Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-285

285. országos ülés 1908 márczius 7-én, szombaton. 271 dobnak, hogy jól tele igya magát. Ilyenek ezek a 16 órás ülések. T. ház ! A kormánynak és a többségi pártoknak az az érve, hogy a házszabálymódositásra azért is szükség van, hogy ezt a házat munkaképessé tegye, azt hiszem, meg nem állhat, még pedig azért nem, mert a tények azt bizonyítják, hogy ez a ház több törvényt szavazott meg, a törvényjavaslatok egész sorát törvényerőre emelte, nagyszabású, életbevágó törvényeket alkotott, a melyek apasztják az ország erejét, vérét és pénzét. Erre ugy kicsinyesen nézni és ezt kicsinyesen megítélni nem szabad. Ha ezekhez a törvényjavaslatokhoz a képviselőknek csak 50%-a hozzászólt volna, akkor ma még ott sem volnának, a hol vagyunk ! Itt van az iskolai törvény, a cselédtörvény, a munkásbiztositásról szóló törvény, itt van a kiegyezés, a kvóta, a bank, mindmegannyi előkészített sáncz a kormány részéről arra az időre, ha majd az általános választói jog életbe lép és az újonnan megválasztott képviselők foglalnak itt helyet. Ezek a törvények a nagy nyilvánosság előtt népszerűtlenek, mert nagy áldozatokkal járnak és terhesek a népre. Állt volna csak elő a kormány népszerű javaslatokkal, mondjuk a földadó leszállításával, uj vadászati törvénynyel, (Igaz! Ugy van! a középen!) más adóreformjavaslattal, a fogyasztási adók leszállításával és a czukoradó leszállításával, a mit Ausztriában már rég elfogadtak, nálunk ellenben híre-hamva sincs, pedig Wekerle miniszterelnök már régen nyilatkozott, hogy gondoskodni fog, hogy ezen osztrák törvénynek ne legyen káros kihatása a mi czukorfogyasztásunkra. Gondoskodik még a mai napig is, és tanulmányozza azt a kérdést, mert azt szokta mindig mondani a miniszterelnök ur, hogy tanulmányozás tárgyává tettük a kérdést. Molnár Jenő: Czukor helyett házszabályrevízióval kell a kávét megédesíteni ! Blaho Pál: Ha jött volna a kormány a pénzes lakásuzsoráról szóló törvényjavaslattal, (Helyeslés.) a közegészségügy rendezésével, a szegény körorvosok, járásorvosok és közkórházi orvosok fizetésrendezésével, akkor nem grasszálna éhtifusz Budapesten. Ezeket a törvényjavaslatokat megszavaztuk volna egy szakaszban és szerettem volna látni azt a képviselőt, a ki meg merte volna obstruálni ezeket a törvényeket. (Igaz ! Ugy van !) Mióta a koalicziós kormány, polczon van, nem mondhatjuk, hogy a széles néprétegek számára csak egy jó, üdvös törvény hozatott volna. Hoztak törvényeket, de ezek csak áldozatot követelnek a néptől és olyan törvényjavaslatot, mely egyszersmind a nép nagy érdekeit is szolgálná, a ház asztalán még nem láttunk. Ha ezeket a törvényjavaslatokat tárgyaltuk és elfogadtuk volna, bebizonyítottuk volna a nép széles rétegei előtt, az ország közvéleménye előtt, hogy ennek a parlamentnek igenis van szocziábs érzéke, hogy a nép bajaival együtt érez és azokat komolyan orvosolni akarja. De a kormány mindig azt mondja, erre most nincs idő, most delegácziós tárgyalás van, most katonák kellenek, most tiszti fizetésemelés kell és másra nincs pénzünk, ennek következtében ezeket a kérdéseket, ezeket a törvényjavaslatokat mindig háttérbe kell tolni. Igaz hazafinak, jó és becsületes embernek megfájdul a-szive, ha naprólnapra olvassa czinikus czikkekben, hogy Budapesten éhség-tifusz és tiphus exanthematicus grasszál. Buzáth Ferencz: Nem igaz ! Blaho Pál: De bizony igaz ! Először titkolták, de ma már majdnem mindennap ujabb eseteket jelentenek . . . Elnök: Másodszor kérem a képviselő urat, méltóztassék a tárgyhoz szólni. (Helyeslés.) Blaho Pál : Én azt hiszem, hogy az igen t. belügyminiszter ur következetes marad, ámbár azt mondta, hogy a politikában a következetesség nem a legfontosabb dolog; de az ország közegészségügye nem politikai dolog, ez a polgárok egészségét és azoknak testi épségét illeti, mert ha nem lesznek egészséges embereink, akkor nem lesz erős nemzet és nem lesz létszámemelés. Most áttérek a házszabályrevizióra (Halljuk ! Halljuk !) és visszatérek a Mikulásokhoz. A horvát Mikulásról még nem beszéltem. Azt mondják, hogy a horvát obstrukezió ellen készül a házszabályrevízió. Hát ki az apja ennek a horvát obstrukcziónak ? Nem a kormány % Tegnapelőtt Polónyi Géza képviselőtársam egyenesen azt állította, hogy Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter hozta ide a horvátokat. Gáli András; Itt voltak azelőtt is ! Blaho Pál : Kérem, nem kellene a horvát kérdés felett nevetni, ez Magyarországnak olyan fájó ügye, a melyet rövid utón meg kell oldani, még pedig a kiegyezési törvény, a fennálló törvények és az igazságosság értelmében, mert ebből a kérdésből még Magyarországra nagy veszély háramolhatik. Mindig azt hangoztatjuk, hogy a horvátok testvéreink ; hát én nem ismerem őket annyira, de Horvátország históriáját és ennek a mozgalomnak történetét ismerem, és tudom, hogy ha ezt a kérdést késhegyre juttatjuk, ez bizony ártani fog az anyaországnak, ártani fog az ország további fejlődésének és politikai hatalmának. Bátérek most a nemzetiségi kérdésre, a melyre annyiszor hivatkoztak, midőn mindnyájan erre a nemzeti mumusra mutattak rá, hogy ez az igazi oka a házszabályok revíziójának. Polónyi Géza képviselőtársam olyan szegénységi bizonyítványt állított ki a nemzetiségi képviselőkről, azt állitotta, hogy mi olyan csendes, olyan jóravaló egyének vagyunk, hogy a mi pártunkat alig lehet érezni ebben a házban, és ebben teljesen igaza volt. Mi nem obstruálunk, mi ezen padokról nem henczegtünk, daczára annak, hogy sok mindenféle szép kifejezést hallottunk a többség részéről. (Helyeslések.)