Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.
Ülésnapok - 1906-285
268 285. országos ülés 1908 márezius 7-én, szombaton. Supiló Ferencz: T aktikai ékszploitáczió.( Zaj.) Wekerle Sándor miniszterelnök: Nem akarom az időt vesztegetni azzal, hogy itt jogi argumentálásokba bocsátkozzam, (Felkiáltások a baloldalon: Nem is szükséges!) és pedig azért, mert bocsásson meg nekem a t. képviselő ur, de inkább a politikai patológia körébe tartozik az a felszólalás, mintsem a jogi argumentáczió körébe. (Elénk helyeslés a hal- és a jobboldalon. Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Wekerle Sándor miniszterelnök: Hanem azt a vakmerőséget, a mely abban megnyilvánul, a leghatározottabban közjogi rendünk értelmében egyszerűen viszszautasitom. (Hosszantartó élénk helyeslés és taps a jobb- és a baloldalon.) Gr. Thorotzkai Miklós jegyző: Blaho Pál! (Folytontartó zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek! Méltóztassanak helyüket elfoglalni és csendet kérek, mert igy nem lehet tanácskozni. Blaho Pál: T. ház! A házszabály körül folyó vita igen érdekes mozzanatokat hozott napvilágra. Az igen tisztelt belügyminiszter ur némileg föllebbentette a leplet és betekintést engedett abba a titokzatos műhelybe, a melyben az általános választói jog készül, a melyről senki sem tudja, hogy mikorára készül el és mikor kerül a ház asztalára. Csak tegnaj>előtt azt olvastuk a lapokban, hogy a belügyminiszter ur Bécsben járt 0 felségénél audienczián és ott szóba hozta az általános választói jog kérdését is. Azt is olvastuk, hogy az általános választói jog plurális választói jog lesz. Az összes lapok tele voltak vele. Minket nem lepett meg ez a hir; ismerve a belügyminiszter urnak a választói jogot illető nézeteit és ismerve az ő és párthívei magas osztálytudatát, könnyen megértjük, hogy miért készül olyan hosszadalmasan ez a választói jog és miért tolatik annyira el annak a beterjesztése és miért késlelteti a kormány annyira ennek az életbevágó reformnak beterjesztését. A plurális választói joggal nem érünk czélt, nem elégítjük ki a jogfosztott nép millióit, nem veszszük fel az alkotmány sánczaiha azokat a széles köröket, a melyek nincsenek még benne, és ez által egyenesen arczul ütjük a jogegyenlőség elvét és üszköt dobunk a nép tömegeibe, a mely nem fogja tétlenül elviselni azt a kirivó, modern felfogást gúnyoló privilegizálást, a melylyel a miniszter a gimnáziumi és polgári iskolai u. n. intelligens osztálynak a proletár seregét meg akarja ajándékozni. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék a tárgyhoz szólni. Most nem az általános választói jogról szóló törvényjavaslat, hanem a házszahályrevizió van napirenden. (Helyeslés.) Blaho Pál: De összefüggésben van vele. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Blaho Pál: Meghajlom az igen tisztelt elnök ur figyelmeztetése előtt. Ez csak rövid indokolás. T. ház ! A választói jognak egyenesnek, átalánosnak és a demokratikus követelményeknek megfelelőnek kell lennie; és ha a kormány és a minisztérium mégis arra határozná magát, hogy ezen házszabály uralma alatt a plurális választói jogot terjeszti be, kijelentem, az én és nemzetiségi képviselőtársaim nevében, t. ház, hogy minden megengedhető parlamentáris eszközzel . . . (Felkiáltások: Nem a választói jog van napirenden!) küzdeni fogunk az ilyen plurális választói jog ellen és azt semmi esetre sem fogadjuk el. Mikor, t. ház, a felett gondolkoztam, hogy mi kényszeritette tulajdonképen Nagy Emilt és a kormányt arra, hogy a házszabályrevizióról szóló indítványt a t. ház elé benyújtsa, különösen a t. belügyminiszter ur felszólalása után azt hittem, hogy a kormány szakitani akar régi politikájával, hogy uj rendszert akar behozni ebbe a házba és az országba, egyáltalában hogy egészen uj nemzetiségi politikát akar csinálni és a választói jogról szóló javaslatba olyan rendelkezéseket is vett fel, a melyek talán kedveznének kissé az itt levő nemzetiségeknek. Mert a t. belügyminiszter ur azt mondotta, hogy a választójogi reform alapján, meglehet, megerősödve jönnek be a nemzetiségi csoportok és a szocziáldemokraták. Ebből azt következtettem, hogy azért kell a kormánynak a házszahályrevizió, hogy a függetlenségi pártot és a ház többségi pártjait ezekkel a drakónikus rendelkezésekkel, a melyek a házszabályrevizió által életbe lépnének, kényszerítse arra, hogy a választói jogról szóló javaslatot megszavazzák, netalán azokkal a kedvezményekkel is, a melyek abba a nemzetiségek részére felvétettek. De figyelmesen átolvasva a t. belügyminiszter ur beszédét, a melynek csaknem minden sorából kitetszik, hogy a magyar szupremaczia és hegemónia biztosítása nélkül nem fog a kormány oly javaslatot benyújtani, a mely a nemzetiségeknek kedvezne, arról győződtem meg, hogy nem ez az igazi ok, nem ebben keresendő az ok, a mely a kormányt a reviziós inditvány benyujtatására kényszeritette. T. ház! Ha figyelemmel átolvassuk mindazokat a beszédeket, a melyek a házszabályrevizió mellett a házban elhangzottak, arra a meggyőződésre jutunk, hogy többnyire azt hangoztatták, gróf Andrássy Gyula belügyminiszter ur is, gróf Apponyi Albert kultuszminiszter ur is és az összes szónokok, a kik a házszahályrevizió mellett szólottak, hogy ez a revizió az obstrukczió ellen, a horvát és a nemzetiségi akadékoskodás és ellenállás letörésére, a magyar faj hegemóniájának hiztositására és megerősítésére szükséges.
