Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-289

289. országos ülés 1908 márczius 12-én, csütörtökön. 367 hogy, ha megtaláljuk a kibontakozás útját, a jö­vőben is azok lesznek. Ezektől tékát momentán leket félni, de a jövőre nincs okunk tőlük tartani. Különben is az egész korvát kérdést a t. többség és a t. kormány kozta felszinre. (Ugy van! bal­felől.) Erre pedig épen nem volt szükség különösen most, a mikor az országnak legvitálisabb érdekei­ről volt szó, a mikor épen Ausztriával kellett meg­kötni a kiegyezést. Ilyenkor nem kellett volna a korvát kérdést fülénél fogva ide ránczigálni, hogy azután meggyengitsük magunkat és Ausztria olyan békét diktáljon nekünk, a milyen neki tet­szett. (Ugy van! balfélől.) Nem akarom emliteni, hogy e horvát kérdés fekdézésében kik a hibásak, önök épen olyan jól tudják, mint én; azért erről beszélni nem akarok. De ha már fekdézték a horvát kérdést: eliminálni is kell. (Ugy van ! balfélől.) Itt ismét két alterna­tíva előtt állunk : Vagy elismeri Horvátország az 1868 : X£XX. törvényczikk alapján a magyar állam egységét, vagy nem. Ha elismeri, szent a béke; ka nem, ne glaszékeztyűs kézzel, hanem erős kézzel méltóztassanak e kérdésbe belenyúlni, mert kiszen a közmondás szerint a milyen a mosdó, olyan a törülköző. Ebben a kérdésben nem leket a magyar nemzet tekintélyét továbbra is függőben hagyni és meg­hurczolni. Hiszen a mit a horvátok itt a parlament­ben tényleg elkövettek, valóságos skandalum volt és kigunyolása, kinevetése a magyar parlamentariz­musnak az egész művelt nyugaton. Bozóky Árpád : Ezen nem segit a kázszabály ! Molnár Jenő: Ezen csak Wekerle tudna segi­teni! B. Thoroczkay Viktor: Azt mondja a köz­mondás : nem az a bolond, a ki a hét kenyeret megeszi, hanem a ki adja. Miért nőtt meg a hor­vátok foga a képviselőházban ? Azért, mert a t. elnökség a meglevő házszabályt háromféleképen magyarázta. Fenyvesi Soma: A fogak alá lovat adtak. (Derültség.) B. Thoroczkay Viktor: Ha mindjárt kezdet­ben a szigorú rendszabályokkoz nyúlt volna az elnökség, a horvátoknak eszükbe se jutott volna, kogy ilyen állapotokat előidézzenek. En a horvát kérdést magam is el akarnám intéztetni. Ha Horvát­ország nem akarja elismerni a magyar állam egy­ségét, ezzel megszegi az 1868 : XXX. t.-czikket és akkor két eshetőség forog fenn. Vagy arra kény­szeríti a magyar nemzet a horvátokat, hogy a magyar törvényt, a mely szerződés jellegével bir, respektálja, vagy ha ezt nem teszi, a mi szerintem sokkal helyesebb volna, akkor a magyar nemzet is bontsa fel ezt a szerződést. Mi lesz ebből ? Az, hogy előáll a 68, illetőleg a 48 előtti állapot, a mikor is Magyarország abba a helyzetbe jut, hogy azt a három könnyelműen a horvátoknak ajándékozott sziavon vármegyét visszacsatolhassa az anyaföldhöz. Ha ezt Magyarország megtette, akkor ezzel kihúzta annak a tengeri hidrának a méregfogat, a mely méregfog mindig a legvasta­gabb húsunkba vágott bele. Ugyanezen alkalommal tiltakozom az ellen, hogy a magyar kormány likvi­dálja beruházási czélokra azokat a milliókat, a me­lyeket abban a reményben igért meg, hogy Horvát­országban béke lesz. Nem, t. uraim, ellenséggel és vadállattal nem lehet igy elbánni. Ellenségnek és vadállatnak korbács és éhség használ. Ha foly­tonosan konczot adunk, azt érjük el vele, kogy erősebbek lesznek és még inkább harapnak meg, mint a hogy ezt eddig tették. A második csoport, a melytől a t. kormány és a t. többség annyira fél, a nemzetiségek csoportja. Lehet, hogy megrovási kalandban fogok önöktől részesülni, a mint azt annak idején boldogult Verái János mondotta, de kötelességem kijelenteni és tiltakozni ezennel az ellen, hogy a nemzetisé­geket, a kik több száz év óta, majdnem ezer év óta laknak e hazában testvéreink gyanánt, egy kalap alatt ellenségeinknek minősitsék. A kik azt mondják, hogy a nemzetiségek ellenségeink, nem ismerik a nemzetiségi kérdést. Én nem mondom, hogy nincsen a nemzetiségiek között elég, a ki talán ellenséges indulattal viseltetik a magyar faj iránt . . . Zakariás János: Más sem mond egyebet! B. Thoroczkay Viktor: ... de általánosság­ban a nemzetiségek a legnyugodtabban ós a leg­nagyobb békében és egyetértésben laknak ezen a földön a magyarsággal. Nagy György: Az agitátorok a bűnösök ! Lukács László : Magyar részről! B. Thoroczkay Viktor: Abban a helyzetben voltam, hogy megismerhettem a nemzetiségeket és a nemzetiségi kérdést talán inkább, mint igen sokan a képviselő urak között. Különösen az oláh nép egyike a legjobb népeknek és azt ugy lehet kormányozni, a mint akarjuk. Posgay Miklós: Megmutatták 48-ban ! B. Thoroczkay Viktor: 48-ban is, ha az oláh nép helyén a temperamentumosabb és harcziasabb magyar nép lett volna, azt hiszem, még különb lett volna az eredmény, mint a milyen volt, de nem a kegyetlenségben, kanem nyilt harczban. (Élénk mozgás és zaj a baloldalon.) Ugy értem ezt, hogy ha a felizgatott oláhság az ő numerikus több­ségével Erdélyben ugy lépett volna fel, mint a hogy felléphetett volna, akkor még nagyobb pusz­títást vihetett volna véghez a magyarság soraiban, mint a minőt sajnos véghezvitt. (Nagy zaj és ellen­mondások a baloldalon.) Zakariás János: Megtagadja a magyarságát, ha igy beszél! Szégyelje magát! B. Thoroczkay Viktor: Ne boszankodjék a t. képviselő ur, mert vagyok olyan magyar em­ber, mint a t. képviselő ur és maradok is olyan magyar ember mindig. (Igaz ! ügy van ! balfélől.) Ezer éve, hogy családom ebben a hazában lakik, de még sokasem akadt soraiban kazaáruló.V-j Zakariás János: Méltatlan az őseire!"

Next

/
Oldalképek
Tartalom