Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.
Ülésnapok - 1906-283
230 283. országos ülés 1908 márczius 5-én, csütörtökön. megakadályozza e fegyverrel a nemzet javára, boldogulására irányuló törekvéseket % (Igaz ! ügy van !) Rakovszky István : Éljen Buza Barna ! Buza Barna: Ezzel, t. ház, leket, kogy van következetesség, de egyéb semmi sincsen, nincsen benne politika, nincs benne a magyar kaza létérdekei iránt való szeretet és köteles jóindulat. (Igaz ! ügy van !) T. képviselőkáz ! En ismétlem, a mit az előbb mondtam. Nem tudom elfogadni az obstrukcziót a magyar alkotmány egyik biztositékának. Én az obstrukczió iránt nagyon hálás vagyok, mert sikerült az obstrukczióval egy, a nemzetre káros uralmat letörni; de azért én az obstrukcziót egyébnek, mint egyszerű parlamenti fegyvernek tovább is tekinteni nem tudom. A magyar alkotmány biztositékául az, kinek az alkotmányról helyes fogalmai vannak, nem tekintketi az obstrukcziót, mert minden alkotmányosságnak az alapelve épen az, hogy a nemzet többségének az akarata érvényesüljön. Sajátságos tehát, hogy épen az alkotmány biztositékának mondják azt az obstrukcziót, a melylyel mindig lehetővé van téve, hogy a nemzet többségi akaratának az érvényesülését meghiúsíthassák. Különösen sajátságosnak találom, mikor hivatkoznak egyesek, nagyon jóhiszemű aggodalmaskodók is, a nemzet ujonczmegajánlási jogára, és azért akarják kikapcsolni az ujonczmegajánlást a sürgősségi inditvány tárgyai közül, mert azt mondják, hogy az ujonczmegajánlási jogot ne adja ki a nemzet a kezéből. Én az ujonczmegajánlási jog alatt azt értettem és értem ma is, hogy a nemzetnek joga van az ujonczokat a kadseieg számára megajánlani vagy megtagadni, még pedig joga van erre a nemzet többségének. Tehát nem a megajánlás vagy megtagadás elleni obstrukczió képezi a ujonczmegajánlási jog alkotmány biztositékát, hanem maga az a jog, hogy a nemzet szabadon határozhat az ujonczok megajánlása vagy megtagadása felett. Ha az obstrukczió lenne itt is az alkotmánybiztositék, és ha az obstrukczió korlátozásával mi az alkotmánybiztositékunkat halomra döntenők, akkor ma ugy áll a hebyzet, hogy a magyar nemzetnek ujonczmegajánlási joga nincs a magyar nemzet kezében, kanem Supiló kezében van, (Igaz ! Ugy van!), mert akármikor, ha Supilónak tetszik, obstrukczióval megakadályozhatja a mi házszabályaink alapján, hogy a magyar nemzet az ő ujonczmegajánlási jogát gyakorolhassa. (Igaz! Ugy van ! Zaj a szélsöbaloldalon.) Szász József: Tisza István Bécsben van ma ! (Zaj.) Ugron Gábor: Oda való ! (Nagy zaj.) Elnök : Csendet kérek! Hoffmann Ottó: Tisza ugyanezt mondta! (Zaj. Elnök csenget.) Buza Barna ; Ha azok, kik a házszabályoknak ezt a szigorítását ellenzik, azt az álláspontot foglalják el: jó, hát érvényesüljön az elv, legyen a házszabály hozzáférhetetlen szentség, a melyhez nyúlni, a melyet megsérteni nem szabad, érvényesüljön ez abszolút érvényű elv akkor is, ka a magyar nemzet elpusztul belé, akkor is, ha megakad a magyar nemzet vérkeringése, akkor is, ha a magyar állam minden törvényhozási működését Supilónak a kedvétől és jóindulatától teszi függővé, — ez eUen a kedvtelésük eUen nekem kifogást tenni nem lehet. De ha ők ebbe a szószba bele akarják mártani Kossuth Lajost is, ha ők erre, a nemzet fejlődése tekintetében romboló eredményű álláspontra helyezkednek és ezt Kossutk Lajos nevével akarják takargatni, ez ellen én a Kossuth Lajos beszédeiből felolvasott idézet alapján is határozottan kell, hogy tiltakozzam. (Élénk helyeslés.) T. ház! Hallottunk itt igen szép beszédeket, történelmi visszapillantásokat arra nézve, hogy az obstrukczió csakugyan nem egy parlamenti fegyver, még pedig a modern parlamentarizmusnak egyik fegyvere, hanem évszázados alkotmányunknak egyik kiegészitő része, egyik biztosi téka. Megjelent a háznak egy nagyon ritkán látott tagja, Eötvös Károly és az ő páratlan szellemes modorában az obstrukczió családfáját visszavezette egészen az 1580-iki országgyűlésig és bizonyítani akarta itt történeti adatokkal a t. ház színe előtt, hogy nemcsak 1867 óta van obstrukczió, hanem ősi alkotmányunkban a Karok és Kendek már igen sok esetben éltek a többség ellen ezzel az obstrukczió fegyverével. Felhozta az 1836-iki országgyűlést, a melyen szerinte szintén a kisebbség ólt obstrukczióval a többséggel szemben, a melyen Deák Ferencz obstrukcziót vezetett azért, hogy Lovassy nak és társainak meg Kossuth Lajosnak a börtönből való kiszabadítását kicsikarhassa a hatalomtól. Bocsánatot kérek, egészen világosan megolvasható a történelemben, hogy az az obstrukczió nem a kisebbségnek a többség ellen való obstrukcziója, hanem a nemzet egészének a kormánynyal, a hatalommal szemben ; való obstrukcziója volt. (Igaz! Ugy van!) És ha Eötvös Károly mégis azt hangoztatta itt a házban, hogy azt egy kisebbségi obstrukczió volt, ezt a történelmi állítását a mi nagy humoristánknak azok közé az ő történelmi állításai közé kell sorozni, a melyek nem annyira a tárgyi igazságuk révén, mint inkább az eredetiségük és érdekességük révén tudnak hatást kelteni a közönségben, (Ugy van!) Azután még messzebbre vezette vissza Eötvös Károly az obstrukczió családfáját és felhozta azt az 1580-iki, szerinte igen furcsa obstrukcziót, a mikor a kormány előterjesztései után a tekintetes Karok ós Rendek szó nélkül, azt sem mondva, hogy befellegzett, felkaptak lovaikra és elszáguldoztak a Rákos mezejéről, ott
