Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.
Ülésnapok - 1906-285
285. országos ülés 1908 mc vagyunk kitéve. (Zaj. Ellenmondások.) Mi negyvenen vagyunk a magyar királyság 413 képviselőjével szemben, szóval tízszer kevesebben. Igaz ugyan, hogy a kiegyezés 70. §-a előírja, kogy a kiegyezés megváltoztatása csak a xegnikoláris bizottságok utján eszközölhető. A vasutas-pragmatikánál láttuk, mennyire tiszteletben tartatott ez a rendelkezés. Csakhogy a közjogi kérdések mellett vannak más, életbevágó kérdések is, melyeknél egy nemzet képviselete nem egyezhet bele és nem tűrheti el a másik nemzet képviseletének a majorizáczió elve alapján hozott határozatát. Ezek között vannak elsősorban a pénzügyi és gazdasági természetű kérdések. E t. ház eddigi házszabálya legalább némi, ha még oly kicsiny kárpótlást nyújtott mindezekért a hiányokért, és pedig azzal, hogy igazságtalanság esetén a parlamentáris inicziativa és akczió lehetőségét nyújtotta a 40 horvát képviselőnek, a horvát királyság delegátusainak, mely a kérdés súlyához, a politikai helyzethez és az illető képviselők lelkiismeret ességéhez és energiájához képest különböző mértékben volt igénybe vehető. Elismerem, hogy ez csak hiányos védelmi eszköz volt, de eszköz volt mégis. A Nagy-féle indítványban foglalt házszabálymódositás egyszerűen megszünteti ezeket az eszközöket: 40 horvát képviselő megfosztatik ezen az országgyűlésen minden inicziativa, védelmi és vitatkozási jogától, ha ez nincs kedvére a magyar többségnek, mert a horvát országgyűlés által ideküldött delegáczió ezen indítvány által nemcsak majorizálva lenne, sőt egyszerűen ki lenne nullázva. (Zaj.) Nem akarok behatóbban foglalkozni ezen tény bizonyításával, a mely világos mindenki előtt, a ki összehasonlítja a mai házszabályt azzal a házszabálylyal, a melyet a Nagy-féle indítvány elfogadása esetén fogunk nyerni. Ha e házszabály alkalmazása csak az autonóm magyar országgyűlésre terjedne ki, abszolúte semmi közünk sem volna hozzá. Csakhogy e házszabály alkalmazása akkor is kiterjed erre az országgyűlésre, a mikor az az általa tárgyalt ügyek szerint közös magyar-horvát országgyűlés. Önök uraim maguk is be fogják látni, hogy ezzel alapjában megváltozott a mi helyzetünk is, mint a horvát királyság delegátusaié. Issekutz Győző: Horvát tartomány, nem királyság! Supiló Ferencz: Igenis van horvát országgyűlés. Tanulják meg a törvényt! (Folytonos zaj.) Elnök (csenget): Figyelmeztetem a képviselő urat arra, hogy a horvát képviselő urak nem delegátusok, hanem képviselők. (Helyeslés.) Supiló Ferencz: Itt képviselő, Horvátországban delegátus. (Zaj.) Hogy az indítványozónak és a háta mögött írczius 7-én. szombaton. 267 álló inspirátorainak, a kik kijelentik, hogy e javaslattal állnak vagy buknak, ez járt-e eszükben, és hogy valójában mit szándékoznak elérni ezzel az inditványnyal, azt most nem kutatom. Csak idejében figyelmeztetek arra, hogy azok a rendszabályok, melyeknek elérése a házszabály megváltoztatásával magyar részről czéloztatik, a fent felsorolt tények folytán Horvátországra nézve az elsőrendű közjogi rendszabályok fontosságát érik el. Figyelmeztetek arra is, hogy e rendszabályokkal csak növekedni fog azon közjogi sérelmek és konfliktusok komplexuma, a melyekről majd a horvát országyülésnek kell határoznia és állást foglalnia, ha azt akarjuk, hogy a horvát királyság megőrizze politikai individualitását. Gaal Gaszton : Horvát királyság közjogilag nincs! Supiló Ferencz: Én és társaim épen ezért nem szavazhatjuk meg ezt az indítványt, sőt a leghatározottabban tiltakozunk a házszabály ilyen megváltoztatása ellen. (Éljenzés a horvátok padjain.) Elnök: A miniszterelnök ur kíván szólni. Wekerle Sándor miniszterelnök : T. képviselőház ! (Halljuk! Hallj tik!) Egy perczet sem akarok elmulasztani, hogy a leghatározottabban elitélő állást ne foglaljak azon felfogás ellen, (Élénk helyeslés.) a mely itt az előttem szólott t. képviselő urnak beszédjében megnyilvánult. (Elénk helyeslés.) Egészében ez a beszéd a leghatalmasabb védőbeszéd, a melyet a kázszabályrevizió szüksége mellett mondottak, (Élénk felkiáltások : Igaz! TJyy van !) mert én azt hiszem, hogy minden gondolkodó politikusban megérleli azt a meggyőződést, hogy itt határozottan és késedelem nélkül intézkedéseket kell tenni, hogy e háznak jogi álláspontját és tanácskozási rendjét minden tekintetben biztosítsuk. (Altalános élénk helyeslés és taps.) A beszédnek ezen politikai horderejétől eltekintve azonban, egyenesen vakmerőségnek kell nyilvánítanom (Igaz! Ugy van! Elénk helyeslés.) azt a felfogást, a mely e beszédben megnyilvánul. (Zajos felkiáltások: Ugy van! Pártütés!) Hiszen mit jelentene ez, t. képviselőház? Ez annyit jelentene, hogy a mi házszabályaink tanácskozási rendjét és általában a házszabályokat, a melyek megállapítása ennek a háznak, ennek az országgyűlésnek, még pedig a horvát képviselőkkel együttesen működő országgyűlésnek a legsajátabb joga, hogy ugy fejezzem ki magamat, szuverén joga, a képviselő ur a horvát országgyűlés revíziója alá akarja bocsátani: azt jelentené, hogy a házszabályok bizonyos rendelkezéseit csak ugy foganatosíthatjuk, ha azok regnikoláris deputácziók utján tisztáztatnak és azután a horvát országgyűlés által jóváhagyatnak. (Zajos felkiáltások a haloldalon : Hallatlan!) 34*
