Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-289

289. országos ülés 1908 márczius 12-én, csütörtökön. 365 Molnár Jenő: Jó lesz elhallgatni, Fried ur! Majd meglovasitom magát mindjárt! (Zaj.) Nagy György : Munkács nem azért küldte ide függetlenségi programmal! (Zaj.) Molnár Jenő: Gúnyolódik, botrány! (Zaj. Elnök csenget.) B. Thoroczkay Viktor: . . . . meg akarja szavaztatni azt is, hogy a magyar nemzet örömmel és lelkesedéssel, kitárt karokkal rohanjon a Gesarntmonarchie ölelő karjai közé a Kossuth -nóta mellett. (Zaj.) Molnár Jenő : Ez nem tréfa, Fried ur, menjen haza, ez parlament! (Zaj.) Elnök (csenget) : Kérem Molnár Jenő képviselő urat, ne méltóztassék olyan indulatba jönni és a szónokot megzavarni. (Helyeslés.) Molnár Jenő : SzeUemes közbeszólást szivesen hallgatunk, de ilyen trágárságokat nem tűrünk ! (Zaj.) B. Thoroczkay Viktor: Ismétlem, érezzük azt a szelet, a mely Nyugat felől fuj. Mi is elmondhatjuk a nótával, hogy hideg szél fuj Sohönbrunn felől, a szivem is fázik tőle. Ugyanolyan lyukból, a melyből fujt a szél Tisza István idejében, ugyanolyan lyukból fuj most is, a nemzeti kormány alatt. Csakhogy én nem akarom gr. Tisza Istvánt dicsérni, sőt ellenkezőleg, őt is megrovom azért, a mit tett, azért a merényletért a nemzet ellen. De gr. Tisza Istvánban megvolt legalább az alkotmányos érzék és megvolt a bátorság, hogy azzal a kérdéssel, a melyre nézve a nemzettől felhatalmazást nem kapott, a nemzet Ítélete elé állott. Nahát, a nemzet Ítélkezett is, Ítélkezett pedig olyan csattanóan, hogy elseperte Tisza Istvánt egész gárdájával, a szabadelvű párttal együtt erről a föld színéről. T. képviselőtársaim, a kik most meg méltóztatnak szavazni ezt a javaslatot, mit méltóztatnak gondolni, hogyan fognak majd önök a becsületes magyar nép elé állani, akkor, a mikor eljön az ideje annak, hogy beszámoljanak sáfárkodásaikért. Hiszik-e és remélik-e önök azt, hogy a magyar nemzet, a mely Tisza Istvánnak hibáját megbocsátani nem tudta, megfogja az önök tévedését bocsátani. (Mozgás.) Bn jóslásokba nem bocsátkozom, mert sem jós, sem próféta nem vagyok, egyáltalában nem vagyok kíváncsi és irigy Habakuk próféta dicsőségére. Egyet azonban mondhatok, mondhatok saját tapasztalataimból, azt, hogy igenis a magyar nemzet sok minden igazságtalanságot el tud tűrni, sok csalódáson tud keresztül menni, sőt elég könnyelmű ahhoz is, hogy ellenségeinek is megbocsásson ... Molnár Jenő : Ugy van, de felejteni nem tud ! B. Thoroczkay Viktor: ... egyet azonban nem tud megtenni és ez az, hogy nem tud felejtem soha. Annak a magyar nemzetnek még élénk emlékezetében van, hogy miért kellett Tisza Istvánnak megbuknia, és mikor az urna elé kerül, emlékezetében fog maradni, hogy hogyan is kell önökkel is elbánnia, a kik ugyanazt teszik, mint annak idején gr. Tisza István. De, t. képviselőház,.engedjenek meg, én nem sajnálom önöket, előttem nem is sajnálatra méltók, nem is vagyok arra hivatott, hogy sajnáljam, hanem igenis sajnálok kettőt. Sajnálom a függetlenségi eszmét, és sajnálom a Kossuth-kultuszt, (Helyeslés balfelől.) mert ugy a függetlenségi eszme, mint a Kossuth-kultusz a nemzet szivébe mint imádság volt bevésve és önök a 67-esnél is 67-esebb politikával megrendítik a nemzet szivében ezt az eszmét, és ezt a kultuszt. En a miniszterelnök urat mindig tiszteltem, becsültem. Tiszteltem benne azokat a nagy kvalitásokat, a melyekkel rendelkezik, és olyan államférfiunak tartottam, a kit akármelyik nemzet szivesen bevenne vezetői sorába. Mindig tudtam, hogy ő kiváló politikus, azonban ezt a politikát nem Bécscsel, Ausztriával szemben, hanem a függetlenségi párttal szemben gyakorolta akkor, a midőn a függetlenségi párt kiváló vezéreit a koaliczió keretén belül beültette a bársonyszékekbe. Ezek a bársonyszékek Bécs lépvesszői; a miniszterelnök ur mögöttük, mint a hivóka-madár, énekelt addig, addig, mig a függetlenségi vezérek rászálltak a lépvesszőre és ott ragadtak. Bécs örült, tombolt, sőt tapsolt is örömében, mert kitűnő fogást tett, hiszen gimplit fogott, a miniszterelnök ur pedig szintén örült, mert a 67-es alapnak szerzett kitűnő munkatársakat. Itt ne méltóztassék azt hinni, hogy élczelődni akarok. Sokkal komolyabb a pillanat, semhogy valakinek élczelődésre kedve volna. A hazafias keserűség szól itt belőlem akkor, a mikor látom, hogy a függetlenségi eszme szekerét belevitték a 67-es kátyúba, a melyből most már nem tud vagy nem akar kiszabadulni. Legalább a függetlenségi párt egyik kitűnő férfia a napokban olyan nyilatkozatot tett, a midőn a 48-as eszmét tisztességesen dezavuálta, a melyből azt kell következtetnem, hogy a függetlenségi párt nem akar ebből a kátyúból kiszabadulni. Ugron Gábor : Dehogy nem ! Majd meglátja ! Nagy György: Mikor ? Ugron Gábor: Akkor, a mikor önök is beleegyeztek, hogy lejár ez az országgyűlés, önök is beleegyeztek ! (Zaj.) Megkötötték, csak önök nem tartják ! Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Ne méltóztassék közbeszólni és a szónokot zavarni, ezt tiltja a házszabály. Nagy György: A szólásszabadság megcsonkításával ! (Zaj.) Mi álljuk mindig, a mire vállalkoztunk, becsületesen, csak mások is állják! Elnök (csenget) : Nagy György képviselő urat is kérem, legyen csendben. Nagy György (közbeszól). Elnök (csenget) : Ne méltóztassék feleselni az elnökkel. Ezt tiltja a házszabály.