Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.
Ülésnapok - 1906-283
%83. országos ülés 1908 márczius 5-én, csütörtökön. 231 hagyván a kormányt egyedül az üresen maradt sátrak között, hogy azután tegyen előterjesztéseket az üres sátraknak és fogadtassa el azokat az előterjesztéseket azokkal, a kikkel akarja. No, hát ha az ohstrukcziónak ez a módja és ez a fajtája az ősi hagyomány, ha ez az ohstrukcziónak az ősanyja, t hát én azt hiszem, hogy az ohstrukcziónak ez a módszere a t. ellenzéknek még ma is teljes mértékben rendelkezésére áll. (Ugy van! Ugy van!) A t. ellenzéknek még ma is módjában van felpakkolni, még ma is módjában van itt hagyni a törvényhozás termét és a kormány előterjesztései elől elmenekülni. Tehát nagyon csodálom, ha mégis azt hangoztatják, hogy a házszabályok módosítása és szigorítása csorbát üt a nemzetnek ősi hagyományain és ősi alkotmánybiztositékain. De mégis a legnagyobb hálával tartozhatnak, azt hiszem, a házszabálymódositás hivei Polónyi Géza igen t. képviselő urnak, (Halljuk ! Halijait!) mert a legjobban és a leghathatósabban az ő beszéde védelmezte meg a házszabálymódositás ügyét, a legjobban ő bizonyította be, hogy mindazok a rettenetes rossz hatások, a melyeket ettől a házszabályreviziótól vár és fél a t. ellenzék, nem fognak bekövetkezni. Polónyi Géza igen t. képviselő ur ugyanis beszédének első részében, mondhatnám, első felében hatalmas színekkel, az ő megszokott elokvencziájának rendkívüli meggyőző erejével fejtegette és bizonyította be a t. képviselőház előtt, hogy ez a házszabálymódositás megfojt itt minden szólásszabadságot, lehetetlenné tesz minden obstrukcziót, lehetetlenné teszi a kisebbségnek mindenféle ellenállását a többséggel szemben és így a kisebbséget a többség abszolút uralmának, kénye-kedvének teljesen kiszolgáltatja. Beszéde második részében pedig ugyanolyan fényes elokvencziával, ugyanolyan meggyőző erővel bizonyította be, hogy ez a házszabálymódositás egyáltalában nem teszi lehetetlenné az obstrukcziót, sőt csak ujabb tápot ad az obstrukcziónak, csak még inkább lehetővé teszi, még inkább megerősíti az obstrukczió lehetőségét. Mondhatom, t. képviselőház, hogy még soha ezen a világon egyetlen egy Kronos ugy fel nem falta a saját gyermekeit, mint a hogy az igen t, képviselő ur beszéde második részében felfalta a saját beszéde első részének állításait. (Derültség.) Ha nem méltóztatik hinni, — ez igazán olyan különösnek tetszik első hallásra én magam is alig akartam hinni, mikor a t. képviselő úrtól hallottam, de bátor leszek egy mondatát felolvasni, a hol ez a felfogása világosan kitűnik. Beszédének első részében azt mondotta a t. képviselő ur, hogy a házszabály módosítása az obstrukczió megölése, az ellenállás teljes megölése és lehetetlenné tevése. Azt hiszem, erre mindannyian jól emlékezünk. De beszédének második részéből, amelyben előbbi argumentumait felemésztette, leszek bátor a következőket felolvasni (olvassa): »Foglalkozzanak ezzel az egyetlenegy ponttal, mert e házszabály ez egyetlenegy pontjában irtóztató módon megbosszulhatja magát a magyar nemzeten, ha igaz, a mit itt látok; mert én mondom, hogy egy 150 tagból álló ellenzék számára hatalmasabb obstrukczionális fegyvert még ki nem szolgáltak, mint a milyen ez a permanens ülés.« E szerint mi, mikor ezt a házszabályt elfogadjuk, tulajdonképen az obstrukczió ügyének teszünk szolgálatot. (Derültség.) Polónyi Géza: Azt tessék venni, hogy 150 tagból álló ellenzékről szóltam! Egy hang balról: Mi nem vagyunk százötvenen ! Buza Barna : Még ha százötven tagú ellenzékről van is szó, akkor is feltehetem, hogy lesz abban egy rész nemzeti irányú. De ha azt méltóztatik kívánni, hogy ne 150 tagnak, hanem húsz képviselőnek adjuk meg az obstrukczió lehetőségét, akkor kényükre-kedvükre kiszolgáltatjuk magunkat Supiló és társainak; akkor ez unbedingte Niederwerfung. Polónyi Géza: (közbeszól). Buza Barna: Kronos egészen jóllakott. Azt hiszem, sikerült kimutatnom, hogy az előbbi argumentumait felfalta, most tehát nyugodtan emészthet. (Derültség.) Elkalandozott t. Polónyi képviselő ur, annak igazolására és legitimálására, hogy ők, a disszidens csoport, Lukács László és Supiló urakkal szövetségben vannak az obstrukczió elleni küzdelemben, egészen Angolországig, a honnan elhozta Gladstone példáját, a ki bizonyos javaslat keresztülvitelére nem átallotta az ír kisebbséggel szövetkezni. Nagyon sajnálom, hogy a t. képviselő ur, ha már megjárta Angliát bizonyítékainak érdekében, tisztán csak ezzel az egy podgyászszal tért onnan haza és nem hozta el az angol parlamenti fejlődés egyéb mozzanatait; nem ismertette meg velünk — pedig ott bizonyosan megismerte — az angol klotürszabályokat, az angol guillotine-paragrafust, a mely szerint nemcsak megfoszthatják a képviselőket szólásjoguktól, hanem egyszerűen azt mondhatják, hogy 12 óra 5 perczkor a vitának be kell, fejeződnie és ahol, ha a képviselő épen beszéd közben van, leguillotinozzák a beszédfonalát és jön a szavazás. (Zaj. Nagy György közbeszól. Elnök csenget.) A hol ilyen házszabályok vannak, ott nem látok semmi veszedelmet, hogy egyes államférfiak a nemzetellenes kisebbséggel is kötnek bizonyos esetekben szövetséget. De a hol a házszabályok olyan latitüdöt engednek meg, a hol a házszabályok olyan liberálisak, mint Európa egyik államában sem, ott bizony nemzetiségiekkel, nemzetellenes elemekkel szövetkezni merénylet az ország ellen. (Igaz! Ugy
