Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.
Ülésnapok - 1906-287
330 287. országos ülés 1908 oldalon.) Annak a kormánynak ugyanis szüksége van erre a pánszlávizmusra, erre a dákóromanizmusra, mert hiszen önök ezektől való felemben szavazák meg a kvótát és egyebeket. (Zaj és ettenmondásoJc a baloldalon.) Azt mondják önök, hogy nem félnek tőlünk. Nos hát, ez a házszabály módosítás mi? Nem ennek a félelemnek a., megnyilatkozása? (Felkiáltások a középen : Ürügy!) Hát az általános szavazati jognak a halogatása és kautélákkal meg mi egyebekkel való ellátása nem a nemzetiségektől való félelemre mutat? (Zaj a baloldalon.) Hiszen én is mondom, hogy önöknek nincs mit félniök a nemzetiségektől, mert mi igaz hazafiak vagyunk és igaz testvérekül akarjuk ezt a hazát szolgálni. De méltóztassanak alkalmat adni arra, hogy ezt tényleg be is bizonyítsuk. Már ezek a dühös hangok is mutatják, hogy csakugyan türelmetlenséggel viseltetnek önök velünk szemben és a mikor egy igen fontos kérdésről: a nemzetiségi kérdésről van szó, szétszaladnak, ki jobbra, ki balra. Németh Imre: Ha arra való emberek szólnak hozzá, meghallgatjuk! Ivánka Milán : Minthogy ez a reviziós javaslat is csak egyik megnyilatkozása annak a soviniszta törekvésnek, hogy a nemzetiségeket nyelvben is megmagyarositsák, azért tartom szükségesnek fejtegetni azt, hogy ez a törekvés nem fog megvalósulni. Önök, és különösen a mélyen t. kultuszminiszter ur, abban a véleményben vannak, hogy az iskolák által meg lehet magyarosítani a nemzetiségeket. Hát ebből is az tűnik ki, hogy sem a kultuszminiszter ur, sem a többség nem ismeri a nemzetiségi viszonyokat. Ha méltóztatnak a Felvidéket megnézni és azokat a sürü tömegekben együttélő nemzetiségeket megvizsgálni, azt látják, hogy kár azért a jjénzért, kár a költségért, kár a sok munkáért, a melyet ebben az irányban a t. kormány kifejt (Zaj. Elnök csenget.) Azok a gyermekek csak télen járnak iskolába négy hónapon át és ha meg is tanulnak valamit a magyar nyelvből, mihelyt kimennek a szabadba, elfelejtik azt, mintha sohasem hallották volna. Egy pár szó megmarad az emlékezetükben, de azt is elfelejtik, mire az iskola porát teljesen lerázzák magukról, (Zaj. Elnök csenget.) A nemzetiségek a kultúrában igen hátra vannak és a mi népünk, a mi parasztságunk ezért nem is tudja szolgálni a hazát ugy, a mint szolgálná akkor, ha a kultúrában erősebbek volnának. (Zaj. Elnök csenget.) Szavaim valódiságát bebizonyíthatom azzal is, hogy az a földmívelő nép, a mely tőlünk Amerikába vándorol . . . Gsizmazia Endre: Ott megtanul angolul! (Zaj. Elnök csenget.) Ivánka Milán : ... ott a legveszedelmesebb, legcsunyább és legnehezebb munkát végzi éjjen márczius 10-én, kedden. azért, mert a kultúrában hátramaradt. Kénytelen a föld méhében a legveszedelmesebb helyeken kőszénbányászattal keresni meg a kenyerét. Majdnem minden magyar ember, a ki kivándorol, kőszénbányákban dolgozik, holott a kultúra magasabb fokán álló németek és csehek a nap fényénél, kényelmes gépecske mellett végeznek könnyű szolgálatot, melyért azonban sokkal jobb fizetésben részesülnek, mint a mi magyarunk, tótunk vagy szerbünk, a ki élete veszélyeztetésével kénytelen keresni kenyerét — csak azért, mert nem tud konkurrálni a kultúrában sokkal műveltebb némettel és csehhel. Azt méltóztatott közbevetni, hogy a mi népünk ott megtanul angolul. Ez igaz és én hálával tartozom a t. képviselő urnak azért, hogy alkalmat adott, hogy erre válaszoljak. Nemcsak angolul tanul meg, hanem megtanul a mi tótunk magyarul is, a mint azt megtanulják az árvái gyolcsosok, a kik az Alföldön gyolcsot árusítanak. Megtanulják azért, mert a gazdasági érintkezés, az élet kényszeríti őket erre. És a mi összes nemzetiségeink megtanulnának valamennyien magyarul, ha a nemzetgazdasági érintkezés bennünket a magyarokkal sűrűbben hozna össze, de az iskola utján való magyarosítás, t. ház, nem érhet czólt. Ballagi Aladár: Amerikában csak angolul beszélnek! Elnök: Kérem Ballagi képviselő urat, ne méltóztassék a szónokot zavarni. Ballagi Aladár (közbeszól). Elnök: Ballagi képviselő urat rendreutasítom. Gsizmazia Endre: Az iskolák meg akarják könnyíteni a nemzetiségek dolgát. Goldis László: Ne akarjanak bennünket boldogítani. Ivánka Milán : Ha látnám, hogy az iskolával lehetséges a magyar nyelv tudását elterjeszteni, egyetlenegy szót nem emelnék ezen törekvés ellen, mert elvem az, hogy a hány nyelvet beszél valaki, annyi emberrel ér fel, (Mozgás. Elnök csenget.) de mutassanak nekem csak egy országot is, a hol a nép tömegei kétnyelvűek volnának, (ügy van! a nemzetiségiek padjain.) Hol van bihngvista parasztság; hol van kétnyelvű földmivelő nép a világon ? Egyetlenegy olyan országot sem mutatnak nekem, a hol a parasztság, a földmivelő nép két nyelven beszélne. (Mozgás. Elnök csenget.) Ha jól vagyok informálva, nekünk olyan miniszterelnökünk volt, a ki csak egy nyelvet beszélt, mert, ha jól tudom, báró Bánffy Dezső miniszterelnök csakis magyarul beszélt (Felkiáltások: Es azt is rosszul. 1 / és az is rosszul beszéltetik általa. (Derültség.) Ha tehát báró Bánffy Dezső t. képviselő ur miniszterelnök volt, sőt talán lesz is egy nyelv tudásával: miért akarják boldogítani a néptömeget, a földmivelő nép millióit és millióit azzal, hogy két nyelven tudjanak be-
