Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-288

340 288. országos ülés 1908 márczius 11-én, szerdán. kodni, hogy gyengébbé ne váljék, utóvégre ez a ház kénytelen lesz az általános választói jogot minden nemzeti kautéla nélkül megalkotni,« Ebben az érvelésében a t. képviselő urnak én egy merényletet látok a nép szuverenitása ellen. Ha azt leket mondani, hogy olyan választói jogot fogunk csinálni, a mely ne elégitse ki a népet, az ország millióit és azért kell nekünk a házszabályok módositása, hogy keresztülvihessük azt a törvényjavaslatot, a mely ellen milliók tiltakozni fognak : akkor ez a képviselőház tulaj donképen nem az országnak a képviselőháza, nem a nép millióinak a képviselőháza, hanem csupán annak a felsőbb osztálynak, mint magát Andrássy Gyula belügyminiszter ur kifejezte, vagy a hogy magát azután kijavitotta, annak a felsőbb rétegnek a parlamentje, a mely eddig is ezer év óta szipolyozta az országnak a millióit. Igen érdekes, hogy midőn Tolnay Lajos t. képviselő ur a házszabályrevizió megokolásában olyan érveket talált különösen, a melyek a nemzetiségek ellen szólnak, akkor Bécscsel szemben roppant szűkszavú és nagyon hamar átsiklik azon a kérdésen, hogy vájjon azon évszázados küzdelmek szempontjából, a melyeket ez az ország kénytelen volt végigküzdeni függetlenségének megóvása czéljából idegen hatalmakkal, a házszabály módositása nem rejt-e magában némi veszélyeket ? Ezen kérdés felett a t. képviselő ur olykép siklik át, hogy elmondja, melyik az a három ok, a melyek őt arra birják, hogy Bécscsel szemben ne legyenek aggályai. Először is az, hogy a statuskvó fentartása feltétlenül halálos lenne. Tehát Bécscsel szemben argumentál azzal, hogy a statuskvónak, azaz a mai házszabálynak fentartása halálos veszedelem lenne azért, mert akkor a nemzetiségek itt valamely erőre kapnának. Ez Bécscsel szemben való argumentum. A második ok az, hogy az obstrukczió azokkal az eszközökkel, melyekkel ma folyik, épugy folyhat akkor is, ha az ellenzék elegendő erős. A harmadik okot nem találtam, azt elfelejtette a képviselő ur elmondani. | Tolnay Lajos : Pedig benne van! Goldis László : De ezt a kettőt találtam, t. i. hogy először a statuskvó fentartása halálos veszedelem, és másodszor, hogy az obstrukczió épugy biztositva lehet a módositott házszabályok mellett is, mint a jelenleg érvényben lévő házszabályok mellett. Tolnay Lajos: Es harmadszor, hogy ez provizórikus házszabályrevizió. Goldis László : Csakhogy az uj, a végleges házszabályreviziót már ezen módositott házszabályrevizió alkalmazásával fogják megcsinálni és akkor azt csinálhatják, a mit akarnak. Tolnay Lajos: Ez nem érvényes a közös ügyekre. Pop Cs. István : Hogyne lenne, ennek alapján csinálják meg az uj házszabályreviziót. Goldis László : Tolnay Lajos t. képviselőtársam iparkodott arra az érvelésre is válaszolni, a mely szemére vetette a függetlenségi pártnak az ő következetlenségét, mert hiszen a balpárti t. képviselő urak egész sorozatát olvasták fel azoknak a nyilatkozatoknak, a melyeket a koaliczió és különösen a függetlenségi párt vezérei a házszabályoknak sérthetetlensége mellett annak idején felhoztak. Erre vonatkozólag azt mondja Tolnay Lajos t. képviselőtársam (olvassa) : »Legyen szabad rátérnem egy súlyos vádra, a melyet az indítvány jóhiszemű ellenzői vetettek fel. Azt mondották, hogy a függetlenségi jaárt elvben mindenkor ellenzett minden házszabályreviziót. abba soha belemenni nem akart. Legyen szabad egy klasszikus tanura, gróf Andrássy Gyulára hivatkoznom.* T. ház! Én igazán furcsának találom, hogy a függetlenségi párt következetlenségének ódiumát egy 67-es politikusnak nyilatkozatával akarják elütni, 67-es politikusnak nyilatkozatával akarják bizonyítani, hogy igenis a függetlenségi párt következetes volt. Igaz, hogy ebben a nyilatkozatban Andrássy Gyula miniszter ur előadja egy bizonyos érintkezésnek a történetét, a melyet a függetlenségi párttal folytatott azon czélból, hogy valamiképen rávegye a függetlenségi pártot a házszabályok módosítására. De ugyancsak ebben a nyilatkozatában Andrássy Gyula belügyminiszter ur kijelenti azt is, hogy a függetlenségi párt igenis hajlandó lett volna valamely módosításába a házszabályoknak beleegyezni, azonban két olyan súlyos feltétel alatt, a mely feltétel mindezideig nincs teljesítve. Az állapot ezen feltételekre vonatkozólag ma is ugyanaz, mint volt akkor, midőn a függetlenségi párt Andrássy belügyminiszter urnak — akkor még nem belügyminiszter urnak — közbenjárására választ adott. Ha az állapot ugyanaz ma, akkor ugyanaz kell, hogy legyen a függetlenségi pártnak válasza is ebben a kérdésben. Ha tehát ma az állapot ugyanaz, de a függetlenségi pártnak válasza más, akkor határozottan áll az, hogy a függetlenségi párt • ebben a kérdésben következetlen. Ezzel, t. ház, végeztem volna azon érvekkel, a melyeket Tolnay Lajos t. képviselő urnak beszédében találtam a házszabályok módositására vonatkozólag. Ki fogok térni — nem hosszan, csak röviden — Andrássy Gyula t. belügyminiszter urnak az érvelésére és részben Apponyi Alber t. kultuszminiszter urnak érvelésére is. Andrássy Gyula t. belügyminiszter ur beszédének elején, mindenekelőtt érezve a függetlenségi pártnak igen nehéz helyzetét ebben a kérdésben, segítségére sietett a függetlenségi pártnak és azon véleményének adott kifejezést, hogy a politikában. a következetesség nem mindig erény. Igaz, t. ház, hogy — a mire Buza Barna t. képviselő ur is figyelmeztetett — Kossuth Lajos azt mondotta, hogy a politika az egzigen-