Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-282

212 282. országos ülés 1908 február 29-én, szombaton. tátik látni, maga ez az egy kifejezés is milyen vitára ad okot. Nincs szerencsésen megszövegezve, hogy mit értünk a tárgyalások befejezése alatt. Eitner Zsigmond: Az lehet, hogy szerencsétlenül van megszövegezve. Polónyi Géza: Én csak azt olvasom, a mi előttem a hivatalos indítványban fekszik, ebben pedig arról van szó, hogy a választási törvény szankczionálása előtt kell a végleges házszabálynak megalkottatnia. Gr. Batthyány Tivadar: Mi akarjuk igy, a királynak semmi köze hozzá. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Polónyi Géza: No jó, t. urak, de akkor . .. Gr. Batthyány Tivadar: Azt tetszett mondani, hogy a király kívánja. (Zaj.) Polónyi Géza: Azt mondtam, hogy a királyi akarat és e között egy junktim van, magyarul beszélek, tessék a gyorsíróknak felolvasni. Gr. Batthyány Tivadar: Ez pedig nem áll. (Zaj.) Polónyi Géza: T. képviselőtársam egy olyan malmon őröl, a mely teljesen üresen jár, olyan dolgon vitatkozik velem, a mit én most nem állítok. Gr. Batthyány Tivadar: De előbb állította! Wekerle Sándor miniszterelnök: Felsőbb meghagyásról beszélt. Polónyi Géza : Arra hivatkoztam, hogy gróf Andrássy Gyula privát beszélgetésben, a mit publikáltak a lapok, azt mondotta volna, hogyha lesz házszabályrevizió, akkor lesznek katonai engedmények. (Felkiáltások a jobboldalon: Azt nem mondta !) Erre azután gróf Andrássy Gyula kijelentette, hogy ezt nem mondta, és én ezt tudomásul is vettem. Ezt az ideát tovább nem folytattam beszédemben, annak igazolására, hogy megnyugodtam a felvilágosításában. Most pedig, e szerint a házszabályjavaslat szerint a király akarata és a házszabályrevizió között egy junktim áll fenn. Eitner Zsigmond: Épen az ellenkezője! (Zaj. Elnök csenget.) Polónyi Géza: Hát erre a közbeszólásra abszolúte szükség nem lett volna, ha a t. képviselő ur befejezni engedte volna a mondatot, a mely áll a következőkből: Mondjuk, hogy a végleges házszabályrevizió iránt megindul egy obstrukczió, megindul egy vita és felterjesztetik közben a választási reformról szóló törvény O felsége elé; 0 felsége azt a törvényt jónak, sürgősnek és szükségesnek tartja. A szentesitési jog, ugyebár, föltétlenül király-jog? Meg lehet tehát azt kötni a juktimmal? Nincsen joga O felségének másnap szankczionálni azt a törvényt ? (Felkiáltások a középen: Csakhogy a kormány nem terjeszti fel. Igaz! Ugy van! Zaj. Elnök csenget.) Hát bocsánatot kérek, akkor szövegezzék át njra ezt a passzust, tessék azt nekem megmondani, hogy a választási reform nem fog addig fel terjesztetni a főrendiházhoz sem. (Helyeslések a baloldalon.) Hát akkor, kérem, beszéljenek magyarul az urak, mert én vagyok akkor a hibás, ha ezt igy értelmezem? Van csak egy szó is ebben a javaslatban erről ? Es akkor nem volt szükség az én felvilágosítás kérésemre ? Mezőfi Vilmos: Nagyon is! Gr. Batthyány Tivadar: A föltevés volt hibás! Elnök (csenget): Csendet kérek, t. képviselőház ! Polónyi Géza: De tovább megyek, t. képviselőház. Nagy Emil képviselő urnak ez a javaslata a kormány javaslata is, mert kormányos kabinet-kérdést csinált belőle. Én ugy tudom, hogy ez a kormány egy paktumnak nevezett megállapodás alapján foglalta el a kormányszékeket. Ebben fundamentális megállapodás és alaptétel az, hogy a választási törvény előterjesztetvén és szentesittetvén, ez a kormány kiírja a választásokat és azután a választások után lemond. Ez emlékezetem szerint a paktumnak fundamentális intézkedését képezi. Wekerle Sándor miniszterelnök: A választások után? Polónyi Géza: A választások ntán, ez ugy van; legalább ebben az egy pontban. Hát különben ez emlékezet dolga. De elérkezett az ideje, hogy ezt már be kell egyszer mutatni. Az én emlékezetem szerint már most igy áll a dolog, és ha igy van, t. képviselőház, akkor egyenes megállapodás volt az a Felséggel, hogy ez a parlament csak addig fungál, a mig a választási törvényt megalkotja. Akkor azután tovább semmiféle néven nevezendő funkcziója nincsen. Ez csak egy átmeneti korszak. Fel fog ez a kérdés még vetődni a katonai kérdéseknél is, pedig ebben, t. képviselőház, én a nemzetet is mérsékletre akarom kérni, és magam is mérsékelni akarom magamat. De nekem mégis csak az a meggyőződésem, hogy ezt a kérdést csak a nemzet oldhatja meg uj választásokon. De, t. ház, ha a kormány egy ilyen junktimhoz hozzányúl, akkor mégis csak kell valami kontaktusnak lenni a tekintetben, hogy a király is hozzájárult ahhoz, hogy a szentesítést elhalaszthassa. (Ellenmondások.) Ha nem volt erről szó, akkor szívesen megadom magam és tudomásul veszem, de méltóztassék t. képviselőház ezt a veszélyes passzust mindenesetre átszövegezni. De, t. képviselőház, elítéli magát ez a javaslat önmaga. A végén azt mondja: a végleges házszabály megállapítása után ez a házszabály többé nem alkalmazható. — Tehát ő maga kisebb egyházi átok alá helyezi a jövendő számára ezt a házszabályt. (Zaj.) De ki fogja azt a másik házat megakadályozni abban, hogy ilyen testamentumokat akczeptáljon ? Hiszen az ülésszak berekesztése után módosíthatják ezt a részt! (Ugy van!) Micsoda klauzulák ezek? Megkötni a jövendő képviselőházat? (Zaj.) Ezt is csak azért említettem fel, hogy rámutassak