Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-289

364 289. országos ülés 1908 márzius 12-én, csütörtökön. honmentő, mint egy nemzetmegmentő javaslatot tüntet fel. Szabó István; ügy is van! B. Thoroczkay Viktor: De sajnos, t. képviselőtársam, én nem vagyok ebben a nézetben és t. elvbarátaimmal együtt, a kik a függetlenségi és 48-as balpártnak hivei . . . (Éljenzés balfelől.) Szabó István : Mi vagyunk a jobbak ! Nagy György: A kormány szempontjából! B. Thoroczkay Viktor: . . . abban a meggyőződésben vagyunk, bogy ez a javaslat a magyar nemzetre nézve nemcsak bogy nem jó, hanem ellenkezőleg: káros és veszedelmes. De félve szólalok fel már azért is, mert ennek a javaslatnak tárgyalásánál olyan t. képviselőtársaimmal is kell egy csatasorban küzdenem és küzdenünk, a kikről a t. kormány és a t. többség már előre kikiáltotta, hogy ők a nemzetnek ellenségei. Ily viszonyok között könnyen reánk foghatják azt, hogy mi a nemzet ellenségeivel egy tálból eszünk és egy gyékényen árulunk. Bizony Ákos: ügy van! B. Thoroczkay Viktor: Hát ha ez igy van, könnyű dicsőség, ha ezt el akarják a nemzettel hitetni, csakhogy ennek semmi alapja nincs. A t. képviselő ur, a ki ott integet, azt hiszem, régebbi tagja a háznak. Hát nem emlékszik arra, hogy azok a t. képviselők, vagyis az ő elődeik, a kiket ma a nemzet ellenségeinek tüntetnek fel, majdnem negyven éven át az egymást felváltó kormányoknak leghűségesebb csatlósai voltak, (ügy van ! balfelől.) azok segitették a kormányokat, hogy függetlenségi eszme ne tudjon megvalósulni ebben az országban ? Most pedig mireánk fogják, hogy velük, mint a nemzet ellenségeivel, paktálunk. T. képviselőház ! Midőn felszólalok, érzem, hogy történelmi időket élünk. Hiszen történelmi időnek nevezendő az, midőn egy nemzet lemond arról a jogáról, a mely jog őt megvédte a zsarnoksággal és a kevély hatalommal szemben, és a mely jog biztosította alkotmányát, biztosította szabadságát és biztosította függetlenségét, (Ugy van! balfelől.) Molnár Jenő: Ugy van! Ugy van! Csak fegyverrel lehetett ellene boldogulni, máskép nem. De most kiadj uk, bogy már fegyver sem kell! B. Thoroczkay Viktor: Epén azért, mert történeti időt élünk, nem csoda, hogy az ország figyelme erre a fényes palotára irányul és szívszorongva várja a gyászos pillanatot, midőn a nemzet választottainak többsége megbízatás és felhatalmazás nélkül megfosztja a nemzetet az alkotmány egyik sarkalatos biztositékától, a parlamenti szólásszabadságtól. (Igaz! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Mily ekklatáns példája a következetlenségnek, minő szatírája a sorsnak, hogy azok, a kik háromnégy év előtt véres kardot hordoztak széjjel az országban, mint tánczoló dervisek vért izzadtak és a nemzetet szent háborúra szólították fel azok ellen, a kik a nemzetet parlamenti szólásszabadságától meg akarják fosztani, most — ne méltóztassék czélzásnak venni, általánosságban beszélek — rezignáczióval és mintegy hipnotikus álomba merülve, de szentségtelen kezekkel rontanak ama bástyának, a melynek védelmében nyugalmat találtak és a mely iránti küzdelemben odajutottak, a hol vannak, megszerezték a hatalmat és a nemzet szeretetét, bizalmát. (Igaz I Ugy van ! Zaj.) Kérdem, mi okozhatta egyszerre ezt a Pál fordulását % Talán a nemzet parancsszava % Nem, a nemzet ilyesmit nem parancsolt, sőt ellenkezőleg, ebben az egész kérdésben passzive viselkedik, hiszen meg sem kérdezték. A nemzet legfeljebb azt teszi, hogy félreállva, ökölbe szorított kézzel lesi az alkalmat, mikor adhatja vissza a kölcsönt azoknak, a kik megfosztották őt ettől a jogától. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Mi idézhette mégis elő e javaslatnak hajánál fogvavaló előránczigálását ? Talán olyasmi történt a nemzet életében, a melytől léte vagy nem léte van függővé téve ? Nem, ilyen sem történt. Legfeljebb az, hogy a t. kormány a tükörbe nézett és ott megijedett önmagától, igy egy krampuszt rajzolt a falra és evvel akar most bennünket megijeszteni. De krampuszoktól csak gyermekek ijednek meg, önérzetes nemzetnek nem lehet és nem szabad megijednie. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Tehát más az ok. Idehozták ezt a javaslatot, mert egy olyan választási törvényt akarnak az országgal elfogadtatni, a mely senkit ki nem elégit, de a melyet a mostani házszabályokkal keresztülvinni nem lehet. Ez azonban csak a kisebbik ok. Az igazi ok Bécs. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Bécsből jött parancsolat, — mi is elmondhatjuk — de nem violaszín, hanem fekete-sárga pecsét alatt. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Egy hang (balfelől): Ezt már hallottuk! Molnár Jenő : Ezt mindig jó elmondani, mert nálatok már elpenészedik. B. Thoroczkay Viktor: Hiába tagadják, — mert érdekükben áll tagadni — de a nemzet elhinni nem fogja soha. Igenis Bécsben akarják, hogy egy olyan bázszabálymódositás vitessék keresztül, a mely a jövőre, letörjön minden nemzeti ellenállást, hogy majd annak idején — nem mondom, hogy most, a mostani kormányt ezzel nem akarom vádolni — hanem majd annak idején egy u. n. gutgesinnt kormánynyal és ezen gutgesinnt kormány háta megett álló többséggel megszavaztathassa Bécs az örökös közös vámterületet, az örökös közös bankot, megszavaztathassa a tiszti fizetések felemelését, a katonai létszám emelését és még meg szavaztathasson sok és sok százmüliónyi hadi Idadást, a melyek most is már roskadozásig nyomják a magyar nemzetnek vállait. De még akar Bécs egyebet is szavaztatni, meg akarja szavaztatni. . . Fried Lajos (közbeszól).