Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-288

288. országos ülés 1908 márczius 11-én, szerdán. 339 tartott. Ebből az világlik ki, hogy a képviselőház nemhogy 9—10 hónapot ülésezik egy év alatt, hanem még 5 hónapot sem. Hogy lehet tehát azt mondani, hogy azért kell a házszabályrevizió, mert nagyon sokáig ülésezik a képviselőház. Azt mondja továbbá Tolnay Lajos képviselőtársunk (olvassa) : »örökös indemnitás van az országban. Az ujabb alkotmányos érában egy-két eset kivételével nem találunk példát, hogy a nélkül lehetett volna a gazdasági évet megkezdeni.« Igaz, hogy Magyarországon nagyon sokszor fordult elő az indemnitás, de higyjék el, ennek az oka nem az ellenzék, hiszen most alig van ellenzéke a háznak, ellenkezőleg a többség, a kormány. Emlékeztetem a t. házat, hogy a múlt évben, a mikor Wekerle Sándor miniszterelnök ur a kormány nevében javaslatot tett a nyári szünetre vonatkozólag és azt indítványozta, hogy október 10-ig a ház ne tartson ülést, akkor a nemzetiségi párt részéről Hodzsa Milán t. barátom és képviselőtársam azt az inditványt tette, hogy ne napolja el a ház az üléseit oly hosszú időre, hanem már szeptember elején üljön össze. Ha elfogadták volna akkor a mi indítványunkat, hat hét állott volna rendelkezésére a háznak, mely idő alatt a költségvetést egész szépen el lehetett volna intézni. Nyilvánvaló tehát, hogy Tolnay Lajos képviselő urnak ezen érve sem állja meg a helyét, hogy t. i. indemnitásokkal kénytelen kormányozni a kormány, mert ennek nem az ellenzék és nem a házszabályok az oka, hanem a kormány maga, a mely nem gondoskodik arról, hogy kellő időben előkészített anyagot szolgáltasson a ház tanácskozásainak. Azt mondja továbbá Tolnay Lajos t. képviselőtársam (olvassa): »Megvallom, t. ház, bármely házszabályrevizió, a tanácskozási rendnek bármely szigorítása szempontjából nem vagyok más véleményen, mint az urak« — t. i. a disszidens urak, vagyis most már a balpárti urak. — »Nemzetiségi szempontból homogén országban én egy tetszőleges házszabályszigoritási javaslatot először feleslegesnek, másodszor czélra nem vezetőnek és illuzóriusnak tartok, még pedig azért., mert azon obstrukczió mellett, a mely egy ilyen országban lehetséges vagy áll a nemzeti közvélemény és akkor legyen az a házszabályrevizió bárminő, olyan kard az, melyet nem lehet a hüvelyből kihúzni, nem lehet vele élni, az a harcz nem a parlamentben dől el, hanem künn. Ha pedig nem áll mögötte a nemzeti közvélemény, akkor lehetetlenné válik az obstrukczió*. És ezzel az érvvel kapcsolatban így folytatja később Tolnay Lajos t. képviselő ur : »Egy konkrét javaslat keresztülhajtása érdekében egy nemzeti obstrukczió letörése volt a czél«, t. i. a Tisza éra alatt, »a mely mögött állott a nemzet közvéleménye. Botor volt, a mint az imént már mondani bátor voltam, a gondolatmenet, a melylyel belemerészkedtek pozicziójukba, botor azért, mert az ilyen szabály magyar obstrukczió ellen soha nem érvényesíthető. Hiszen megvan ma is a ház elnökének az a hatalmas joga, melynek hatalmáról a múlt évben volt alkalmunk meggyőződni, a szómegvonás joga, ha a szónok eltér a tárgytól. Szeretném azt az elnököt látni a magyar képviselőház elnöki székében, ki egy magyar képviselővel szemben ugy alkalmazhatná a házszabályt, a hogy alkalmazták a horvátokkal szemben«. Ez az érv épen a mellett szól, hogy nem kell a házszabályokat módosítani. Hiszen Tolnay Lajos t. képviselő ur határozottan kijelenti, megmondja, hogy a magyar ellenzékkel szemben hiábavaló a házszabály bármely módosítása, mert magyar képviselővel szemben nulla az elnöki hatalom; bármily házszabályok lesznek is érvényben, a magyar ellenzék azért az ő akaratát tudja érvényesíteni. Másrészt pedig a nemzetiségekkel, vagy horvátokkal szemben felesleges a módosítás, mert hiszen be lett mutatva a módszer, a melylyel mindenféle obstrukcziót a nemzetiségek részéről, vagy a horvátok részéről tiz ülés alatt agyon lehet ütni, különösen ha Rakovszky t. alelnök ur ül az elnöki székben. Tolnay Lajos t. képviselő ur tehát épen a mi nézetünk mellett érvel, épen a mi álláspontunkat erősítette meg a felszólalásában, hogy t. i. a magyar ellenzék ellen a házszabályok szigorítása hiábavaló, a nemzetiségiekkel szemben pedig felesleges. Azt mondja Tolnay Lajos t. képviselő ur, hogy a mostani indítvány czélja csak az, hogy a lehetőségét biztosítsa annak, hogy oly választói reform alkalmaztassék e házban, a mely alkalmas a magyar hegemóniának a megvédésére, és hogy annak a parlamentnek, a melyben feltétlenül fogunk rosszhiszemű nemzetellenes kisebbséggel lalálkozni, ne adjunk kezébe oly obstrukcziós eszközt, a melylyel egy nemzetietlen, kis csoport minden javaslatot feltétlenül megakadályozhat. E kijelentésben (Halljuk ! a középen.) először is egy óriási tévedés, másodszor pedig óriási rossz akarat nyilatkozik meg, — bocsánat a szóért. A mikor Magyarországnak nem magyar népei, a nemzetiségek, egy évezreden keresztül mint hű fiai szolgáltak e hazának, a midőn Magyarországnak nem magyar népei soha a haza ellen nem vétettek, (Mozgás.) akkor azt mondani, hogy félő, hogy egy nemzetellenes kisebbség ebben a teremben képes lesz majd a jövőben megakadályozni a törvényhozást: ez igazán olyan megvádolása a nemzetiségeknek, a mely a nemzetiségek részéről a legerősebb visszautasításban kell hogy részesüljön. (Igaz! Ugy van! a középen.) Serbán Miklós : Bécsnek csinálják ! Goldis László : Azt mondja a t. képviselő ur (olvassa) : »Ha a házszabály mai érvénye mellett idekerül ez a javaslat és a nemzetiségiek nem látják azt olybá, mint a mely legvérmesebb álmaikat megvalósítja, akkor következik egy tartós, súlyos obstrukczió, a melynek a vége azután az lesz, hogy az alatt a nyomás alatt, a mely nyomással annak idején ezt a programmpontot egész a felségig tudta vinni a nép, annak nyomása alatt, a melyről még a t. nemzetközi propaganda fog gondos43*