Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-283

28x országos ülés Í908 márczius 5-én, csütörtökön. 245 vagyok a tételt igy felállítani, mert a belügyminiszter ur azt mondotta, hogy az ország érdeke kivánja a házszabályreviziót, hogy az ország érdeke kívánja a képviselőház szólásszabadságának korlátozását. A belügyminiszter ur tiltakozott az ellen, mintha a házszabályok szigorítására csak Tiszának volna joga, mert az az ő eszméje. Én Tiszának barátja nem vagyok ; nem is beszéltem vele soha. De én azt hiszem, ő az urakat nem akarta jelenlétével feszélyezni. És azt hiszem, ha itt volna, azt tételezték volna fel róla, hogy ő suba alatt paktált önökkel és hogy a saját eszméjét akarja itt keresztülvinni. De én ugy hiszem, hogy leginkább azért tette, hogy nem jött ide, hogy ne jusson azon helyzetbe, hogy saját elveinek megtagadásával most önök ellen küzdjön a házszabályra vízióval szemben, azért, mert szerintem ez sokkal erősebb és sokkal rosszabb, mint az volt. A második kérdés, a melyet fel akarok vetni, a szükségesség kérdése. Van-e szüksége a háznak erre a házszabályrevizióra, igen vagy nem ? Azt mondják, szükséges a horvátok miatt. Hát hiszen horvát nyelv volt és lesz. Mit csináljanak ellene ? Hiszen a kiegyezésben ők testvéreknek neveztetnek ; az ő országuk a szent korona országaihoz tartozik és igy akár lesz obstrukczió, akár nem, a horvátok megint itt lesznek. Nem attól függ az ő ittlétük, a mint hogy most sem attól függött, hogy volt-e a házszabályokban joguk biztosítva, hanem ez egészen más tényeken fordul meg, a mint ezt Polónyi Géza képviselő ur igen szépen kifejtette. Itt volnának azután a nemzetiségek. Ezek is azok közé tartoznak, a kik ellen ezt a házszabályreviziót állítólag létesíteni kell. Miután a többi szónokok is vetettek a múltra egy kis történelmi visszapillantást, legyen szabad nekem is Magyarország parlamenti életére egy kis történeti visszapillantást vetnem. (Halljuk ! Halljuk l a közéfen.) A nemzetiségek nem most kerültek ide, a mikor mi jöttünk. Hiszen mi azelőtt is akartunk jönni, de nem bírtunk, minden többség és minden rokonszenv daczára, a melyet a nép tanúsított. 1848-ban is voltak nemzetiségek a parlamentben. Tessék megnézni a történelmet, hogy vájjon nem voltak-e nemzetiségek 1848-ban Debreczenben is ? Tessék elolvasni Gracza művét, a szabadságharcz történetét, a melyhez mellékelve van azon indítvány, hogy Magyarország respublikát csináljon. Tessék megnézni, Id van ott aláírva 1 (Felkiáltások halj elől: Aláirják-e most ?) Hodzsa Milán : Aláirja-e Kossuth Ferencz ? (Zaj. Elnök csenget.) Bredicean Koriolán: Magyarország népképviseleti parlamentjének életében tény, hogy 1848ban nemzetiségek voltak a parlamentben. Egyedül csak az én megyémből: Krassó megyéből öt nagyon kiváló, nagy szerepet vitt tagja volt a parlamentnek, az egyik később államtitkár lett, a többiek pedig mint főispánok szerepelnek. Tessék megmutatni, hogy mit csináltak akkor a nemzetiségekkel ? Erdély ? Nem volt! Hiszen Erdély nem is tartozott- akkor még Magyarországhoz, de a nemzetiségi képviselők 1848-ban mindenért, a mit a magyarok követeltek, ottan helyt állottak. Azután 1861-ben volt országgyűlés. Akkor 29 nemzetiségi képviselő volt. Mit csináltak azok ? Akkor a magyarok is prezentálni akarták magukat a trónnal szemben, mint egységes nemzet. A nemzetiségek külön feliratot akartak intézni Ö felségéhez. Három tervezet volt": az egyik a Deák felirata, a másik a Tisza határozati javaslata, a harmadik pedig a nemzetiségiek felirata volt. És ment szépen Deák és Tisza a nemzetiségekhez. Kedves kollegáim itt most csak olyan kétkedőleg mosolyognak, hogy ezek beszéltek hazafiságról, mintha üyen emberekben nem is lehetne hazafiság. (Derültség.) Mentek tehát a nagy államférfiak és felkérték a nemzetiségeket, hogy ne adjanak külön feliratot, hanem ragaszkodjanak a magyarhoz, egyik vagy másik irányban. És meghajlottak. Tessék megnézni, hogy az utolsó szavazatot a határozati javaslat mellett ki adta és igy a szavazást ki döntötte el ? Magyarország parlamenti életéből nem fognak az urak nekem előmutathatni egy olyan állásfoglalást, mely — én nem is akarom kimondani olyan nyíltan — a haza ellensége gyanánt tüntette volna fel okot. Lukács László : Nem tudják, mit mondanak, mikor ezt mondják ! 1 Bredicean Koriolán : Hittek abban, hogy azon Ígéretek, melyek Magyarországon akkor a testvériség, egyenlőség és szabadságról tétettek, valóban át is éreztettek és nem szolgáltak csak arra, hogy verebet fogassanak velünk, és a mikor a nyeregben vannak, túlnézzenek rajtunk. Apáink azt hitték, hogy a mit hirdettek, mindaz igazság volt. Nehogy utódaink is ezt gondolják, mi vissza akarjuk terelni önöket azon az utón, a melyen elindultak, a mikor napról-napra különféle gyanúsítások és ürügyek alatt elidegeniteni törekszenek minket. (Igaz ! Ugy van ! a középen.) És itten válaszolnom kell Andrássy Gyula gr. belügyminiszternek egy kijelentésére. Azt mondta az igen t. belügyminiszter ur, hogy a nemzetiségiek csak az ő saját nemzetiségi érdekeiket képviselik. (Zaj.) A többi, a mit mondanak, csak frázis. Hát kérdem én, t. képviselőház, bűn az, hogy mi nemzetiségi érdekeinket képviseljük ? Hát önök nem képviselik a saját érdekeiket ? (Zaj a baloldalon.) Hát nem kötelessége mindenkinek a saját nemzetisége érdekeit képviselni? (Ugy van! a közéfen.) Sőt, én azt hiszem, hogy mi gyengék vagyunk, hogy mi nem teszünk eleget ebben az irányban a mi kötelességünknek. Gr. Andrássy Gyula ur azt mondja, hogy ők a nagy kozmopoliták ; hogy ők képviselik a nemzet egész egyetemét, átölelik, átkarolják az ország minden polgárát. Hát ez nem egészen igy van. A magyarság egy része érzi az átkarolás melegét, a többiek érzik talán csak a körmeit. A mi bajainkat