Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-289

366 289. országos ülés 1908 márczias 12-én, csütörtökön. B. Thoroczkay Viktor: Megvallom, régente a 67-es alapon állottam, bár szivemben mindig a 48-as és függetlenségi eszme lobogott. De megval­lom, én ugy jártam a függetlenségi és 48-as párttal, mint a mesebeli szegény ember, a ki nagyon sze­rette a mézet. A mit a sors tőle megtagadott éber állapotban, mert nem tudott soha hozzájutni, megadta neki álmában. Egyszer azt álmodta, hogy mellette nagy tányér szép szűrt méz van. Kapja magát, mohósággal belemártja ujját a mézbe, s azt rögtön le is nyalja. Ezt a műveletet mindaddig gyakorolta, a mig a tányérból a méz kifogyott. Reggel azonban meg volt a nagy csalódás, mert hiszen látta, hogy az egész csak álom. De jött a csalódás. Akkor, a mikor belenézett a tükörbe, alig ismert magára; olyan volt, mint egy ördög. A helyett ugyanis, hogy mézet nyalogatott volna, egy tintás kalamárisba dugta az ujját és az onnan kimártott tintát kente az arczára. önök, t. képviselőtársaim, a kik ezt a javas­latot megszavazzák, vétenek a czélszerűség ellen, vétenek a kegyelet ellen, •— és bocsánat a kifeje­zésért, — vétenek a politikai illem ellen is. (Igaz ! Ugy van ! a haloldal felső padjain.) A czélszerűség ellen vétenek, mert hiszen ki­vesznek a magyar nemzet kezéből egy olyan hatal­mas fegyvert, a mely fegyver képes volt ellenállani minden velleitásnak, a mely Bécs felől minket fenyeget. De vétenek a czélszerűség ellen azért is, mert hiszen megfosztják a nemzetet egy levezető csatornától. Az a sok keserűség, elégedetlenség, a mely egy országban összegyülemlik és felüti a fejét, mindig levezető csatornát talál a parla­mentben a szólásszabadság által. Mert ne méltóz­tassék elfelejteni, hogy a magyar nemzet és külö­nösen a magyar nép beszélni szerető nép ; jól esik neki, ha panaszát, baját, nyomorúságát itt az ország szine előtt, itt a parlamentben elmondhatja. Olyan a magyar ember és a magyar nép e tekin­tetben, mint a szegény beteg, vagy az a sors­üldözött, a kinek igen jól esik, ha van valaki, a kinek elpanaszolhatja fájdalmát, szenvedéseit, mert ezáltal megkönnyebbül a fájdalom és könnyebben birja elviselni a szenvedéseket. önök tehát még ettől az adománytól is meg­fosztották a nemzetet, mert ne méltóztassék el­felejteni, hogy ha az a sok keserűség és elégedet­lenség nem talál egy levezető csatornát, akkor erőszakossággal keres magának utat a lefolyására. Ebben pedig nincs köszönet, mert ez kárára van az országnak, a nemzetnek, sőt kárára lehet ma­gának a dinasztiának is. (Igaz! Ugy van! a hal­oldal felső padjain.) De vétenek t. képviselőtársaim, a kik ezt a javaslatot megszavazzák, a kegyelet ellen is, mert hiszen önök vétenek azoknak a kiváló fér­fiaknak emléke ellen, a kik ott voltak az uj Ma­gyarország bölcsőjénél, a kik lerakták az uj Ma­gyarország alapkövét és a kik az alapkőletételé­nél mindenesetre nemcsak gondolkodtak arról, de megfelelőleg intézkedtek is, hogy milyenek legyenek azok a szabályok, a melyek a magyar alkotmányt messzejövőre biztosítják. Hogy pedig a politikai illem ellen mit vétettek, ennek megitélését önökre bizom, a kiknek, azt hiszem, nem lett volna szabad egy olyan javaslatot támogatni, a mely ellen önök egyszer küzdöttek, és e küzdelem folytán hatalomra jutottak. Nagy György: Igen, de ugy látszik, csak az keüett, hogy hatalomra jussanak ! B. Thoroczkay Viktor : Azt mondják azok a t. képviselő urak, sőt maga a kormány és a javas­lat indokolása is azt mondja, hogy azért van szük­ség erre a j avaslatra, mert az uj választási törvény alapján olyan csoportosulások lesznek itt a parla­mentben, a melyek veszélyeztetik a magyar állam és a magyar nemzet egységét. Hát ez kemény vád ; olyan vád, a mely előtt igazán minden magyar em­bernek meg kell állani és kétszer is meg kell gon­dolni, hogy mit tesz. En azonban nyugodt vagyok ebben a tekintetben, és határozottan merem állí­tani azt, hogy nem tartom lehetőnek, hogy a ma­gyar parlamentben valaha olyan csoportosulások képződhessenek, a melyek kétségbevonják Magyar­ország és a magyar nemzet egységét. Nem tartom lehetőnek, mert én elég erősnek hiszem és látom a magyar nemzetet arra, hogyha ilyen csoportosu­lások létesülnének, a magyar nemzet egész súlyá­val és erejével ugy elsöpörné azokat a csoportosu­lásokat innen, mint a hogy elsöpri tavaszszal az árviz az előtte álló hótömegeket. (Zaj.) Vagy elég erős a magyar nemzet arra, hogy ilven csoportosulások képződését megakadályozza, vagy nem. Ha elég erős, fólrendszabályokra szük­ségünk nincs, (Ugy van! halfelől.) mert ezek épen ellenkező hatást idéznek elő ; ha pedig a magyar nemzet olyan gyenge, hogy e csoportosulásoktól tényleg félnünk kell, ez igen szomorú, de ekkor is ilyen félrendszabályokkal nem vagyunk képesek a magyar nemzet jövő jót biztosítani, legföljebb ideig-óráig ; (Ugy van ! halfelől.) akkor intézmé­nyekről kell gondoskodnunk, a melyek lehetővé tegyék, hogy a magyar nemzet még a messzebb jövőben is századokig, sőt évezredekig megélhessen, különben csak azt érjük el, a mit a drótozott fazéknál, hogy, mihelyt a drót megrozsdásodik, önmagától összeesik. Olyan ez, t. képviselőház, mint egy régen hegedő seb, a melyre az orvos fiastromot rak csak azért, hogy ne látszassék; a seb azonban a flastrom alatt tovább mérgesedik, mig megöli magát a szervezetet is. (Ugy van! halfelől.) Kik is azok a csoportozatok, a kiktől a kor­mány és a többség olyan nagyon fél ? Engedjék meg, hogy, mivel önök is emlitették ezeket, én is rendre vehessem és megemlékezhessem róluk. (Halljuk !) Elsőbben is itt vannak a horvátok. Ezek az uj választási törvény után is csak negyvenen lesz­nek, mint eddig. Ezek különben is negyven éven keresztül mindig a leghívebb csatlósai voltak az egymást felváltó kormányoknak és azt hiszem,

Next

/
Oldalképek
Tartalom