szluha István! (Nincs itt!) Petrovics István! Petrovics István: T. ház! Hogy azelőtt megtörtént-e, nem tudom, de tudom, hogy négy évvel ezelőtt megtörtént, hogy a felett vitatkoztak itt a t. házban, vájjon a házszabály szentség-e vagy sem? Tudom továbbá, hogy Tisza István és az ő pártja nem tartotta szentségnek, mert különben alig hihető, hogy hozzányúltak volna ahhoz. Tudom végre, hogy főleg a függetlenségi pártnak, de a néppártnak vezérei is ugy nyilatkoztak, hogy ez szentség. (Ellenmondás.) Ezt konstatálom minden ellenmondás daczára, hiszen az eddigi ellenzéki szónokok ezt rájuk is olvasták. Én nem akarom rájuk olvasni. Én a magam részéről a házszabályt szentségnek tartom, olyan értelemben, a mily értelemben szentségnek tartotta, azt hiszem, Apponyi miniszter ur, hogy addig, a míg házszabály, nem szabad megszegni, egyformán kell alkalmazni minden párttal szemben és azoknak minden tagjával szemben; a másik értelemben azonban nem tartom szentségnek, t. i. oly értelemben, hogy azt ne lehessen módosítani, mert elvégre minden emberi munka gyarló, ós bizony javításokra szorul. Ugy van az a jelenlegi házszabályokkal is; azokat esetleg megszorítani, azokon esetleg enyhíteni kellene, esetleg keresni kellene a kellő arányokat az egyes pártok között, hogy kellőképen védve legyenek. Ismétlem, ilyen értelemben nem mondom, hogy a házszabály olyan szentség, a mely módosítást ne tűrne. Ha mindazonáltal ellene vagyok a házszabályreviziónak és ellene felszólalok, ez egészen más szempontból történik. Egyes felszólaló t. ellenzéki képviselő urak argumentumként felhozták — argumentumkép, ezt hangsúlyozom — azt, hogy a koalicziós pártoknak, jelesen a néppártnak és a függetlenségi pártnak vezérei ezelőtt négy évvel egészen máskép gondolkodtak és ez szerintük azt jelenti, hogy következetlenek. Én azt tartom, hogy argumentumnak nem hozható fel a következetlenség, habár nem fogadhatom el azt a