Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-282

282. országos ülés Í908 február 29-én, szombaton. 213 arra, hogy házszabályokat, princzipiumokat ilyen módon alkotni nem lehet. Nagyon sajnálom, t. képviselőház, hogy a legfontosabb részre, a melyet elmondani akartam, az idő előrehaladott volta miatt nem térhetek át. (Halljuk! Halljuk!) Csak az összegezéssel akarok foglalkozni. T. képviselőház! Méltóztassanak kegyesen megengedni, hogy elmondjam szivem szerint azt, a mit el akartam mondani. Két érv hozatott fel. Nem leszünk inkonzekvensek, mert két uj faktorral állunk szemközt: az egyik az, hogy a kisebbségből többség lett, tehát változkatik a kormányrendszer; ezzel az érvvel már előbb foglalkoztam; ezt tehát nem kell ujabb czáfolat tárgyává tennem, mert ismétlésekbe bocsátkozni nem szeretnék; marad a másik érv, a mely magában foglalja a nemzetiségi kérdést és a horvát kérdést. A nemzetiségi kérdéssel is foglalkoztam,tehát tisztán a horvát kérdés marad érintetlenül. (Zaj.) T.^barátom, én nem beszélhetek kommandószóra. Én nem kottából beszélek! Hogy állunk a horvát kérdéssel? Horváth József (marosujvári): Rosszul! Polónyi Géza: Bizony nagyon rosszul. Horváth József (marosujvári): Maga csinálta! Polónyi Géza: Én? Horváth József (marosujvári) : Hát a paktum Supilóval? (Zaj.) Polónyi Géza: Vagy kívánja a képviselő ur, hogy komolyan foglalkozzam az érveivel és akkor fel fog állni a házban és azt, a mit mond, be is fogja bizonyitani, vagy rögtön visszavonja azt, a mit mond. Horváth József (marosujvári) : Nem vonom vissza. Polónyi Géza: Mi horvát kérdés ? Mióta van itt horvát kérdés? Mióta van az a nemzeti közérzületót átható fellángolás és felbuzdulás, hogy itt horvát obstrukczió van? Nem a pragmatika óta? Volt itt valaha azelőtt horvát obstrukczió? Polit Mihály: Kinek a munkája? (Zaj.) Polónyi Géza: Csináltam én pragmatikát ? Részt vettem annak megalkotásában? Vagy csak tudomásom is volt róla? Horváth József (marosujvári): De horvátul sem beszéltek folyton! (Zaj.) Polónyi Géza ." A mi a horvát kérdést illeti, bele kell bocsátkoznom ebbe a kérdésbe. De a t. képviselő ur szokjék le arról, hogy nem tudom milyen lojális kormánypártiság kedvéért másokat akarjon felelőssé tenni azért, a mit azok követtek el, a kiket ön kötelességszerűleg vagy meggyőződésből támogat. Elég nekem viselni a felelősséget azért, a mit csináltam! (Igaz! JJgy van.) Nem kell nekem a felelősséget olyasmiért viselnem, a mit mások csináltak! Hát, t. képviselőház, itt van a horvát-kérdés. Álljunk mindjárt itt meg. Helyes politika-e az, nemzeti nagy áramlatokkal szemben azt a taktikai fogást érvényesíteni, hogy akkor csináljuk meg a házszabályreviziót, a mikor a horvátok nincsenek itt? Nem tartom ezt szerencsés dolognak, mert a választások idején való házszabályrevizióval ujabb fegyvert adnak a horvát túlzó elemeknek kezébe. (Zaj a baloldalon. Elnök csenget.) Én csak azt mondom, hogy a taktikát sem helyeslem. És én ma sem fogom senkinek kedvéért megtenni azt a szolgálatot, hogy vitassam a horvátkérdésnek érdemét és igazat adjak ebben, vagy abban a horvátoknak. De a tényekkel számolnunk kell abban, a tekintetben, hogy vájjon ez a házszabályrevizió a horvátokkal szemben orvosság-e ? A horvát kérdés szerintem abból áll, hogy a vasúti szolgálati pragmatikába bevették azt az intézkedést, hogy a vasutasoknál nemcsak a magyar nyelvet, hanem a horvátot is felvették kvalifikáczionális követelmény gyanánt. Ugyebár ebből származott a kontroverzia ? Azelőtt az állapot az volt, hogy tisztán a magyar volt a minősítési feltétel. Bevétetett tehát a törvénybe egy intézkedés, a mely modifikáczió in pejus volt a jelen helyzettel szemben. Miért obstruálták tehát meg azt a törvényjavaslatot a horvátok? Azért, mert szerintük ez az intézkedés nem tartozik a magyar parlament elé. így egy obstrukczió keletkezett, a horvátok állítása szerint nem az ő jószántukból, hanem azért, mert abba őket belekényszeritették. Az ő álláspontjuk az volt, hogy a törvény 57. §-a nekik egyezményes törvényben, paktum konventumban biztosította azt, hogy Horvátország területén az állami alkalmazottaknak nyelve a kormányzat minden ágában kizárólag a. horvát. Hogy mennyiben felel meg az ő álláspontjuk az igazságnak, mennyiben nem, ezt e pillanatban nem akarom mérlegelni, de az eredmény, t. képviselőház, áll a következőkben: A horvátok az első perezben, mikor még békülékenyek voltak, azon az állásponton voltak, hogy a kérdés regnikolaris depntáczió útján intéztessék el. Voltam szerencsés e tekintetben közben is járni. Akkor ez az álláspont refüziroztatott, daczára annak, hogy ez tekintélyes oldalról mások részéről is támogatásban részesült. E tekintetben többekre hivatkozhatnám, de nem szándékozom erre kitérni. Ámde mi történt ekkor? A benyújtott törvényjavaslatból csináltak önök a lex Szapáryána mintájára egy egyszakaszos törvényt, a mivel megkezdték az egy szakaszos törvények rendszerét, (Zaj.) a mélyet szépen imitáltak a kiegyezésnél, s a melynek következménye volt az, hogy nem beszélt senki a kiegyezés érdeméhez. (Zaj halfelöl). Én, t. kéjxviselőház, a világhistóriából egy szép példára fogok hivatkozni, mert az már lejárta magát egy kicsit, hogy ha itten egy függetlenségi ember a régi programm akipján állva beszédet mond, az első dolog, hogy megközelítik azzal, hogy ezzel a horvátoknak akar