Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-285

266 285. országos ülés 1908 márczius 7-én, szombaton. ki nem teheti abban a tekintetben, hogy részletes vita lesz vagy nem lesz és annak a végén előálla­nak egy módosítással, a mely az egészet értelmé­ből kiforgatja és a mely nyaktilót tesz az ellen­zékre . . . Szokoly Tamás: Ne félj, nem veszszük le a fejedet! Lengyel Zoltán : ... és a mely teljesen mássá teszi a dolgot. A háznak régi és állandó gyakorlata az volt, hogy a házszabályok csak pártközi meg­állapodással módosithatók. Most a t. kormány mellőzte ezt az eljárást. A pártközi tanácskozáson megállapodás nem jött létre, semmiféle ujabb megállapodás meg se kiséreltetett. Ilyen körül­mények között igenis elvárhatnék, hogy mondja meg a kormány, mi az a házszabálymódositási programmja és terve, a mely korma ny- és kabinet­kérdést képez, mi annak a végleges szövege. Ne a végére hagyjuk ezt a kérdést, hanem előzetesen kell ezt tisztázni. Ha a t. kormány nem látja jónak ezt előzetesen és minden irányban tisztázni, akkor ne is haragudjék azokra, a kik ez esetben egyáltalán nem is fogják engedni, hogy ez a kérdés oda kerüljön, hogy majd a részleteknél tisztáztassék. Elnök : T. ház ! Nekem csak egy megjegyzésem van Lengyel Zoltán képviselő ur felszólalására. A részletes tárgyalásba bocsátkozni a házszabá­lyok 208. §-a szerint csakis az általános vita be­fejeztével lehet. Ennélfogva tehát most, mikor még az általános vita befejezve nincs, a felett, hogy a részletes tárgyalás miként fog eszközöltetni, vita nem lehet. Lengyel Zoltán: De hogy legyen! Elnök : Biztositom a képviselő urat, hogy az elnökség és a ház is bizonyára a házszabályokat szigorúan szem előtt fogja tartani e kérdésben is, mint minden egyéb kérdésben. Ki következik ? Lengyel Zoltán : A házszabályokhoz kérek szót. Elnök: Tessék! Lengyel Zoltán : T. képviselőház ! Az én értel­mezésem teljesen fedi az elnök ur értelmezését. Én nem azt mondottam, hogy itt most az a kérdés tisz­táztassék, hogy milyen lesz és hogyan lesz, hanem én arról beszéltem, hogy részletes tárgyalásnak egyáltalán és feltétlenül lennie kell abban az eset­ben, hogy ha a ház ezen javaslatot elfogadja a részletes tárgyalás alapjául. Mert arról volt épen szó, hogy a t. belügyminiszter ur azt mondotta, hogy az, vájjon a részletes tárgyalás meg vagy meg nem történik-e, házhatározat utján lesz el­döntve. Ez pedig el van döntve a házszabályok által. Mert a ház határozhat a fölött, hogy hogyan, pontonkint, bekezdésenkint, szavankint, monda­tonkint vagy egészben, egy részletes vitával akarja-e eldöntetni a javaslatot, határozhat a fölött, hogy szakaszonkint akarja-e a kérdést tár­gyalni, igen vagy nem; de a fölött nem határoz­hat, hogy részletes vita tartassék-e vagy sem, abban az esetben, ha általánosságban a javaslat már elfogadtatott. Erről volt szó, mert ha nem erről lett volna szó, akkor a részletes tárgyalásnál való jelentkezésem kérdés tárgyává nem tétetett volna. Elnök : Ki következik ? Gr. Thorotzkai Miklós jegyző: Supiló Ferencz! Supiló Ferencz : T. ház ! Tekintettel a magyar királyság és a horvát királyság között fennálló közjogi viszonyra, nekünk horvát képviselőknek, mint a horvát királyság delegátusainak szintén részt kell vennünk a házszabály reviziójáról jelen­leg folyó vitában. Igaz, hogy a házszabály reviziójáról szóló indítvány nem érinti direkte létező közjogi helyze­tünk semelyik pontját és nem változtatja azt sem jobbá, sem rosszabbá. Intézkedéseivel azon­ban mégis alapjában felforgatja azt, mert a hor­vát képviselőket, mint Horvátország delegátusait megfosztja minden parlamentáris inicziativa lehe­tőségétől, minden parlamentáris küzdelem lehető­ségétől, (Ellenmondások.) a mely esetleg nem volna kedvére a t. ház magyar részének, illetve több­ségének. Már maga az a mód, a hogy az alaptörvény­ben meg van határozva azon ügyek tárgyalása, melyek benne a két királyságra nézve közösek­nek nyilvánittattak, ez nagy igazságtalanságot involvál magában. Közjogi viszonyainkat a regni­koláris bizottságok egyenjogú és egyenlő számú tagokkal biró bizottságai rendezik, melyelmek hatá­rozatait az illető országgyűlések, a melyek által kiküldettek, szankczionálják, külön a. horvát és külön a magyar országgyűlés. Mi sem természete­sebb és méltányosabb, mint hogy azokat az ügye­ket is, a melyek ezen szerződések következménye­ké pen közöseknek nyilvánittattak, ugyanilyen egyenjogú bizottságok tárgyalják, a melyeknek határozatai az illető országgyűlések által szankcio­náltatnának. Issekutz Győző: Ez már sok! Hammersberg László : Ez már mindent fölülmúl! Wekerle Sándor miniszterelnök: Hallatlan! Supiló Ferencz: Akkor ez az országgyűlés exkluzívé magyar országgyűlés volna, (Felkiál­tások : Az is!) nekünk pedig hasonló ügyek és határozatok tárgyalására horvát országgyűlésünk volna. A t. ház másik oldalán lévő urak ily módon megszabadulnának a rájuk nézve annyira kelle­metlen beszédeinktől, mert a horvát királyság kép­viselőinek és delegátusainak e t. házban nem volna mit keresniök és képviselniük. (Zaj. Ellenmon­dások .) Ez volna a legigazságosabb módja a közös­ügyes tárgyalások lebonyolításának, a mig köztünk ily ügyek léteznek. E helyett azt látjuk, hogy mi, horvát képviselők az olyan ügyek tárgyalásánál, a melyek paritásos alapon közöseknek nyilvánit­tattak, e t. házban konzekvens majorizácziónak

Next

/
Oldalképek
Tartalom