Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-287

287. országos ülés 1908 márczius 10-én, kedden. 331 szelni ? (Mozgás balfelöl. Markos Gyula közbeszól.) Elnök: Kérem Markos Gyula képviselő urat, szíveskedjék csendben lenni! Ivánka Milán: T. ház! Azok a törekvések, a melyek a nemzetiségek törekvéseivel szembehelyeztetnek, nem az ország megerősitését, henem gyengítését okozzák, mert, a mint mondottam: vagy le kell törni a nemzetiségeket tüzzel-vassal, vagy pedig ki kell velük békülni. De hogy mi időtlen-időkig egymással veszekedjünk és harczoljunk és ennek előnyét egy harmadik élvezze, ezt, ugy hiszem, egyetlenegy hazafiasán érző és gondolkodó ember sem kívánja. (Ugy van! a nemzetiségiele padjain.) Hasonlít ez a mi harezunk Dugovics Titusz, szintén szláv ember harczához . . . Markos Gyula: Az már nem igaz! Ne hamisítsa meg a történelmet! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Markos Gyula: Ne hamisítson! Elnök: Markos Gyula képviselő urat rendreutasítom ! Markos Gyula: Azért, mert Dugovics magyar volt!? Még egyszer és százszor is elmondom. Elnök: Kérem a képviselő urat, tessék csendben lenni, mert kénytelen leszek a mentelmi bizottság elé utasítani. Tessék engedelmeskedni az elnök felszólításának. Kérem a szónokot, tessék folytatni beszédét. Ivánka Milán : ... a ki nem birván a törökkel, . . . Markos Gyula: Ezerszer is azt mondom! (Elnök csenget.) Ivánka Milán :•• • önmagát is vele együtt a mélységbe vetette és így elpusztította ugyan a törököt, de ő maga is belepusztult. Azt hiszem, t. ház, hogy nem érdeke ennek az országnak, hogy a Dugovics Tituszéhoz hasonló sors érje. (Ugy van ! a nemzetiségiek padjain.) Markos Gyula igen t. képviselő ur előbbi megjegyzésében, hogy t. i. Dugovics nem volt szláv ember, megint az a bizonyos türelmetlenség nyilatkozott meg. Hát hiszen én nem vindikálom magamnak; igen szívesen átengedem őt a magyaroknak, mert hiszen tudvalévő dolog, hogy ennek az országnak ezeréves fennállásáért mi mindnyájan, a kik ezen országban laktunk és lakunk, egyformán harczoltunk ; egyformán ontottuk vérünket. (Ugy van ! a nemzetiségiek padjain. Mozgás baljelől.) Elnök : Csendet kérek ! Gaal Gaszton; 1848-ban is ? Ivánka Milán: A nemzetiségeknek 1848-iki szerepét ne nagyon emlegessék az igen t. képviselő urak, mert épen a magyar arisztokráczia volt az, a mely a muszkát bevezette és önök, magyarok, sokkal többet harczoltak egymás ellen, mint a nemzetiségekkel szemben. Elnök: Az ilyen általános kifejezés, hogy a magyar arisztokráczia bevezette a muszkákat, sértés a magyar nemzet ellen. Ezért rendreutasítom. (Helyeslés.) Egyes kivételek lehettek, de általánosságban ilyet róluk mondani nem szabad. (Zaj.) ^ Ivánka Milán : Kötelességemnek tartom kijelenteni, hogy csakugyan helytelen kifejezést használtam, mert az arisztokrácziára, mint egészre, ezt csakugyan nem lehet mondani, hanem csak egyes tagjaira, ha jól tudom, gr. Pálffy Miklós volt az egyik vezető. Elnök : Tessék folytatni beszédét. Ivánka Milán : Országunk hosszú történelme sokkal több példát mutat fel arra, hogy a magyar nemzetiség, a magyar faj, többet harczolt egymás ellen, mint a nemzetiségiek ellen, mert hiszen, ha nézzük az Árpádok korát, ott is azt látjuk, hogy egyes oligarka urak felmondták a szolgálatot a királynak és általános volt a revoluezió. Markos Gyula : Zobor hegyén fel is akasztották a renitenst! (Zaj.) Ivánka Milán : Az egyik király a másik után erőszakos módon halt meg és ezekben a harezokban nem mi nemzetiségiek harczoltunk a magyarok ellen, hanem a magyarok egymás ellen. Később a kurucz-labancz háborúban talán a nemzetiségiek ellen harczoltak a magyarok ? Nem ! Hanem a labanezok is magyarok voltak és a kuruezok nemkülömben azok voltak. (Nagy zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! (Bredicean Koriolán többször közbeszól.) kérem Bredicean képviselő urat, hogy a szónokot csendben méltóztassék meghallgatni. Ivánka Milán : Vagy a nemrég lefolyt ekszleksz-es háborúban nem magyarok harczoltak-e a magyarok ellen, vájjon a darabontok között találtak-e egyetlenegy nemzetiségit is? Igazán méltánytalan, hogy nekünk mindig a 48-iki politikánkat vetik szemünkre. (Zaj.) Ámbár én meg vagyok győződve, hogyha mi 48-ban önök mellett harczoltunk volna mindannyian, ma ép ugy kellett volna a házszabályrevizió ellen harczolnunk és ugyanazon érvekkel is, mint a hogy azt most teszszük. Nagy György : De megvolna erre az erkölcsi jogalapjuk ! Ez nagy különbség, mert mi is harczolunk. (Zaj.) Ivánka Milán : Ez a viszony a nemzetiségekkel szemben nem évezredes, nem is évszázados, mert mindaddig, a míg az ország hivatalos nyelve a latin volt, addig nem volt nemzetiségi viszály, ez csak akkor kezdődött, mikor a képviselőházban először vetették fel azt a kérdést, hogy melyik legyen az állam-nyelv. Mikor államnyelvül a magyar nyelvet tették, akkor került felszínre a viszály, akkor kezdődött tulajdonképen a harcz. Hogyha önök a történelem lapjain lapoznak, azt találják, hogy Pozsonyban a pozsonyi diétán történt, hogy Turóez vármegye követe, Justh György, a mi szeretve tisztelt elnökünk rokona indítványozta, hogy az állam nyelve a tót legyen. (Derültség.) Ez történelmi igazság. Ezért ezt a követet azontúl tót királynak is nevezték. Én most csak azt akarom konstatálni, hogy ez a torzsalkodás köztünk tulajdonképen ujabb 4ä*