Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-275

275. országos ülés 1908 február 21-én, pénteken. 21 tosak, egységesek, erősek, meg van bennük nemcsak az elhatározás, hanem az eszközök is megvannak náluk ezen czél elérésére: akkor tán máskép szólnék. De sehol ebből semmi sincsen. A többség most jobban lóg, mint azelőtt, minél tovább megyünk, annál jobban meglazulnak a kötelékek, a kisebbség a többség keretén belül nem tudom meddig lesz a többséggel együtt, meddig lesz egyesülve a három párt. A nagy, népszerű kabinet, a melynek igazán alig volt az országban ellenzéke, sőt egyáltalában nem is volt a választások idején, semmit ki nem vivott, hanem ellenkezőleg mindent odaadott az osztrák követeléseknek. Méltóztassék megmondani, hogy lehet ennek a nemzetnek ilyen körülmények között bátorsága és elhatározása arra, hogy a jövőre mindent a kezükbe adjon, az eszközöket rendelkezésükre bocsássa az egész vonalon, nemcsak ennek a többségnek, hanem egy részének, a mely belőle többséget csinál, és nemcsak ennek a magyar többségnek, hanem egy másik többségnek is, a mely létrehozható mindenkoron ? Mert egy nagy félrevezető tényállítás áll előttünk, a t. többség azt állítja, hogy teljesen magyar, neki az idegen ajkuakkal szemben kell védekezni. Ez csak körülbelül két esztendős dolog, annakelőtte fordítva volt: a tótság, románság, a szászok összes képviselői mind a többségben foglaltak helyet, a horvátok is ott ültek, míg a színmagyar kerületek képviselői itt voltak az ellenzéken. Hát honnan tudja azt a t. többség és az ország, hogy ez a helyzet nem fog-e megint előállani ? En elhiszem a t. képviselő urakról azon az oldalon (a nemzetiségiek felé), hogy ma ellenzékiek, de nem hiszem, hogy a saját választóikkal szemben ne lenne annyi gondoskodásuk, hogy ha egy többség vagy egy kormány meghívja őket és azt mondja, hogy gyertek és vegyetek részt a testületünkben, alkossatok velünk többséget, mert csak veletek tudunk többség lenni, mert mindig tőletek függ, hogy többség lesz-e vagy a kisebbség, nem hiszem az urakról, hogy nem fognak annak a többségnek soraiban helyet foglalni. Hisz nem rég történt Krístóffy József ideje alatt, hogy a többséget nem így akarták összeállítani, mint ma van. És kérdem, ha a magyarság újra ellenzéki lesz, mint a milyen programmja szerint kellene, hogy legyen, nem azon oldal felé kaczérkodnának-e Bécsből és nem próbálnák-e meg tisztán nemzetiségi és vegyes kerületekből, korrupt magyar kerületekből többséget csinálni? Mert hisz ez a helyzet nem örökös, sőt ez a helyzet egészen ellentétes az eddigi állapottal. Mert hogyha függetlenségi politikát csinál a többség, azt értem, de hogy se a kisebbség, se a többség ne csináljon, azt sem nem értem, sem el nem fogadhatom. Ez a mostani helyzet tehát rendkívüli, esetleg ideiglenes, Ha lesz önök között Összetartás és tudnak erős magyar politikát követni, akkor lesz tiszta magyar többség a házban, a melynek szüksége van bizonyos védelemre, a melyet a házszabálylyal el akarnak érni; de ha nem lesznek elég erősek, ha pártoskodás üti fel a fejét, ha nem tudnak egy párttá tömörülni a többségnek tagjai, akkor meg fogják próbálni a többséget más utón létrehozni, akkor megpróbálják a 67-es elemeket, horvátokat és nemzetiségeket egy egységbe hozni. Ez által színtelenebb lesz ugyan a nemzetiségi politika, ha a nemzetiségiek a többség soraiban helyet foglalnak, de még színtelenebb lesz a többség politikája, mert beolvad egyik a másikba. Nincs az az eshetőség messze, hogy egy függetlenségi kisebbség, 80—100 főnyi kisebbség, egy liberális nagy magyar kisebbség fog itten állni, a mely az összes nemzeti czélokat, nemzeti érdekeket mindenféle hátmegetti dolog, konmromisszum és opportunitási czélzat nélkül a maga tisztaságában fogja képviselni. Méltóztassék nekem megmondani, ha annak a többségnek abszolút hatalmat adunk, nem a magyarság és annak jövendő törekvései ellen adjuk? (Zaj.) Bozóky Árpád: Bécsnek csináljuk meg! A 67-eseknek. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Lengyel Zoltán: A miniszterelnök ur és a belügyminiszter ur az előző jxírtközi konferenczián az ellenérvek egész csoportját hozták fel, a melyekkel eddig nem volt alkalmunk foglalkozni. Ezen ellenérvek csoportjába tartozik a miniszterelnök urnak az az állítása, hogy a 48-iki házszabály 59. §-a a klotürt tartalmazta. Igazán nagy rövidlátásra mutatott volna, ha 48-ban, az akkori magyar többség szabadságharcz idején olyan házszabályt csinált volna, a milyent csinált Deák Ferencz az 1867-iki kiegyezés után. Mert szabadságharcz idején tényleg nem lehet obstrukeziót csinálni és szét kell darabolni azt, a ki obstrukeziót akar csinálni. Mert olyankor akár jót akar, akár rosszat akar, minden esetben a tétlenséget mozdítja elő, és a szabadságharcz idején megölője a küzdelemnek és föladója a hareznak. Tehát ha a 48-iki házszabályokban a klotür benne van, az nem illeszthető a mai viszonyaink közé, azzal ma érvelni nem lehet. Azt mondja a t. miniszterelnök ur, hogy a házszabály revíziója sem. óhajtás, sem kötelesség, Bécsből sem nem kérték, sem nem vállalták. (Zaj.) Akkor nem tudom megérteni azt a merev ellenállást, a melyet tanúsítanak, nem tudom megérteni, miért ne lehetett volna a nemzeti ellenállás egész vonalának fentartása érdekében a házszabályok csupán olyan szigorítását kérni, a mely ezt a czélt elérné ? Ha nem Bécs az akadály, miért nem lehetett itt a magyarságnak megegyezni a házszabály revizióra nézve? Miért ragaszkodnak olyan mereven épen