Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-283

234 283. országos ülés 1908 márczius 5-én, csütörtökön. itt a házban elmondott történeti adatok szerint, dátum szerint lettek megállapítva, hogy mi történt, kizárólag Kossuth Ferencz csinálta meg. (Felkiáltások jobbfelől: Nem áll! Helyeslés a baloldalon.) Bocsánatot kérek, utólagosan helyeselte, csak az a különbség köztünk, hogy én ma is helyeslem, hogy azt megcsinálta, de, engedelmet kérek, hogy azokért a tényekért, a melyeket Kossuth Ferencz az én meggyőződésem szerint a haza javára, tiszta meggyőződésből cselekedett, hogy ha kellemetlen konzekvencziák jönnek, a felelősséget az én vállamra hárítsák, az ellen tiltakozom. Én nem tettem semmi egyebet. Midőn már a fiumei rezoluczió meghozatott, de sőt a mikor már kihirdettetett; mikor csak arról volt szó, hogy annak részletei tekintetében egy előértekezletet állapítsunk meg a horvátokkal és a dalmatákkal, akkor nem az én privát akaratomból, hanem a vezérlő bizottság határozata folytán, a melyhez csak Andrássy Gyula nem járult hozzá —és báró Bánffy Dezső sem helyeselte — de gróf Andrássy Gyula kifejezetten nem járult hozzá .... Rakovszky István : Mi sem járultunk hozzá ! Polónyi Géza: Bocsánatot kérek, a többiek hozzájárultak ! Rakovszky István: Mi nem is voltunk ott! (Zaj.) Polónyi Géza: Lehet, hogy nem volt ott, de vota absentium accrescunt majoritatem. Ugy tudom, hogy a távollevők szavazatai a római jog szerint a többséghez számittatnak. Rakovszky István : A római jog szerint ott voltunk! (Derültség.) Polónyi Géza: A mi a római jogot illeti, hát ahhoz t. képviselőtársam közelebb áll, legalább a »római« szó tekintetében, mint én. (Elénk derültség és taps balfelől.) Visszatérek arra, hogy az én misszióm semmi egyébből nem állott, mint hogy a vezérlő-bizottság meghagyásából leutaztam Fiúméba és ott Supiló t. képviselőtársunkkal és Trumbicscsal tárgyaltunk arról, hogy a vezérlő-bizottságot tájékoztassam egy későbbi összejövetel megállapítása és egy ott megbeszélt programni tekintetében. Ezután jelentést tettem a vezérlő-bizottságnak missziómról, később azonban abból az összejövetelből soha semmi sem lett, ugy, hogy ez a hivatalos és valóságos tény, hogy az, a mi a fiumei rezoluczió neve alatt ismeretes, soha mást nem tartalmazott, mint a dalmaták és a horvát képviselő urak egy része által szerkesztett u. n. proklamácziót, a mely azonban Kossuth Ferencz t. képviselőtársunk és kereskedelemügyi miniszter ur előzetes hozzájárulásával és közreműködésével keletkezett. Egy hang (balfelől) : Azt nem tudom! Polónyi Géza: De én tudom ; itt vagyunk mindannyian ; élő emberek vagyunk ; tessék megczáfolni, hogy nem igy van. Itt van Supiló, majd ő nyilatkozik. Még egyszer ismétlem : ennyiből állott az én közreműködésem, azzal a különbséggel, hogy én ma is azon az utón vagyok és azt a politikát tartom helyesnek, a melyet a rezoluczió alkalmával csináltunk és nem azt, mely a két nemzet közti elégületlenséget ugy idézte elő, hogy sem egyiknek, sem másiknak haszna ebből a komplikáczióból nem lehet, hanem csak kára lehet belőle. (Helyeslés és taps a baloldalon. Nagy zaj balfelől.) Molnár Jenő: Inkább a horvátokkal szövetkezünk, mint Bécscsel, mert Bécs a legnagyobb ellenségünk. (Nagy zaj.) Polónyi Géza: Bármiként álljon a dolog, én semmi egyéb részt nem követelek magamnak abból, mint azt, hogy ha a fiumei rezoluczió helyes volt, akkor abból bizonyos dicsőség reám is háramolhatik. Hiszen tudjuk, hogy nagy ünnepélyességgel akartuk fogadni Budapesten a rezoluczionistákat, tehát nem szabad ezt az időt elfelejtenünk. Semmi más részt a magam számára mindebből nem követelek, egyszerűen azért, mert a fiumei rezoluczió létrehozatalában abszolúte semmi részem nem volt. A mi ellen ünnepélyesen tiltakozom, az az hogy akkor, a mikor a későbbi eseményekben abszolút semmi részem nem volt, és akkor, a mikor a fiumei rezoluczióban sem közvetlenül, sem semmiféle cselekvéssel részt nem vettem ; a mikor bármiféle kellemetlen komplikácziók következnek be, engem, mint bnűbakot állitson oda t. képviselőtársam. Ez ellen ünnepélyesen tiltakozom és méltóztassék egyszer, s mindenkorra ezeket a históriailag megállapított tényeket figyelembe venni. Hiszen itt a házban egy, nem tudom, mikor tartott ülésben, felolvastattak a kérdéses adatok; Supiló nyilatkozott és senki meg nem czáfolta e dolgokat. Tisztelettel kérem tehát t. képviselőtársamat, a ki iránt baráti érzelemmel is vagyok, Méltóztassék az ország szine előtt akczeptálni, hogy engem nem lehet felelősségre vonni olyasmiért, a miben nekem részem nincs. Ezt tartottam kötelességemnek kijelenteni. (Helyeslések balfelől.) Buza Barna: T. ház ! Elnök: Mily czimen kivan szólni a képviselő ur 1 Buza Barna: Félreértett szavaim értelmének helyreigazítása czimén. Kénytelen vagyok én is egy történeti tényt konstatálni, nevezetesen azt, hogy Polónyi t. képviselő ur most megint kék színről beszélt, holott én teljesen szűz fehér szint mondtam. Nevezetesen ugy méltóztatott feltüntetni a dolgot, mintha én azt állítottam volna, vagy csak vonatkoztam volna is arra. hogy ő hozta nyakunkra a horvátokat. (Zaj.) ' Egy hang balfelől: Hát ki ? Ugron Gábor: Maguktól jöttek ! (Zaj.) Buza Barna: Nem tudom, ki hozta. Farkasházy Zsigmond t. barátom azt kérdezte, hogy ki hozta őket a nyakunkra és én azt mondtam: Nem adhatok felvilágosítást, tessék Polónyihoz fordulni. A mint a következmények mutatják, egészen jó helyre utasítottam, mert teljes felvilá-