Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.
Ülésnapok - 1906-275
22 275. országos ülés 1908 február 21~én, pénteken. csak a katonai kérdésekhez? Lehet, hogy meg nem állapodtak, az is lehet, nem óhajtják Bécsben. A miniszterelnök ur ezt mondja. Lehet, hogy írásban nem adták ki neki, de akkor ugy kell, hogy legyen, hogy a miniszterelnök ur sokat járván Bécsbe, már magától érzi, sejti és látja a helyzetet, ki sem kell fejezni, mert magától tudja, hogy milyen irányban kell dolgozni. Ezt nem kell nekünk igy megmondani! Lehet, hogy erre nem fejezték ki az óhajt, lehet, hogy a kormány kötelezettséget nem vállalt, de az bizonyos, hogy akkor bajba kerülne, ha a házszabály revíziót meg nem csinálná. Andrássy Gyula gróf belügyminiszter ur az ő érveiben arra hivatkozott, hogy a mai házszabály rossz és tarthatatlan: egy kisebb csoport abszolutizmus alá helyezi az egész többséget, az túlságos jogokat nyert, azt tehát megengedni nem lehet. Ha tehát ezt az állapotot fentartjuk, a mikor sok választó lesz és a ház különböző elemekből fog' állani, abban az esetben bármilyen csoport itt a tanácskozás menetét meg fogja akadályozni. Ez az érvelés igen logikusan azt mondja, hogy bizonyos kontroll van abban a tekintetben, hogy a mig egy magyar ellenzék játszik ilyen szerepet, annak megvan a birája a közvéleményben, azt egy választás alkalmával meg lehet verni, egy házfeloszlatás utján tönkre lehet tenni. Egy nemzetiségi kisebbségnek azonban egész más a közvéleménye, mások a terepviszonyai, ós a mi velünk szemben talán nehézséget okoz, az velük szemben előny és dicsőség, a mikor ők obstruálnak. Hát, t. képviselőház, ez az érvelés nem áll a horvátokra nézve, mert a horvátokat külön lehet feloszlatni, külön lehet megrendszabályozni, a nélkül, hogy ez által a magyar többség magát is alávetné a közvélemény ítéletének. A nemzetiségi kisebbségre nézve azonban áll ez. De hiszen nem itt van közöttünk a határvonal. Ha a nemzetiségi kisebbséggel szemben akarnák a házszabályokat politikai czélzatokból bizonyos területen szigorítani, és a szigorítások kizárólag ezen területen maradtak volna, ugy ezen czél érdekében bele kellett volna nyugodni a katonai javaslatok kivételébe, sőt a házszabályoknak sokkal kisebb mérvű szigorításába is, mint a milyet tervbe vesznek. Ebben a kérdésben tehát én egészen más állásponton vagyok. Én sem a nemzetiségi kérdést, sem a horvát kérdést nem tartom sem elfőjthatónak, sem elfojtandónak, sem megrendszabályozandőnak kizárólag a házszabályok utján ; annak egészen más törvényei, egészen más szükségletei vannak, és ezek vagy betartatnak, a mikor is lehet a haza minden polgárával együtt politikát csinálni, Tagy nem tartatnak be, és akkor rosszabb a házszabályokkal elfojtani a dolgot, mintha más utón próbálnak czélt érni. (Zaj a baloldalon. Elnök csenget.) Elnök: Csendet kérek! Lengyel Zoltán : T. képviselőház ! Mindazok az érvek, a melyek ma fennállanak, fenállottak 1904 november 18. előtt is. A mostani többség akkor kisebbség volt, és Tisza István a mostani többségtől nem a lex-Dánielt kérte, hanem csak egy 21 tagú bizottság kiküldését és j)edig nem egy kész házszabálytervezet tárgyalására, hanem a kérdésnek egy pártközi értekezleten, vagy bizottságban való megvitatására. Akár létrejött volna azon megegyezés, akár nem, maga a kiküldés ténye által még nem lett volna meg a kázszabály-revizió. Tehát ha az ellenzék e bizottság kiküldésébe belement volna is, módjában állott* volna az azután beterjesztett házszabálytervezetet épen ugy megobstruálni, a mint megobstruálta a bizottság kiküldésére vonatkozó javaslatot. Miért nem tette ezt? Azért, mert azt mondotta, hogy a szólásszabadságnak semminemű korlátozásába bele nem megy, a kisebbség jogait megnyirbálni nem engedi, a nemzeti ellentállás fegyverét kezéből ki nem adja. Most már nem ugy kell okoskodni, hogy Tisza István azért bukott meg, mert erőszakot követet el. Nem, t. ház, Tisza István azért követett el erőszakot, mert belekényszeritettük, mert nem volt semmi más útja. Neki nem a Perczel Dezső-féle zsebkendő-szavazás, nem is a házszabályok konkrét revíziója, hanem egyelőre csak egy e czélból megválasztandó bizottság kiküldése volt a czélja. A függetlenségi párt tehát nem az erőszak miatt lázadt fel, hanem azért, mert a házszabály-reviziót elvből ellenezte. Tisza István nem az erőszak miatt bukott meg, hanem őt a kisebbség az erőszakba kényszeritette bele és igy a házszabály-revizióval szemben pusztán csak azt a tényt lehet parallelaként felállítani, hogy ő a házszabályokat revideálni akarta egy bizonyos mértékig. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Bródy Ernő: Halljuk Tisza István védelmét ! Halljuk eljárásának igazolását! VIád Aurél: Igazolva van már, hisz a többség igazolta! Lengyel Zoltán: Akkor a legszélsőbb technikai obstrukcziót csináltuk. (Halljuk! Halljuk!) El is tettem magamnak ennek az obstrukcziós harcznak egynehány emlékét. (Felkiáltások : Lássuk! Derültség.) El is hoztam magammal egy ivet, olyat, a milyenekkel a névszerinti szavazásoknak más napra való halasztását kértük Kubik Bélával. Aláirta a többség nagyon sok tagja, pl. Szederkényi Nándor. Várady Károly, Lovászy Márton, Ugron Gábor, Hellebronth Géza, Zboray Miklós, Kovács Pál, Molnár Jenő, ... Molnár Jenő: Azt most is aláirja! (Derültség.) Lengyel Zoltán : ... Gaál Sándor, Bakonyi Samu, Tóth János, (Felkiáltások: Államtitkár lett!) Papp Elek, Leszkay Gyula, Visontai Soma, (Felkiáltások: Udvari tanácsos lett!) Babó Mihály, Eitner Zsigmond, Barabás Béla.
