Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.
Ülésnapok - 1906-283
283. országos ülés lPüS márczius 5-én, csütörtökön. 233 temnek fenmaradása, boldogulása és jövője. (Éljenzés és taps a baloldalon és a középen.) És ha én azt látom, hogy ugyanazt a fegyvert, a mefyet becsületes igyekezettel, s a magyar nemzet jogainak megvédése érdekében szép eredménynyel használtunk és forgattunk valaha, most Supiló villogtatja ellenünk : én tisztán a fegyver iránt való kegyeletből nem fogok lehajolni, hogy Supiló ezzel a fegyverrel levághassa a fejemet, hanem minden erőmmel, a mennyire Isten tudnom engedte, igyekezni fogok arra, hogy azt a fegyvert kicsavarjam a Supiló kezéből. Epén azért elfogadom a Nagy Emil-féle inditványt. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a baloldalon és a középen.) Polónyi Géza : T. képviselőház ! Elnök: Milyen czimen kivan szólni a képviselő ur? Polónyi Géza: A házszabályok 215. §. a) pontja alapján, személyes megtámadtatás ezimén szándékozom igen röviden igénybevenni a t. ház szives türelmét. (Halljuk !) Nem veszem igénybe a második pontot, a mely félremagyarázott szavaim értelmének helyreigazítása ezimén adna jogot a felszólalásra, és pedig azért, mert az előttem szólott t. képviselőtársam beszédében foglalt félremagyarázások annyira nyilvánvalók, hogy azok czáfolatába bocsátkoznom nem szükséges. De személyes megtámadtatás ezimén egyetlenegy pontra nézve kérem szives figyelmüket, miután ez a kérdés már ismételten szóbahozatott itt a házban, és minthogy politikai reputáczióm kérdése ebben a vonatkozásban napról-napra felvetődik, méltóztassanak megengedni, hogy a tényállást e tekintetben röviden helyreigazítsam. (Halljuk ! Halljuk !) A t. képviselő urak ugyanis a most uralkodó, szerintem nem szerencsésen választott horvát politikai helyzetben azzal tetszelegnek maguknak, hogy a ki itt felszólal és ellenzéki hangon mer nyilatkozni, azt mindjárt a horvátokkal való fraternizálás, testvérieskedés gyanújával illetik. (ügy van ! Nagy zaj a baloldalon.) T. képviselőház ! Én a múlt alkalommal már voltam bátor kijelenteni, hogy a mennyiben ez annyit jelent, hogy valaki mint magyar állampolgár egy — hazáin törvényei értelmében másik — magyar állampolgárral, (ügy van! ügy van!) mint ilyennel közügyekben beszélni és értekezni óhajt: sohasem lesz ez ellen kifogásom. Sőt én szerencsétlennek tartanám azt a proskripeziót és a demarkácziónak azt a vonalát, hogy azért, mert valaki mint horvátországi képviselő van itt jelen, azzal eo ipso nem állhat szóba egy magyar képviselő. (Zaj.) Horváth József (marosujvári): Akkor még nem volt képviselő ! Polónyi Géza: Azonban, t. képviselőház, ha az alá a gyanú alá kerülünk, hogy mi itt valakivel mint a haza ellenségével szövetséget kötünk, vagy | KÉPVH. NAPLÓ. 1906 1911. XVI. KÖTET. tárgyalunk: ez ellen ünnepélyesen tiltakoznunk kell. (ügy van / bal felél.) Hoffmann Ottó : Rossz tréfa ! Polónyi Géza: A miért én szót kérek, az főleg a következő dolog. A mikor itt a horvátok dolgáról van szó, — értem, azokat a horvátokat, a kik ma az ő vélt és talán nem is egészen jogtalan sérelmeik alapján horvát nyelven támadnak bizonyos javaslatokat — akkor azt kérdik, már nem először és talán nem utoljára, minden felvilágositásaim ellenére is, hogy ki hozta ide a horvátokat ? (ügy van!) És válaszként mindennap hallanom kell, hogy én vagyok ki Supilót és a fiumei rezolucziót idehoztam Magyarországra. Horváth József (marosujvári): Igaz! Polónyi Géza : Bocsánatot kérek, t. képviselőház, nem veszem én zokon a t. képviselő úrtól, ha a képviselőházban hivatalosan megállapitott tények az ő figyelmét elkerülik ; hiszen lehetnek mások is, a kik nem tudják a következő tényállást, a melyre vonatkozólag most már talán utoljára teszem meg nyilatkozatomat. (Halljuk! Halljuk !) Én, t. képviselőház, sokunkkal egyetértve a fiumei rezoluczió nevezete alatt ismeretes megállapodásokat és azt a tényt, hogy a mikor mi nagy nemzeti ellentállási harezot folytattunk Ausztriával szemben, akkor mi a horvátok és a dalmátok részéről megfelelő testvéri és baráti hangulatra találtunk és hogy akkor mi mindnyájan készségesen ragadtuk meg ezt az alkalmat, hogy velük a mi érdekeinket és viszonyainkat tisztázzuk : mindig szerencsés, helyes jó politikának tartottam. Sándor Pál : Ki volt az a »mi« ? Polónyi Géza: Addig, t. képviselőház, mig ebből folyólag csak dicsőségről volt szó, addig nem én voltam a rezoluczió keresztapja, (Igaz! ügy van ! balfelől. Derültség.) mihelyest azonban a pragmatikával a helyzet elromlott — a miben ismét semmi részem nem volt — mihelyt kellemetlenné vált a dolog és előállottak azzal, hogy a horvátok a nemzet ellenségei: akkor egyszerre a fiumei rezolueziónak ón lettem a keresztapja. (Élénk derültség.) Már egyszer megállapítottam hivatalos tényként és adatok alapján az igazságot, és örvendek, hogy Supiló képviselő ur is jelen van most, a ki mint élő ember, bármely perezben nyilatkozhatik, nem igy van-e a dolog, a mint el fogom mondani. Kegyeskedjék a t. képviselőház és a t. képviselő ur ezt majd tudomásul venni. . . Zlinszky István : Együtt csinálták a rezolucziót! (Zaj.) Polónyi Géza: A fiumei rezolueziót csak egy ember csinálta Magyarországon és nem velem együtt! (Halljuk! Halljuk !) A fiumei rezoluczió története az, t. képviselőház, hogy én, mielőtt a fiumei rezoluczió meghozatott, még csak tudomással sem birtam arról. (Zaj.) Méltóztatik ezt megérteni ? A fiumei rezoluczió Supilóval és társaival, az 30
