Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.
Ülésnapok - 1906-289
368 289. országos ülés 1908 márczius 12-én, csütörtökön. Molnár Jenő: Te is méltatlan vagy! Felemelted a kvótát! Az öieg Zakariás nem emelte volna fel! (Elénk derültség.) B. Thoroczkay Viktor: Én nem vagyok azon állásponton, t. ház, hogy a nemzetiségeket minden áron ellenségeinknek nézzük. Tagadhatatlan, bog}' vannak ezen a téren bizonyos velleitások : vannak bizonyos utópiák és bizonyos czentrifugális törekvések, ezeket azonban a maguk módja szerint kell kezelni. Nem tartom helyesnek, hogy őket mindjárt ellenségeinknek minősitsük. (Helyeslés balfelől.) Mit szólna a t. miniszterelnök ur, hogyha pl. a nemzetiségek közé tartozó délvidéki svábokat ellenségeinknek nevezném ? Hiszen a legjobb magyarok ők, ha nem is ismerik nyelvünket. Zakariás János: Ezt senki sem ánitotta ! B. Thoroczkay Viktor: Azért azt hiszem, hogy nem szabad a nemzetiségeket egyoldalulag ellenségeinknek nevezni. Zakariás J ános : Ezt nem is mondta senki; csak az agitátorokról beszéltünk ! Alaptalan vádaskodás ! .tg „ Posgay Miklós: Ugy látszik, már nagyon kevesen vagytok, hogy a nemzetiségiekkel kell barátkoznotok ! Molnár Jenő: Hol vagy, Miklós? Hová jutottál! (Derültség.) Posgay Miklós : En itt vagyok, de ti hová jutottatok, ha már a nemzetiségieket kell csókolnotok, mert különben nem szaporodtok ? (Derültség és mozgás balfelől.) B. Thoroczkay Viktor: Kérdem, van-e olyan több nemzetiség által lakott ország Európában, a hol a nemzetiségi kérdés kisebb-nagyobb mértékben feltalálható nem volna ? Én véletlenül bejártam egész Európát; tanulmányoztam a nemzetiségi kérdést, és mit láttam ? (Halljuk ! Halljuk ! Zaj. Zakariás János közbeszól.) Igenis tanulmányoztam annyira, mint a t. képviselő ur. (Halljuk ! Halljuk!) Fogalmam sem volt pl. arról a nagy gyűlölködésről, a mely az angolok és az irek közt fennáll, pedig egy nyelvet beszélnek. Vagy méltóztassék megnézni az egy fajhoz tartozó oroszokat és lengyeleket. Szeretik ők egymást % Hiszen nagyobb közöttük az antagonizmus, mint köztünk és a nemzetiségek között. Vagy ne menjünk olyan messzire; nézzünk be Poroszországba. Szeretik egymást a lengyelek és a poroszok ? Dehogy is szeretik. Vagy jerünk még közelebb. Itt van Ausztria példája. Ott a szláv, a német és az olasz annyira szeretik, hogy majd felfalják egymást. Nem szabad tehát nagyitó üvegen nézni bizonyos dolgokat, mert akkor bár jóhiszeműen, könnyen elronthatunk olyan dolgot, a melyet máskülönben, higgadt politikával meg lehetne javitani. Igenis azt állitom, hogy a nemzetiségi kérdést lehetőleg eliminálni kell és békét kell ugy a hogy teremteni. (Mozgás és derültség balfelől. Felkiáltások: Ugy a hogy !) Mindenesetre egyetértést kell teremteni ugy, hogy ez'ultal a magyar állam, a magyar nemzeti egység és a magyar nemzeti szellem semmiféle csorbát ne szenvedjen. Lehet a nemzetiségekkel szemben is olyan álláspontot elfoglalni, hogy az ő érzékenységük bizonyos tekintetben megkíméltessék. Mert nagyobb ellenségeink vannak, mint a nemzetiségek, (ügy van! balfelől.) A mi igazi ellenségünk Ausztria és Bécs. Ez ellen kellene nekünk szervezkednünk, hogy legalább eüenségeinkkel szemben egyszer meg tudjuk vivni az élet-halál harczot. A ki a nemzetiségi kérdést meg akarja oldani Magyarországon, annak érteni is kell a nemzetiségi kérdéshez. Azonban én határozottan merem állítani, hogy alig van ma Magyarországon politikus, — és ez nagy szégyen — a ki a nemzetiségi kérdéshez értene. (Derültség.) Hibás ebben a társadalom és a kormány, hogy ezzel a kérdéssel nem foglalkoznak. A nemzetiségeket eddig egyébre sem használták fel, mint arra, hogy kormánypárti képviselőket liferáljanak. (Igaz ! Ugy van! balfelől.) Ebben merült ki egész nemzetiségi politikánk. Most látjuk nemzetiségi politikánknak az eredményét. Hogy a nemzetiségi kérdést megoldhassuk, ehhez szükséges, hogy nemzetiségi j^olitikusokat neveljünk, a mit eddig elmulasztottunk. (Derültség balfelől.) Megemütem itt, hogy 1867 óta egyetlen egy politikus volt, b. Bánffy Dezső, a ki a nemzetiségi politikát értette a maga módja szerint és azt meg is akarta oldani. Ö a nemzetiségi kérdést nem tudta megoldani és dűlőre vinni azért, mert a belpolitikai helyzet olyan volt, hogy erre nem adott időt. (Élénk derültség.) De b. Bánffy Dezső felállitotta a nemzetiségi osztályt, a mely alapja lett volna a nemzetiségi kérdés tanulmányozásának és annak, hogy nemzetiségi politikusokat neveljenek, a kik tanulmányozva a nemzetiségi kérdést, bizonyos direktívákat adtak volna az egyes hatóságoknak, sőt magának a kormánynak is, mert nem lehet kívánni, hogy a kormány padjain ülő valamennyi kormányférfiunk értsen a nemzetiségi kérdéshez. (Derültség.) Azonban b. Bánffy Dezső abban hibázott, hogy a nemzetiségi osztályt választási küzdelmekbe keverte. A következmény az lett, hogy mikor beállott a fúzió, a nagy csókolózás az egykori nemzeti és szabadelvű párt között, ennek az ára a nemzetiségi osztály eltörlése volt. Kinek volt ebből haszna ? Azt nem tudom, de hogy magának az országnak kárára volt, azt állitom és kérem a kormányt, különösen a belügyminiszter urat, a kinek hivatása ezzel a kérdéssel foglalkozni és a kiben igen sok jóindulatot látok, (Derültség) hogy méltóztassék ezzel a kérdéssel foglalkozni, mert meg kell, hogy vessük az alapját annak, hogy nemzetiségi politikusokat neveljünk és akkor megvan a lehetősége annak, hogy megtaláljuk az összekötő kapcsot arra, hogy a nemzetiségi kérdést tudjuk megoldani. (Nagy zaj. Közbeszólások.) Ép azért, mert a képviselő ur közbeszólott, én is azt mondom, hogy ma Magyarországon mindenki nemzetiségi politikusnak képzeü magát. Zakariás János : Itt van a példa ! (Derültség.)
