Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-289

289. országos ülés 1908 márczius 12-én, csütörtökön. 367 hogy, ha megtaláljuk a kibontakozás útját, a jövőben is azok lesznek. Ezektől tékát momentán leket félni, de a jövőre nincs okunk tőlük tartani. Különben is az egész korvát kérdést a t. többség és a t. kormány kozta felszinre. (Ugy van! balfelől.) Erre pedig épen nem volt szükség különösen most, a mikor az országnak legvitálisabb érdekeiről volt szó, a mikor épen Ausztriával kellett megkötni a kiegyezést. Ilyenkor nem kellett volna a korvát kérdést fülénél fogva ide ránczigálni, hogy azután meggyengitsük magunkat és Ausztria olyan békét diktáljon nekünk, a milyen neki tetszett. (Ugy van! balfélől.) Nem akarom emliteni, hogy e horvát kérdés fekdézésében kik a hibásak, önök épen olyan jól tudják, mint én; azért erről beszélni nem akarok. De ha már fekdézték a horvát kérdést: eliminálni is kell. (Ugy van ! balfélől.) Itt ismét két alternatíva előtt állunk : Vagy elismeri Horvátország az 1868 : X£XX. törvényczikk alapján a magyar állam egységét, vagy nem. Ha elismeri, szent a béke; ka nem, ne glaszékeztyűs kézzel, hanem erős kézzel méltóztassanak e kérdésbe belenyúlni, mert kiszen a közmondás szerint a milyen a mosdó, olyan a törülköző. Ebben a kérdésben nem leket a magyar nemzet tekintélyét továbbra is függőben hagyni és meghurczolni. Hiszen a mit a horvátok itt a parlamentben tényleg elkövettek, valóságos skandalum volt és kigunyolása, kinevetése a magyar parlamentarizmusnak az egész művelt nyugaton. Bozóky Árpád : Ezen nem segit a kázszabály ! Molnár Jenő: Ezen csak Wekerle tudna segiteni! B. Thoroczkay Viktor: Azt mondja a közmondás : nem az a bolond, a ki a hét kenyeret megeszi, hanem a ki adja. Miért nőtt meg a horvátok foga a képviselőházban ? Azért, mert a t. elnökség a meglevő házszabályt háromféleképen magyarázta. Fenyvesi Soma: A fogak alá lovat adtak. (Derültség.) B. Thoroczkay Viktor: Ha mindjárt kezdetben a szigorú rendszabályokkoz nyúlt volna az elnökség, a horvátoknak eszükbe se jutott volna, kogy ilyen állapotokat előidézzenek. En a horvát kérdést magam is el akarnám intéztetni. Ha Horvátország nem akarja elismerni a magyar állam egységét, ezzel megszegi az 1868 : XXX. t.-czikket és akkor két eshetőség forog fenn. Vagy arra kényszeríti a magyar nemzet a horvátokat, hogy a magyar törvényt, a mely szerződés jellegével bir, respektálja, vagy ha ezt nem teszi, a mi szerintem sokkal helyesebb volna, akkor a magyar nemzet is bontsa fel ezt a szerződést. Mi lesz ebből ? Az, hogy előáll a 68, illetőleg a 48 előtti állapot, a mikor is Magyarország abba a helyzetbe jut, hogy azt a három könnyelműen a horvátoknak ajándékozott sziavon vármegyét visszacsatolhassa az anyaföldhöz. Ha ezt Magyarország megtette, akkor ezzel kihúzta annak a tengeri hidrának a méregfogat, a mely méregfog mindig a legvastagabb húsunkba vágott bele. Ugyanezen alkalommal tiltakozom az ellen, hogy a magyar kormány likvidálja beruházási czélokra azokat a milliókat, a melyeket abban a reményben igért meg, hogy Horvátországban béke lesz. Nem, t. uraim, ellenséggel és vadállattal nem lehet igy elbánni. Ellenségnek és vadállatnak korbács és éhség használ. Ha folytonosan konczot adunk, azt érjük el vele, kogy erősebbek lesznek és még inkább harapnak meg, mint a hogy ezt eddig tették. A második csoport, a melytől a t. kormány és a t. többség annyira fél, a nemzetiségek csoportja. Lehet, hogy megrovási kalandban fogok önöktől részesülni, a mint azt annak idején boldogult Verái János mondotta, de kötelességem kijelenteni és tiltakozni ezennel az ellen, hogy a nemzetiségeket, a kik több száz év óta, majdnem ezer év óta laknak e hazában testvéreink gyanánt, egy kalap alatt ellenségeinknek minősitsék. A kik azt mondják, hogy a nemzetiségek ellenségeink, nem ismerik a nemzetiségi kérdést. Én nem mondom, hogy nincsen a nemzetiségiek között elég, a ki talán ellenséges indulattal viseltetik a magyar faj iránt . . . Zakariás János: Más sem mond egyebet! B. Thoroczkay Viktor: ... de általánosságban a nemzetiségek a legnyugodtabban ós a legnagyobb békében és egyetértésben laknak ezen a földön a magyarsággal. Nagy György: Az agitátorok a bűnösök ! Lukács László : Magyar részről! B. Thoroczkay Viktor: Abban a helyzetben voltam, hogy megismerhettem a nemzetiségeket és a nemzetiségi kérdést talán inkább, mint igen sokan a képviselő urak között. Különösen az oláh nép egyike a legjobb népeknek és azt ugy lehet kormányozni, a mint akarjuk. Posgay Miklós: Megmutatták 48-ban ! B. Thoroczkay Viktor: 48-ban is, ha az oláh nép helyén a temperamentumosabb és harcziasabb magyar nép lett volna, azt hiszem, még különb lett volna az eredmény, mint a milyen volt, de nem a kegyetlenségben, kanem nyilt harczban. (Élénk mozgás és zaj a baloldalon.) Ugy értem ezt, hogy ha a felizgatott oláhság az ő numerikus többségével Erdélyben ugy lépett volna fel, mint a hogy felléphetett volna, akkor még nagyobb pusztítást vihetett volna véghez a magyarság soraiban, mint a minőt sajnos véghezvitt. (Nagy zaj és ellenmondások a baloldalon.) Zakariás János: Megtagadja a magyarságát, ha igy beszél! Szégyelje magát! B. Thoroczkay Viktor: Ne boszankodjék a t. képviselő ur, mert vagyok olyan magyar ember, mint a t. képviselő ur és maradok is olyan magyar ember mindig. (Igaz ! ügy van ! balfélől.) Ezer éve, hogy családom ebben a hazában lakik, de még sokasem akadt soraiban kazaáruló.V-j Zakariás János: Méltatlan az őseire!"