Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-288

338 288. országos ülés 1908 márczius 11-én, szerdán. igen t. miniszterelnök ur, Gazdasági, kulturális és egyéb teendőkre hivta fel a ház figyelmét és igazán csodálatos, hogy épen ez a fontos dolog, a házszabályrevizió kerülte volna el a figyelmét. Hogy miket gondolt a miniszterelnök ur ezen országgyűlés teendőiként, az kitűnik következő szavaiból (olvassa) : »Első feladatunk lesz az állami szükségleteknek fedezése. E végből a felhatalmazási törvényt és működésünk tartama alatt a rendes költségvetési törvényeket fogjuk előterjeszteni, ideértve természetesen a közösügyek szükségletének fedezését is. Ezen. az állami élet működésének rendes menetét biztositó feladatokon kivül arra a nagy reformra vállalkoztunk, hogy a demokratikus eszme minden modern követelménye érvényesítésével a képviselőválasztásoknál behozzuk az általános szavazati jogot és ez által a nemzet minden hivatott és arra képesitett tényezőjét a politikai jogok gyakorlásának osztályosává kívánjuk tenni. És előterjesztjük nemcsak a választási reformra vonatkozó javaslatokat, hanem a választási eljárásnak szabályozását is, nagyon természetesen a községenkénti szavazásnak lehetőségével, a választókerületeknek a jogosult választók számarányához mért ujabb beosztásával. Ennek a nagy reformnak keresztülvitele után befejezettnek tekintjük azt a politikai feladatot, a melynek együttes megvalósítására most vállalkoztunk. A nemzet egészének széles alapon megnyilvánuló kívánalmai és másrészt a fejedelem fentartott szabad elhatározása fogják — remélem, egyetértőleg — a jövő politikáját irányítani. De küldetésünknek ez az átmeneti jellege nem menthet fel bennünket azon nagy kötelesség alól, hogy teljes erőnkből munkáljuk hazánk kulturális és gazdasági fejlődését. Meg kell szabnunk nemcsak irányát, hanem eszközeit is működésünknek mindazokra a kérdésekre nézve, a melyek nem az egyes pártoknak törekvéseit képezik, hanem a mely kérdésekre nézve Magyarország nagy közvéleménye megállapodásra jut.« A kormány tehát programmjában maga is elismeri, hogy csakis olyan teendőkre vállalkozhatik a képviselőház, a melyekre vonatkozólag az ország nagy közvéleménye megállapodásra jutott. Azt mondották a t. képviselő urak, hogy nem a korona dolga, tulajdonképen nem is a kormány dolga, hanem tisztán a ház belügye a házszabályok módosítása. > Hogyha a ház belügye, t. ház, akkor a t. többség felirati javaslatában erre ki kellett volna térni. (Mozgás és ellenmondások balfelóí.) Az a felirat nem egyedül arra való, hogy tudassa a királylyal azt, a mit a képviselőház munkálni akar, hanem hogy megállapítván a törvényhozás teendőit, egyszersmind az országgal közölje azon munkásság lényegét, a melyet ülésezései alatt a képviselőház ki akar fejteni. Felolvashatnám a többség feliratát, a melyből szintén kitűnnék az, hogy még a sorok között sincs megemlítve, hogy a jelen országgyűlés szükségét érzi a tanácskozási rend megváltoztatásának, szigorításának. De nem fogom ezt felolvasni, nehogy azt gondolják, hogy felolvasásokkal akarom az időt fecsérelni. (Halljuk !) Ez a többség tehát s egyáltalában ez az országgyűlés nem kapott a nemzettől megbízatást arra, hogy a házszabályokat módosítsa ; a többség itt egyáltalán sohasem fejtette ki ennek szükségességét, sőt ellenkezőleg midőn a múlt őszszel Kossuth Ferencz igen t. kereskedelemügyi miniszter ur, mint a függetlenségi párt vezére, a függetlenségi pártban a házszabályok revíziójára czélzott, ez a pártban olyan háborúságot idézett elő, hogy az egyszerre letűnt a napirendről, és csak most, a puhitási eljárás igénybevétele után (Ellenmondások balfelől.) érkezett el annak az ideje, hogy mint valami bombát a ház asztalára dobják a házszabályok revíziójára vonatkozó javaslatot. Nézzük, t. ház, hogy mivel indokolják a házszabály revíziójának szükségességét. A többségi pártok kebeléből eddig öt szónok volt szives e kérdésben felszólalni és felsorolni azon érdekeket és indokokat, a melyek a házszabály revízióját szükségessé teszik. Ezek : Tolnay Lajos, Kovács Ernő, Buza Barna képviselő urak s gróf Andrássy Gyula és gróf Apponyi Albert miniszter urak. Kovács Ernő t. képviselő ur beszédjével közelebbről nem akarok foglalkozni, minthogy az abban foglaltak benne vannak a többi beszédekben is ; Buza Barna t. képviselő ur beszédjével sem foglalkozom, mert szórói-szóra elolvastam és őszintén szólva, több viczczet, mint a házszabálymódositás melletti érvet találtam benne. (Mozgás balfelől.) Elnök : Csendet kérek ! Goldis László : Azért rá fogok térni Tolnay Lajos t. képviselő urnak némely érveire és iparkodni fogok megvizsgálni, hogy vájjon ezek megállják-e helyüket és olyan természetüek-e, hogy teljesen elfogulatlan embert is meggyőzhessenek arról, hogy a házszabály módosítása tényleg szükséges. Tolnay Lajos t. képviselő ur beszédének kezdetén ki is fejti, hogy miért van szüksége a házszabály revíziójára, még pedig a következő szavakkal (olvassa) : »Tisztán gyakorlati szempontból tekintve a dolgot, arra a meglepő konklúzióra fogunk jutni, hogy a magyar parlament évi ülésezése valamennyi európai parlament közül a leghosszabb. Kilencz-tiz hónapig ül együtt nálunk az országgyűlés, a mi mindenesetre nem normális állapot. De még sokkal furcsábbá válik a statisztika abban a perczben, a mikor a letárgyalt törvények közti időmegosztást nézzük. Egy-egy törvényjavaslat tárgyalása hónapokon keresztül húzódik el.« Az volna tehát az érv, hogy a mi országgyűlésünk nagyon hosszú ideig ülésezik. Ki fogom mutatni, hogjr ez az érv nem felel meg a valóságnak. Ez az országgyűlés már két éve ülésezik ; két évben körülbelül 720 nap van, és ha most előveszem az országgyűlési értesítőnek azt a példányát, a melyben Tolnay Lajos képviselő ur beszéde van, abból azt látom, hogy azon a napon tartotta a képviselőház a 277-ik ülését. Két év alatt tehát a ház 277 ülést