Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.
Ülésnapok - 1906-282
216 282. országos ülés 1908 február 29-én, szombaton. ez önálló ügye-e Magyarországnak, vagy pedig milyen más ügye és hogy ez alá esik-e ennek a szabálynak vagy sem ? Itt van a szandzsák-vasut kérdése. Erről a vasútról tudjuk, hogy az 1867 : XII. t.-cz. 65. §-a azt a nemzeteknek egyedüli jogkörébe utalt kérdésnek vallotta. Nem tekinti az 1867 : XXII. t.-cz. a vasutkérdést semmi tekintetben sem közös ügynek. mert a 65. §. rendeli a vasutak tekintetében, hogy vagy olyan vasútról van szó, a mely csak az egyik államnak területén megy keresztül — ós ez esetben erről az illető ország maga rendelkezik — vagy pedig közös érdeket képviselő vasútról van szó és ebben az esetben azt irja elő a törvény, hogy az 59. és 61. §-aiban szabályozott eljárás mellett kell ezt a kérdést megoldani, vagyis az ott előirt utón a két kormány megegyezésével kezelendő a vasút. (Zaj balfelöl.) Ebben a kérdésben, t. képviselőház, az 1867: XII. t.-cz, 8. §-a szerint a külügyminiszternek a delegácziók előtt semmiféle ingerencziája nincs, a mint hogy nincs szó a vasutkérdésnek olyan módon való közösügygyé tételéről sem, mint azt itt most akarják. Itt a két kormánynak kell előbb egymással megegyeznie abban, a törvényhozásnak kell előbb állást foglalnia, hogy milyen vasutak és milyen mértékben tekintendők közös ügynek, s csak azután képviselheti a két államot e tekintetben a külügyminiszter. De az, t. képviselőház, h.ogy egy vasúti jirogrammból nekünk esetleg casus bellit teremtsen egy külügyminiszter a nélkül, hogy Magyarország törvényhozása csak látta volna is ezt a kérdést, nem akczeptálható. Ide hozzák a szandzsák-vasutak dolgát. Mi lesz ez ? Magyarországon önállóan érintő ügy, vagy pedig közös ügy ? Ki mondja meg ezt nekem, hogy lesz az előre eldöntve ? Szatmári Mór : Beszéljen a tárgyhoz! Polónyi Géza: A mi azonban engem leginkább és mondhatom, mélyen megszomorított, (Halljuk! Halljuk!) az azon nyilatkozatok tömege, a melyeket a választási törvénynek bejelentett alapelvei tekintetében hallottam. Azt mondják, hogy nem a katonai kérdésről van szó, — bár azt hiszem, hogy könnyű volna bebizonyitanom, hogy az is szóban van — hanem, hogy a választási reformra való tekintettel kell ez a házszabályrevizió. Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter: Arra is! Polónyi Géza: Gr. Andrássy Gyula belügyminiszter ur szószerint azt mondta, hogy olyan házszabályt kell alkotnia, a mely a választási törvénynyel szemben minden erősebb ellentállást lehetetlenné tesz. (Ugy van! Mozgás balfelöl.) Ez volt az ő személyes vallomása; ez szószerint igy van. T. ház! Én ilyen házszabályrevízióhoz, a mely egy meghatározott törvényjavaslat keresztülvitele czéljából alkottatik meg, sohasem járultam hozzá és 1848-ban, midőn a IV. t.-czikk 14. §-ába ezt a rendelkezést felvették, a legfőbb princzipium, a melyért az évi ülések berekesztése idejére hagyták a házszabályreviziót, az volt, hogy a házszabályreviziónak még czélzatában is lehetetlenné tétessék, hogy meghatározott, egyes konkrét törvényjavaslatok czéljából külön házszabályokat alkosson magának a mindenkori többség. (Helyeslés balfeloL) Ez a legveszedelmesebb preczedens. Sajnálom, hogy nincsen több időm arra, hogy ezen kérdéssel ugy és annyira lelkemből foglalkozhassam, mint a hogy szerettem volna. Én azt látom, hogy akármennyire mondja a t. belügyminiszter ur azt, hogy ő egy szót se árult el az ő választási reformjavaslatából: én megtalálom az ő beszédében annak alapelveit. Ki van mondva, hogy a mások nyelvét nem akarja alterálni, a mi annyit jelent, hogy a magyarul irni- és olvasnitudáshoz nem köttetik a választási jog. Ez benne van az ő beszédében. Már most egy konfessziót teszek. Én sohasem voltam az ellenkező állásponton, de meghajoltam pártom vezérének álláspontja és a párt akarata előtt. Más kérdés az, hogy a párt, a mely vallotta ezen elvet, miként felel a választók előtt ennek feladásáért. Én mindig azt mondtam, hogy az általános választói jog alapelvével ellenkezik annak a nyelv tudásához való kötése oly államban, a hol nincs kötelező állami oktatás. (Mozgás és felkiáltások balfelöl: Az állam nyelvének tudásához!) Bocsánatot kérek, ez privát nézetem volt, de meghajoltam a párt akarata előtt, a melynek más volt a hivatalos álláspontja. (Mozgás. Felkiáltások balfelöl: A tárgyhoz! Elnök csenget.) De hallom azt, hogy ezen kérdés tárgyalásához meginvitálják a szocziáldemokrácziát . . . Szatmári Mór: Hát most a választási törvényt tárgyaljuk ? Most nincs az napirenden! Polónyi Géza: . . . mert az egy szervezett politikai testület, a melynek joga van hozzászólani. Gr. Apponyi Albert t. miniszter ur körülbelül azt mondja, hogy a mi az országban van, az legyen itt képviselve, mert a Gondviselés juttatja számunkra azt a szerepet, hogy talán önfegyelmezettségünket is próbára tegyük és az érvek mérkőzésében, a két áramlat kibékülésében kell keresnünk a jövő kibontakozás zálogát. Én ezekre a teóriákra igen röviden félelek. Nekem az általános választői jogról általában egész más fogalmaim vannak, mint a melyeket ezen beszédekben hangoztatni hallok. Én a nem, a kor és az erkölcsi diszkvalifikáczió határain belül megadom minden polgárnak Magyarországon a választási jogot, mert én a választási törvénynyel sem doktrínákat, sem politikai elméleteket védelmezni nem tudok, nem